A történetek sorában a kolerajárvány következett, de nem az 1831. évi, hanem a hasonló adatokat hozó 1873-as pandémia. Csak október 6-án jelenthette ki dr. Réthy Pál, hogy a 10 hétig jelen lévő veszedelem elmúlt.
Amikor összeszámolták az áldozatokat, kiderült, hogy bár az elhunytak száma több volt (2104), mint 1831-ben (2019), de a korábbi járvány mindössze hat hét alatt „ragadott el” annyi embert. 1873-ban tehát, egy nap alatt, Csabán 30 ember halt bele a kolerába. Emiatt nem győztek temetni a településen és bizony gondok akadtak a sírásókkal is. Mudrony Sámuel képviselő fel is panaszolta, hogy „egy sir, melybe tegnap négy koporsó tétetett, még ma reggel sem lett betemetve”.
A város kénytelen volt tenni valamit az áldatlan állapotok ellen és 3 forint ellenében kolera biztosokat rendelt ki. A veszély elmúltával viszont akadtak olyanok a településen, akik azt firtatták, hogy vajon ki terjesztette fel dicséretre a vármegye elöljáróihoz „dr. Réthy Pál, dr. Bende Albert, dr. Blumberg Henrik orvosokat és Bolek József tanitót”? Ahelyett, hogy az árvák és özvegyek megsegítésével foglalkoztak volna, egyesek még képesek voltak megkérdőjelezni az illetők tetteit – háborgott Fábry a lapban.
Sajnos a nyomor enyhítésére sem tettek sokat a korabeli csabaiak, mindössze a Béke szabadkőműves páholy és a Takarékpénztár adott 100-100 forintot, illetve a „műkedvelők rendeztek egy zene- és szavalati estélyt, melynek 141 frt 77 kr. tiszta maradványával összejött összesen: 341 frt 77 kr. és kilenc apátlan, anyátlan árva pedig elhelyeztetett a… szegények házában”.
Mindezek után az algimnázium bemutatása következett az Apponyi-utcák sorozatban. A mindössze négy osztállyal és négy pedagógussal működő oktatási intézmény sok nehézséggel küzdött. Egy osztályban egy tanár tanított minden tárgyat. Az elsőben Rimler Károly, majd az ő Nagyváradra történő áthelyezése után Velki János vette át az osztályt. Másodikban a volt honvéd, Styaszni Sámuel oktatott „kit ha rossz időjáráskor kinzott a függetlenségi harcban lábába kapott lőseb, ő is megkínozta az egész osztályt”. A harmadikosokat „egy élő lexikon”, Lippert János tanította, aki sajnos nem tudott bánni a diákokkal. A legnagyobbakkal Mokry Sámuel foglalkozott, de ő hamar elment inkább Gerendásra gazdálkodni. Ez utóbbi olyan jól ment neki, hogy 100 000 koronát adományozott egy békéscsabai egyetem számára. (Folytatjuk.)
