A Maros-ártéren amellett, hogy kiterjedt ártéri erdők vannak igazgatóságunk kezelésében, sok a gyepterület is, melyeken az egyik legfontosabb természetvédelmi feladat az inváziós növényfajok, kiemelten a gyalogakác visszaszorítása. Ennek érdekében kombinált legeltetéses és kaszálásos kezeléseket alkalmazunk. Idén a kaszálások május közepén kezdődtek meg. Ez a tevékenység mindig számos madarat vonz a területre, mivel a munkát végző gép felugrasztja a növényzetben lapuló potenciális zsákmányállatokat. A kaszálással eltűnik a takarás a zsákmányállatok fölül, így ez terített asztalt jelent a környék ragadozó madarai számára is.
Jellemzően elsőként a fehér gólyák jelennek meg a kaszált területen. Általában már a munkavégzés megkezdésekor közvetlenül a traktor mögé szállnak és lesik a megugró, nyílt területre kerülő zsákmányt. Hamarosan megjelennek aztán az egerészölyvek és a barna rétihéják. A környék vörös vércséi szintén idegyűlnek, s a levegőben szitálva lesik zsákmányukat.
A Maros-mentén minden évben jellemzően ekkor figyeljük meg a határ túloldalán fészkelő békászó sast, mert ez a terület számára is ideális zsákmányszerzési feltételeket teremt. Amint megkezdjük a kaszálásokat, hamar megjelenik, annak ellenére, hogy máskor szinte soha nem lehet látni. Mivel ez a faj ritkábban kerül szem elé, a természetbarátok mindig örömmel fogadják a megfigyelési lehetőséget. Idén is már az első kaszálási napon felbukkant a békászó sas Magyarcsanád határában és most szokatlanul bizalmasan viselkedett. Többször is leszállt a munkát végző traktorhoz igen közel, és zsákmányolt a földön is, nemcsak a levegőből lecsapva.
A ragadozó madarak és a gólyák mellett a seregélycsapatok is előszeretettel járják a lekaszált területeket, hiszen az ott tartózkodó rovarok is búvóhely nélkül maradnak, így a seregélyek jóllakhatnak belőlük.
A kaszálás kezdetekor lehet megfigyelni a legnagyobb madársűrűséget, mivel ilyenkor idesereglik a környék összes ragadozója, amelyek máskor elszórtan tartózkodnak a térségben.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
