Erős várat épített: A csabai Szellemúrnő legendája tovább él

2017. december 4. 07:25 | behir

Sok évfordulós szónoklatnál, tudományos elemzésnél többet ér egy szép színházi előadás, amely megérinti az embert, lélekemelő és gondolatébresztő.

Már a titokzatos cím izgalmas, szórakoztató történetet, rendkívüli egyéniségeket ígér. De ki volt az a nagyasszony a középkori Csabán, akire kortársai félve, mint valami sejtelmes szellemre tekintettek, aki az anekdoták szerint kísérteni még évszázadok múltán is visszajár?

A feldúlt, háromfelé szakított Magyarország középső részében járunk - immár Pozsgai Zsolt drámájában -, itt él várában özvegyként, a külvilág elől elzárkózva Ábránfy Katalin. Férje hősi halált halt Gyulán, a törökök ellen vívott csatában. Egyetlen leányukat, Zsófiát - mint sok nemesi család akkoriban - a wittenbergi Fekete Kolostorba küldte, hogy ott biztonságban legyen. Önkéntes fogságából a vár úrnőjét borzalmas híresztelés mozdítja ki: apácákat szállítanak örömlánynak Rómába! Merész felütés ez a történelmi ihletésű fikcióban, nem vitás. Az aggódó anya útnak indul, hogy leányát megmentse, így kezdődik a romantikus mese, amit persze nem lenne szerencsés most folytatni. Fontos szempont viszont, hogy a hősnő Martin Luthernak írt leveleket, vallásújító eszméivel szimpatizál, és leányát Wittenbergben fogadja a reformátor.

Ábránfy Katalinnak tulajdonítja a szerző az első evangélikus templom felépítését Csabán, a lutheri eszmék népszerűsítését, a Biblia magyar nyelvű kiadásának finanszírozását, és Zsófiának zsoltárok magyarra fordítását. Nem mindenki lelkesedett azonban errefelé a nyugati szellemiségért – ezt is megtudjuk a meséből. Ábránfy Imre, Katalin unokaöccse a családi vagyonból saját jussát követelte, az eldurvult vita öldöklésbe torkollott, felgyújtották a várat és az új templomot – ez történelmi tényként kezelhető.

 

Részlet az előadásból. Fotó: A-Team

 

A darab főhőse az ellenséges, háborús, hit nélküli, hazug, álszent világ helyett építette fel magának először saját várát, majd az igazi kereszténység, az igazságosság templomát. Így válik a Szellemúrnő, akit a környékbéliek férje halála óta nem láttak, az új tanok hirdetése, a templomépítés által az új szellemiség követőjévé, úrnőjévé, Luther csabai követőjévé. Valamikor az 1500-as években leégett az a templom, de a szellemiség tovább él, az evangélikus, református, unitárius és egyéb protestáns felekezetekben világszerte hirdetik a vallásújító Luther igéit és éneklik a zsoltárait.

A történelmi és helyi ihletésű színdarab hatásosan mutatja fel nemcsak Ábránfy Katalin kivételes egyéniségét, hanem a már idős, beteg Luther személyét is. A katolikus papból lett wittenbergi reformátor a hitújításon túlmutató, az egyetemes kultúrát meghatározó jelentősége világszerte ismert, felbecsülhetetlen. Forradalmi változást indított el azzal, hogy a nemzeti nyelvekre lefordíttatta a Bibliát, ezzel közelebb hozta az embereket Istenhez, rámutatott a Teremtővel való őszinte, direkt találkozás lényegére. Egyházszakadást, vallásháborút, ellentétet Rómával nem akart, de elítélte a búcsúcédulák árusítását, a holtlelkek üdvözülésére épített hazug üzletet, minden túlkapást, álszentséget; a gyökerekhez akart visszatérni, a Bibliát tekintette olyan alapértéknek, amelyre a keresztény embernek építenie kell. Tevékenysége, küzdelme minden nemzeti nyelv, kultúra fejlődésére kihatott, így a magyar nyelv és irodalom felvirágzására is.

Seregi Zoltán igényesen felépített, színvonalas, emlékezetes előadást rendezett Pozsgai Zsolt remek drámájából. A lutheri eszmeiséget az előadás egyik meghatározó jelenetében maga a reformátor és felesége, a korábbi apáca, Katharina von Bora közvetíti. De ez a szellemiség vonul végig az egész darabban, elsősorban a főhős egyénisége és törekvései által, majd a fiatalok, Zsófia és Benedek támogatása révén, akik a várúrnő legfőbb segítőivé válnak.

 

Részlet az előadásból. Fotó: A-Team

 

A fajsúlyos téma, mély gondolatiság nagyon összetett tolmácsolója Auglen esperes, akin keresztül a kolostor, sőt a katolikus egyház ügyletei lelepleződnek, aki a gyermekéért aggódó anyát megérti, a lányt elbocsátja, a nővért számonkéri, kegyvesztett, üldözött lesz. Hazájából elmenekül, új életet kezd, a templomépítésben támogatja Katalint, de saját hitéről áttérni nem hajlandó. Végül a fejére kitűzött vérdíjat felajánlja, feláldozza önmagát Benedek helyett, így lesz mártír. Márton pap szerepeltetése jelzésértékű, az emberségre és az új tanokra fogékony, pozitív figura.

Ábránfy Imre, aki a töröknek és a császárnak egyaránt kémkedik - ma azt mondanánk, kettős ügynök -, a darab végén, a lángoló templom láttán azt mondja, „én nem ezt akartam”. Majdnem bűnbánó, majdnem jobb ember. Arra a Lutherra emlékeztet, akit mélyen megrázott a tanai által kiváltott népfelkelés, a templomok felégetése, a sok áldozat.

Érdekes Sylvester János bibliafordító szerepeltetése a műben, akinek nevéhez fűződik az első magyar nyelvtan megszerkesztése, az egységes helyesírás megteremtése. Sylvester is Wittenbergben, Luther iskolájában tanult a XVI. század második felében, majd itthon a magyar irodalom megteremtésében jeleskedett, mint Heltai Gáspár, Bornemissza Péter vagy a másik bibliafordító, Károli Gáspár.

A császár és a szultán követe, valamint a gyulai katonák a történelmi hátteret adják az eseményekhez, igyekeznek pótolni a tömeg- és csatajeleneteket ebben a gondolatiságában nagy ívű darabban.

 

Részlet az előadásból. Fotó: A-Team

 

Kovács Edit személyisége, meggyőződése, alakítása elegánsan ötvöződik Ábránfy Katalin szerepével, erős, büszke nő, aki várat, templomot épít, kézben tartja a fejleményeket, a hitében, lokálpatriotizmusában megrendíthetetlen. Az igazi kereszténység, a tiszta erkölcs megőrzéséért, a túlélésért, a közösség megtartásáért vívott küzdelmével István királyt juttatja eszünkbe. Megható, emlékezetes szerepformálás. Zsófia, a lánya először áldozat, majd a Lutherral való találkozásnak köszönhetően kezd felállni, itthoni feladatai és Benedek szerelme segít, hogy visszanyerje önmagát. Nagy ívet kell megrajzolnia ebben a figurában Papp Barbarának.

Benedek ugyancsak komoly fejlődésen megy át, mire a várúrnő mellett felnő az új tanok hirdetőjévé, majd kétségeit legyőzve elveszi feleségül Zsófiát. Balázs Csongor kedvesen, poénosan formálja szerepét, és végre humort hoz a komor és magas röptű történetbe. Bartus Gyula kiemelkedő alakítást nyújt Auglen esperes bonyolult figurájában, talán a legtöbb konfliktusban, változásban érintett, legellentmondásosabb szereplő, akit nagyon nehéz hitelesen felmutatni. A Jászai-díjas művész legjobb alakításai közé sorolható ez a figura.

Az eredeti szövegben több ragyogó eszmefuttatás, elemzés, értékelés olvasható Luther monológjaként, a színpadra nyilván nem kerülhet minden, érthető, mégis kár. A már megtört, bölcs reformátor alakját és főleg a gyászoló apát Mészáros Mihály kelti életre drámai erővel, hitelesen. Megrázó jelenet, amikor Zsófiának prédikál igaz hitről, kereszténységről, erkölcsről, őszinte szerelemről. Felesége, Katharina von Bora kevés lehetőséget kapott a szerzőtől, Komáromi Anett markáns figura.

Ursula nővérként Nagy Erika az álszentség és a képmutatás karikatúrája.

Ábránfy Imre alakja érdekes, titokzatosan jelenik meg, és a titkait nem is sikerül megfejtenünk. Amit látunk Katkó Ferenctől, az végig egy erőszakos, gátlástalan, tolakodó katona, kém, áruló, ugyanakkor lúzer, aki a végén valami emberi hangra vált, vagy legalábbis megpróbálja. Fellépése, szerepe Koppányra emlékeztet. Gyulai katonái, Nádasdy és Abádi, Csomós Lajos és Szabó Lajos tragikomikus alakok. Sylvester János, a bibliafordító fellépése is eléggé rejtélyes marad, Tege Antal játssza. Márton papot Szőke Pál jeleníti meg. A császár és a szultán követének jelenetei a történelmi vonulatot erősítik. Jancsik Ferenc és Hodu József remek kettőse megnevettet, pedig kemény dolgokat közvetít.

 

Részlet az előadásból. Fotó: A-Team

 

Szép szöveg, lebilincselő előadás. A két hatvanperces felvonás tíznél több helyszínen játszódik, a sokszor változó jeleneteket ízléses filmvetítés és legtöbbször orgonamuzsika köti össze. A zenei betéteket Rázga Áron és Vozár M. Krisztián válogatta, egyikük csuhában játszik a színpad sarkában. A korabeli templom- és lakásbelsőket idéző, hangulatos, gazdag díszleteket Juhász Katalin tervezte. Vesztergombi Anikó nagyon ízléses, mutatós ruhákba öltöztette a szereplőket.

Értékes előadás, amely megdöbbent, felemel, megnevettet és elszomorít, amelyről lehet és kell még sokáig beszélgetni. Adventi beköszöntőnek is méltó bemutató, hiszen ilyenkor ideje magunkba szállni, felkészülni, átértékelni a dolgainkat. Vallás- és eszmetörténet, családi viszály és középkori háborúk, ráadásul csabai helyszínekkel. Naponta járunk a Kastély, az Ábrahámffy és a Corvin utca felé, elképzeljük a mostani házak helyett a régi földvárat, a templomot. S a békéscsabai városképet meghatározzák a templomok, ahol protestáns felekezetek tartják az istentiszteleteket. De mit mond nekünk ma, a népvándorlás, a migráció, kelet és nyugat rivalizálása idején Luther? Mit üzenhet a reformáció, amikor olyan rettentő nagy a zavar a fejekben? Káosz helyett tisztaságot, értékrendet? Reményvesztettség helyett erőt, hitet, tartást, türelmet? S egyáltalán meghalljuk-e a szép szót, a halk üzenetet?

Niedzielsky Katalin

További programok »

Kultúra

Békéscsaba is csatlakozott az Orgonák éjszakájához

Békéscsaba is csatlakozott az Orgonák éjszakája elnevezésű országos programsorozathoz. Az evangélikus nagytemplomban Alföldi Csaba adott hangversenyt, melynek első darabja Kovács Szilárd Intrada című műve az ország több mint 50 orgonáján egyszerre csendült fel.
2019. július 21. 12:03
FEL