Csabai életképek – Fábry Károly: Apponyi-utcák II.

Az 1873. szeptember 15-én, a városháza megnyitójának napján tartott díszközgyűlésen Szemián Sámuel jegyző mondott beszédet. Egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy „legyen e ház mindenkor szabad polgároknak szabad gyülekezési közhelye, hol az értelem a jóakarattal, a korszerű haladás a higgadt fontolással, az áldozatkészség a józan számítással mindenkor karöltve és párosulva járjon”. A beszéd olyan nagy sikert aratott, hogy magyar és szlovák nyelven nyomtatásban is megjelent.

Szeberényi Gusztáv evangélikus lelkész ugyanakkor javasolta, hogy a város minden befolyásával eszközölje ki a hiteltelekkönyvnek Gyuláról Csabára áthozatalát”, sőt Reök István ennél is tovább ment: egyenesen a vármegye székhelyének Csabára történő áthelyezését kezdeményezte. Ehhez persze új vármegyeházat kellett volna építeni Békéscsabán, mely „hozzávetőleges számítás szerint belekerült volna 155000 frtba, melyből Csabát csak mintegy 60000 frt terhelte volna”. Ez igen nagy pénznek számított abban a korszakban. Vármegyeszerte megindult a mozgalom, hogy városunk legyen a megyeszékhely, de a végső szavazásnál Gyula győzött, így 1950-ig kellett várni az áthelyezésre.

Fábry Károly szerint az új városháza azért is különlegesnek számított az Alföldön, mert itt „nem nagyon szeretik az emeleteket”, hiszen oda fel kellett hordani a vizet és a szenet is. Amikor a városháza épült, még alig volt emeletes épület a településen. A legelső ilyen a Munkácsy utcában épült, melyről „azt beszélték, hogy mikor felépült és kihordták az állványokat belőle, akkor vették észre csak, hogy a lépcsőt kifelejtették”. A cikk megírásakor, 1922-ben is mindössze 37 emeletes ház állt Békéscsabán, „ezek között csak a kaszárnya, a sokat emlegetett Seiler Mátyás-féle telken épült Weisz Mór (Alt. takarékpénztár), a főgimnasium és a polgári fiú-iskola 2-2 emeletes házak, a többi egyemeletes, nem számítva némely gyárépületet”.

A sorozat szerzője itt megállt a történetmesélésben és a „boldog békeidők” építkezéseit mutatta be olvasóinak. Kiderült, hogy a Nagy Háború előtt (Fábry még nem tudhatta, hogy azt később első világháború néven fogják nevezni) több száz épülettel gazdagodott a város. A háborús években viszont alig emeltek házat Csabán. Mindez azzal is magyarázható volt, hogy az árak az egekbe szöktek. (Folytatjuk.)