– Több mint ötven éve ünnepeljük a Föld napját. Körülbelül hány napig tart a megelőzés varázsa?
– Általában az előadásokon mindeki bólogat, aztán elültet egy fát, vesz néhány muskátli palántát, felszerel a mű fecskefészket, majd égve felejti a villanyt, csepegve hagyja a csapot, ugyanúgy beül az autójába, megveszi a boltokban a nylonzacskót a krumplihoz stb. Nyilván természetvédőként egy kicsit borúsabban látom, mint az átlagember. Persze ma már lényegesebben környezettudatosabbak az emberek, mint néhány évtizede: van igény a madármentésre, a méhlegelőre.
– A Covid-19 járvány utáni energiaválságnak talán volt némi tanulsága is: villanynáci lettem, nem megy az üres szobában a tévé és egyre kevesebb buborékos vizet veszünk.
– Egyértelmű, hogy a csapvíz a legjobb; másrész nem veszed meg ugyanazt a vizet, ami a csapból folyik, csak azét, hogy legyen benne buborék, és aztán még csomagolót is eldobod, nem fizetsz a felesleges és környezetkárosító gyártási folyamatért. Sajnos hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy legyártott dolgokat jobban szeretjük, mint a meglévőt. Senki nem iszik csalánteát, nem szedi senki a zsályájáról a levelet, hogy teát csináljon, mindenki a filteresre esküszik.
– Mire térsz ki az előadásodban?
– Többek között a méhlegelők, rovartanyák, a beporzó rovarok fontosságáról beszélek – amelyek nagyon népszerűek az óvodákban, iskolákban. Illetve magam is azzal küzdök a saját házam táján, hogy amit a szomszédaim látnak, az nem gazos, nyíratlan fű, hanem maga a természet gyíkokkal, lepkékkel, rigókkal és csupa zöld mindenütt.
Galéria
– Ha valaki keres, akkor úgy talál meg, hogy a házad egy másfél méteres dzsungelben van.
– Nyilván ezt ha szeretném se tudnám megtenni, sem a talaj, sem a klíma nem alkalmas erre. Ösvényeket, tisztásokat vágok ugyan a kertemben, de a kétharmada az mindig pihen a legújabb nyírást követően. A házam előtt is mindig körbenyírom a füvemet, hogy lássák, az nem dzsungel, hanem igenis előkert. Nagymamámnál mindig szép, színes virágok voltak az előkertben, nálam a füvek, vadvirágok töltik be ezt a szerepet és szenzációsan néznek ki.
– Visszalépve az első kérdéshez, nyilván óvodáskorban sokkal könnyebb elültetni a Föld napja üzenetét.
– Pont az a lényeg, hogy ezt a legkisebbeknek kell elmesélni, azonfelül azért is szeretek többek között az óvónőkkel is beszélgetni, mert általában ők azok, akik sikítanak, ha meglátnak egy békát, gilisztát, majd ez a hozzáállás ráragad a gyermekre, és onnantól kezdve egész életükben sikítani fognak, ha valahol feltűnik egy béka, vagy giliszta. Időben kell ezt elkezdeni; nagyon kell vigyázni, hogy mit adunk az apró gyermek tudatába, szájába, fülébe, mert utána azt viszik nagyon sokáig tovább.
