Általában hajlamosak vagyunk a növényekre, mint igen egyszerű létformákra gondolni: nem mozognak, nem esznek, egyszerűen csak úgy vannak. Azonban ha tüzetesebben vizsgáljuk a növények világát, szembe tűnhet, hogy milyen bonyolult életet is élnek. Ugyan egyhelyben maradva, de mozognak, képesek kémiai úton kommunikálni, egyesek állatokat is zsákmányul ejtenek, sőt, egymással küzdenek az életben maradásért.
Vannak olyan fafajok, melyek úgy szelektálódtak az evolúciós verseny során, hogy kevesebb fénnyel is beérik. Így a magasabb fák lombkoronája alatt is képesek stabilan életben maradni. Ezek a fajok alkotják a második lombkoronaszintet erdeinkben.
Az első és második lombkoronaszintbe még viszonylag sok napfény bejut, azonban a két lombkoronaszint alatt már igen csekély a megvilágítás, mégis találkozunk itt élő növényekkel. A cserjeszinten és az avarszinten előforduló növények kénytelenek „korábban kelni” a fáknál, hogy elegendő fényhez jussanak. Kora tavasszal, lombhullató fáink rügyfakadása előtt, a csupasz ágak között, még sok napfény lejut egészen a talajfelszínre, az erdők belsejében is. Megérezve a melegedést, a száraz levelek alatt, talajban lapuló hagymás növények intenzíven hajtani kezdenek, hogy levelet, szárat fejlesszenek, virágozzanak, termést érleljenek, még mielőtt a fák lombja árnyékba borítaná újra az erdő alját. Ezek a tavaszi erdei virágok gyakran csak néhány hétig láthatók, majd látszólag elszáradva, visszahúzódnak földalatti raktározó képleteikbe és láthatatlan, tetszhalott állapotban várják a következő tavaszt.
Idén igen korán, már februárban megérkezett a tavaszias időjárás, melynek hatására február végén el is kezdett éledni az avarszint a marosi erdőkben. Előbújtak a ligeti csillagvirágok és kék virágaikkal díszítik az erdők alját, sok helyen virítanak az árvacsalánok ciklámen színű virágai, a salátaboglárkák pedig fényes citromsárga szirmaikkal csalogatják a rovarokat. Ezek a virágok igen gyors növekedésűek, a fentebb leírt körülmények miatt, így sokszor napról napra láthatjuk rajtuk a változást. Gyakran előfordul, hogy olyan gyorsan és vehemensen hajtanak, hogy előtörő leveleikkel átszúrják az őket takaró száraz leveleket, látványos kis szoknyát készítve ezzel maguknak.
Mostanra az avarban áttelelő számos egyéb élőlény is aktivizálódott a napsugarak melengető hatására. Ha néhány percig megállva figyeljük az avart, szembetűnhet, hogy ízeltlábúak, hernyók, alacsonyabb rendű apró élőlények sok-sok ezer példánya futkos a talpunk alatt. Az itteni erdők tavaszi gombái is előbújtak, a kucsmagombák különböző fajaival találkozhatunk, de ha szerencsénk van, a ritkán előforduló, és szinte valószerűtlenül élénk színű, piros csészegombákat is megpillanthatjuk az avarszintet vizsgálva.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
