Őseink részéről Broszmann Dániel és Steiner Jakab kapott megbízást, hogy „menjetek Pestre, s ha ott nem találtok, menjetek Bécsbe – a főforráshoz – és hozzatok pénzt, pénzt, sokat, mert sok kell, hozzatok mindenáron”. Sajnos a küldöttség dolgavégezetlenül tért haza Csabára, de megbízták Dobrán János „pénzágenst” (ügynök, közvetítő), hogy „hajtson fel pénzt a falu részére”. Két év telt el úgy, hogy kölcsön után szaladgáltak a csabaiak, de szerencsére egyelőre csak kisebb összegeket kellett fizetniük.
A csabai küldöttek folyamatosan úton voltak, keresték a kedvező hiteleket. Voltak sikerek is: slavnogardi Caballini József aradi főtörzsőrmestertől 10 000, báró Lederer Károlyné, született Tisza Amáliától 25 000 és Boczkó Dánieltől 20 000 forintot „felhajtottak”. Ez utóbbi névnél meg is állt egy kicsit Fábry történetmesélése.
Ki is volt Boczkó Dániel, akinek egy tér viseli nevét napjainkban a vasútállomás közelében? A Szarvasi úton volt háza, és több száz hold földet igazgatott, de nevet magának 1848-ban szerzett, amikor Arad kormánybiztosa lett. Ő volt az, aki a partiumi városban a már menekülni akaró helyieket felbátorította, hogy a fosztogató rácokat ne engedjék be a városba. Mindehhez a sétapálcáját használta fel, nyomatékosítva mondanivalóját. Boczkó volt Békés vármegye táblabírája és Békéscsaba országgyűlési követe is. Amiért kiérdemelte, hogy a legnagyobb csabaiak között emlegessük, az a cselekedete volt, amikor 1847-ben „egymaga 300 köböl búzát bocsátott kölcsön a szenvedők éhségének csillapítására, mert tudta és mert érezte, hogy többet ér a tett, mint a . . . tanács”. Sokáig nem felejtette el a nép ezen nagy cselekedetet.
Az 1890-es években történt az az eset, hogy a csabai bíróválasztáskor, amikor is Szucsu Béla és Bánó József között zajlott a választási küzdelem, „az öreg, kissé nagyot halló Hrabovszkyt is befuvarozták a kortesek”. Ő azonban ahelyett, hogy a két induló közül választott volna valakit, makacsul csak a következőt hajtogatta: „Én csak a Boczkó úrra!”. Bár Bismarck német kancellár mondása szerint „csak az ökör következetes”, de Fábry Károly szerint nem volt véletlen az eset, hiszen Boczkó akkor segített Békéscsabán, amikor az a legnagyobb bajban volt. (Folytatjuk.)
-400x225.webp)
