A gnocchi az általunk is jól ismert nudli és a nokedli avagy a galuska közös őse. Eredete egészen az antik Rómáig vezethető vissza, ahol hagyományosan csütörtökön, azaz Jupiter napján ették, többnyire egyszerűen, vajjal fogyasztva. Akkor még nem krumpli volt a tésztájában, bármilyen gabonaféléből készülhetett. Európában a római légiók terjesztették el és napjainkban már szinte mindenütt megtalálhatóak a legkülönfélébb ízesítésű és elkészítésű leszármazottai.
Olasz bevándorlóknak köszönhetően vált világhírűvé szerte a világon. Nem véletlen hogy Argentínában, Chile-ben, Paraguay-ban, Uruguay-ban kifejezetten kedvelik, hiszen a nehéz körülmények között élő lakosságszűkösebb napokon ezt ette, a hónap nehezebben túlélhető utolsó napját el is nevezték „gnocchi-napnak”.
A gnocchi receptúrájának több lépcsőfoka is volt, a mai formáját nagyjából az 1880-as években érte el és egész Olaszország szerte elkezdték készíteni. Alapvetően minden itáliai tartományban népszerű, de vannak olyan helyek, ahol kifejezetten kedvelt ételnek számít, ezért ha valaki arra jár, ki ne hagyja a helyi gnocchi-t, ilyen helyek például Velence, Abruzzo, Friuli, Veneto.
A gnocchi jelentheti a fán található kipúposodó csomót, vagy az ujjperceket is. Ha azt mondjuk nudli- akkor már értjük is miként itta be magát a magyar kultúrába. Búzadara, közönséges búzaliszt, tojás, sajt, burgonya, zsemlemorzsa, kukoricadara, só, sok esetben kis bors, fűszernövények, zöldségek. A gnocchi lényege, hogy rengeteg féle alapanyagból keverik. Elengedhetetlenek hozzá a szószok, mártások, amiket általában a szezonális alapanyagok határoznak meg. Ettől függetlenül ennél az ételnél is jellemző, hogy mindig idomul a környezetéhez. A nemzetek elhelyezkedésüknek megfelelően használnak hozzá alapanyagokat, és különféle ízesítésű szószokat. A gnocchit vízben megfőzzük, majd szósszal tálaljuk. A kis leves gnocchit néha úgy készítik, hogy a tésztát durva szitán vagy lyukas kanálon nyomják át. Ha szeretnénk a tésztánkat még inkább ízletessé tenni, érdemes egy kis parmezán sajttal megspékelni. Éppen annyi kell belőle, hogy kifejtse ízfokozó hatását és a gnocchink a tökéletesség felé halad. Ha valaki plusz ízeket szeretne produkálni a gnocchi-val – bár pepecselősebb és macerásabb – meg is töltheti némi sonkás, gombás, vagy esetleg zöldséges szósszal. Íme egy megoldás az otthoni elkészítésre.
Bazsalikomos-sonkás gnocchi
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 50 dkg burgonya
- só
- 2 db tojás
A szószhoz:
-1 evőkanál olíva olaj
- 2 db natúr tömlősajt
- 2 dl tejszín
- 2 tk fokhagymagranulátum
- só
- fehér bors
- 8 db bazsalikomlevél
- 1 db leveskocka
- 20 dkg csirkemell sonka
- 2 ek liszt
- 1 dl víz
Elkészítés:
A hideg vízben feltett burgonyát puhára főzzük, majd leszűrjük. Rövid hűtés után meghámozzuk, krumplinyomón áttörjük, és enyhén lisztezett felületen szétterítjük. Rászitáljuk a lisztet, a közepébe ütjük a tojásokat, hozzáadunk 1 csipet sót, és erőteljes mozdulatokkal lágy tésztává gyúrjuk. A tésztából vékony hengereket sodrunk, amelyeket kis darabokra vágunk. Ezeket villával egyenként bordás nudlikká formázzuk. A gnocchit nagy fazék lobogó vízbe dobjuk. Akkor jó, ha felszínre úsznak. Szűrőkanállal kiemeljük, és melegen tartjuk.
Serpenyőben az olajat felhevítjük, majd a megtisztított, apróra vágott csirkemell sonkát megpirítjuk. Ráöntjük a tejszínt, majd hozzáadjuk a tömlősajtot. Megsózzuk, megborsozzuk, beleöntjük a liszttel elkavart vízet, hozzáadjuk leveskockát az aprított friss bazsalikom levelet is. Addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Végül a gnocchit összeforgatjuk a sajtszósszal, és melegen tálaljuk. Jó étvágyat!
