Mokry ilyen célú felajánlása nem ért el eredményt, de Trianon után az egyik anyaországba költöző felsőoktatási intézmény megtalálhatta volna célját a városban. Fábry konkrétan is megjelölte a „Pozsonyból elmenekült lutheránus theologiát”, amiből egyetem is kialakulhatott.
Horváth János következett a sorban, aki „az algymnázium igazi megteremtője, de azután is csak ugymaradt, hogy egy-egy tanár tanított mindent egy-egy osztályban”. Ő olyan korszakban tanított, amikor egy pedagógusnak kellett történelmet, fizikát, matematikát, biológiát, nyelveket és vallást is oktatnia. Horváth tanár úr „nem mérte ki óraszámra a tantárgyat”, ismerte minden diákja tudását és lelkét is, nemcsak tanított, hanem nevelt is „és sokszor a lélekhez szóló nevelés előbbre és többre viszi a gyermeket, mint minden száraz tudomány s a tudomány megkedveltetése és megszerettetése örökös vezérfonálként vonult át életén, mélyen megmarad lelkében s előbbre ösztökéli a tudomány müvelésére”.
Az iskola után – éles váltással és egy kis filozófiai elmélkedés után – Fábry Károly a csabai „közmulató” történetével kezdett el foglalkozni. Kiderült, hogy az 1831. évi kolerajárvány után 15 évvel az ó-temető területén szerették volna megvalósítani a tervet a csabai elöljárók. A helyszín azért volt alkalmas, mert közel esett a település központjához és a fás terület kiváló helyszín a lakók megpihenésére.
1846 nyarán maga Eördögh Frigyes jegyző szólt a terv magvalósítása mellett. Beszédében kiemelte, hogy „a képviselőtestület elevenen érezvén egy oly közmulató helynek szükségét, hol a város lakosai munkától megpihenve a természet szívvidámitó gyönyöreit ártatlan örvendezéssel olykor szabadon élvezhessék, az ó-temetőnek közmulató kertté leendő átalakítását teljes hajlandósággal elhatározza, a kijelölt ó-temetőbeli térségnek a célnak megfelelő módon leendő elrendezését […]”. No, de hamar kiderült, hogy a „közmulatóhoz” egy „serházat” is kell építeni. Az ötlet ellen volt viszont Kovács János plébános, aki nem ismerte el településnek azt a jogát, hogy a temetőt felszámolja „s alaptalannak mondotta, hogy a róm. katholikusok temetője a város belsejében volna”.
(Folytatjuk.)
