Csabai életképek – Fábry Károly: Apponyi-utcák V.

A cikksorozat folytatása szerint a  város perre kényszerült nehéz anyagi helyzete miatt, és ehhez a munkához „a többség hajlamát is bíró” Eördögh Frigyes ügyvédet kérték fel. Felkérték, de nem találták. Valahogyan meg kellett keresni, még akkor is, ha az a közösségre nézve kiadásokkal is járt. Megbízták tehát Such János örökváltsági pénztárost és Keller János esküdtet, hogy menjenek Nagyváradra és kerítsék elő az ügyvéd urat, „ha a pokolban van is”. Közben kidolgoztak egy B-tervet is, ha a fogadott jogász nem lenne meg: keresni kezdtek csabai ügyvédeket a pótlásra. Sokakban azonban felvetődött, hogy „csak nem sérthették meg a bizalmat nyilvánító többséget azzal, hogy hamarjában más ügyvédet fogadjanak”.

Fábry Károly itt egy kicsit megállt a történetmesélésben és tételesen felsorolta azoknak a neveit, akik a korszakban Csaba életét irányították. Célja ezzel az volt, hogy a nevek ne vesszenek el az idő homályában. Olvasóit pedig arra szólította fel, hogy „Keressétek ki közülök nagy- vagy dédapátok nevét és vérrokoni szeretet és megelégedettséggel állapítsátok meg, hogy tiszteletreméltó nagyapátok résztvett az első rendezett tanácsú város megteremtésében”.

Ilyen kitérőt követően folytatódott a történet méghozzá egy jó hírrel: megtalálták a felkért ügyvédet! Közben az írásból kiderült az is, hogy Eördögh volt korábban Csaba város főjegyzője, sőt 1848-ban „országgyűlési követe, az alkotmányosság helyreállta után pedig a gyomai kerületnek képviselője és később — élete utolsó szakában — a csabai járás főszolgabirája”. Az ügyvéd elvállalta Csaba képviseletét az örökváltsági ügyben, de szabad kezet kért az egyezkedésre. Nem rajta múlt, hogy a per nem váltotta be a reményeket, sőt a „a szerencsétlen községet [ez lenne Csaba] elmarasztalták s a bécsi legfőbb semmisítő székhez is hiába apelláltak és hiába szaladgáltak”. Mindennek az lett a következménye, hogy a településnek gyakorlatilag kétszer kellett kifizetnie a megalkudott összeget: „egyszer: mint örökváltságot, később, mint úrbéri kárpótlást, vagyis a föld teher-mentesítési járulékot — az adóban”. Fábry szerint őseink megbánták, hogy siettek az örökváltsággal és nem vártak egy kicsit, amikor is mindenki ingyen megkaphatta ugyanazokat a földeket. (Folytatjuk.)