Pesten tárgyaltak Klauzál Gábor földművelés-, ipar és kereskedelmi miniszterrel és Szemere Bertalan belügyminiszterrel, Pozsonyban pedig Deák Ferenc igazságügyi tárcavezetővel, Kossuth Lajos pénzügyminiszterrel és magával a miniszterelnökkel, gróf Batthyány Lajossal is.
A legmegnyugtatóbb választ Kossuthtól kapták, „mely szerint bizton elvárni lehetne, hogy ami fizetések eddig B.csaba részéről — a váltságra nézve történtek — azok általában, mind a regalebeliek váltsága dijába beszámíttatni fognak, minélfogva a helybeli úrbéres váltsági terheit is egészben az álladalom vállalná fel”.
Ennél azonban többet is tettek a csabaiak „odafent”. Őseinknek sikerült találkozniuk „a rendre és csendre felügyelő választmány Elnökével”, aki megköszönte a település csatlakozását a forradalomhoz. Fábry Károly szerint tehát „Csaba tót népe szépen és hazafiasan viselkedett” 1848-ban ugyanúgy, mint a román megszállás alatt (1919/20-ban), amikor is a többség ragaszkodott Magyarországhoz.
Az örökváltási pénzekkel kapcsolatos állami támogatás azonban az 1848/49-es szabadságharc eseményei és kimenete miatt „természetesen elmaradt”. Fábry szerint őseink a következő bölcsességgel nyugtatták magukat: „Hiábavaló minden számítás és emberi okosság –, az utolsó szó mégis mindig a véletlené és szerencséé”. És még a legrosszabb hátravolt. Jött Haynau rémuralma, majd a Bach-rendszer, az osztrákok megpróbálták beolvasztani Magyarországot a birodalomba. Egyik lépésként eltörölték az áprilisi törvények nagy részét, melynek következtében a csabai földesurak követelni kezdték a településtől a jussukat. Súlyosbította a helyzetet, hogy az örökváltsági pénztár „hazafiság és szerencsétlenségből” Kossuth-bankókra váltotta vagyonát, mely a szabadságharc leverése után megsemmisült.
Kilátástalan helyzetbe kerültek a csabaiak, azért is, mert az új hatalom elcsapta az addigi elöljárókat és semmilyen gyülekezést, megbeszélést nem engedélyezett. Mégis volt valaki, aki elvállalta a császári és királyi megyefőnöki posztot: Bonyhády Perczel Lajos. Ismerősnek tűnik a név? Igen, ő annak a Perczel Mórnak a rokona volt, aki oly vitézül harcolt a szabadságharc idején. (Folytatjuk.)
Ugrai Gábor
