Aki a rendezvényt bármelyik irányból megcélozta, vagy hat kilométerről láthatta a találkozó cégérét, a markolóra függesztett, jó öreg Csepel motort. A helyszínhez egyre közelebb érve nyomban feltűnik, hogy egy csomó személyautó parkol a Gyulai út két sarkán, valószínűleg bent már nagyon sok ínyenc gyűlt össze.
– Már így 10 óra fele megnyugodtam, hogy megtelt a terület – mondta Baráth István, az egyik szervező. – Az eddigi tapasztalataink szerint délután négyig úgy 2-3 ezren kilátogatnak a pajtába, hátha most csúcsot döntünk. Az tény, hogy most már több a veterán autó, mint tavaly.
Baráth István és Tóth József egy T2-es előtt – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Hozzátette, a rendezvény végére több kategóriában is díjazzák a kiállítókat. Többek között kiválasztják a legrégebbi motort/autót, legidősebb motorost, legszebb autót stb. – a kategóriák a nap vége felé még változnak.
Amikor felvetettem, hogy pár éve sokan meghökkentek, amikor egy Tarabant 601-es Limuzin 2,7 millió forintért kelt el, elmondta, egyre több ilyen történet van, hiszen a nincsből kell válogatni, így egyre nagyobb az értékük. A Ladák ára akár 5 milliót is kóstálhat. – De ezt például meg sem tudom becsülni – mutatott maga mögé egy tűzpiros VW kisbuszra –, ez egy Volkswagen T2-es, amit 1950-1967 között gyártottak. Ezeknek az autóknak a formáján, a vonalvezetésén az élet szeretetét, nem pedig a hivalkodást láthatjuk.
A békéscsabai Tóth József, szintén klubtag közel két évtizede foglalkozik veterán motorokkal. A szerelme az 1968-ban gyártott, 175-ös Czetka Jawa, ami most körülbelül 900 ezer–1 millió forintot ér.
A pajtában megnéztem a rendezvény legöregebb biciklijét is, azt az 1871-es Opel velocipédet, amellyel Gajdács János veterán motor hobbista korhű ruhában érkezett, mellette pedig ott pihegett Verbaj János kereken százéves, 1924-es, háború előtti, szíjhajtásos Monroe motorja, fonott oldalkocsival; a cég manapság lengéscsillapítókat gyárt.
Továbbá kifelé menet láttam egy 1961-es Wartburgot, amely a gazdája szerint Magyarországon 4-5 milliót ér, de Németországban még többet. A találkozóra érkezett jó néhány Trabant is; akikkel beszéltem, szinte mindenki azt mondta, hogy Trabi volt az első autója, ami mindent kibír, ütni-vágni lehetett. Nagyon szerették, fájó szívvel adták el. (Biztos benne?)
Majd be akart jönni egy Csepel teherautó is. Ahogy kotyogott a motorja, sokan elolvadnak a gyönyörtől. De mivel nem fért be, így kénytelen volt a közút mellett leparkolni.
A Körös Motoros Karitatív Egyesület március idusára szervezett felvonulásáról készült beszámolóm végére azt írtam, azért valljuk meg őszintén, elektromos motorokkal elég gyatra lett volna ez a mutatvány…