Az alábbi felhívást vagy nyolc éve olvastam egy ivóban: „Emberbarát kocsma! Wifi nincs! Beszélgessetek!”. Akkor még leleményes volt; ma már nincs kint, talán ciki lenne. Persze érthető, a pultos nem bírta elviselni a tizenéves csávók kocsmaidentitás-vesztését, hogy dumálás helyett csak nyomkodnak. No de, ha forr a hangulat, úgyis a valóság veszi át a szót.
Van ebben valami… nem félelmetes, csak bizarr. Nyilván a gazda nagyon félti a füvét. Nyilván unja, ha a tengerimalacának szed belőlük, és állandóan kutyabarnamaciba ütközik az ujjbegye. Valaki a kutyát, más a petárdát, de van olyan is, aki a füvet szereti.
Itt egyértelműbben fogalmaz a Fűnyírók Csabai Szövetsége. Az általános kinyilatkoztatás az általános igazságokra utal. Persze könnyű annak, aki két lábbal jár a betonon.
Az alábbi táblát a Pásztor utcában lakó Tóth Lajos tette ki. A nyugalmazott gépészmérnökről már korábbi cikkünkben megírtuk, hogy milyen hangulatos utcakertet/szelfipontot készített a Lencsési laktelep tüdejében. Azóta szinte évszakról-évszakra szépíti-bővíti a háza előtti mini-ligetet. De ahol esztétikum van, ott illetlenség is. Például sok szerelmes letépi a …
A minap a képpel kapcsolatban elmesélte, a feliratokkal tulajdonképpen egy bizonyos népnevelést folytat. Sajnos az emberek akkor tépik le a virágait, amikor júniusban a legszebbek. Miközben ezek a virágok nem állnak meg a vázában.
Ezzel szemben akik becsengetnek, azoknak szívesen segít: magokat, hajtást, tanácsot ad. A kertben látható vidám cserépbabákkal kapcsolatban megemlíti, azért mosolyognak, hogy az arra járó asszonyok boldogan menjenek haza, aminek "majd az ember (férjúr) a hasznát veszi".
