Nemcsak Békéscsaba felett köröznek a fehér gólyák, de már a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére is visszatértek fehértollú barátaink. Az első visszatérő példányt március 11-én figyelték meg a szakemberek. A legtöbb gólyapár már tatarozza fészkét, készülnek a tojásrakásra. Hazai állománya az elmúlt száz évben erősen ingadozott, jelenleg csökkenő trendet mutat, 4000-4500 pár körül alakul. Védelme nagyban függ a megfelelő tájgazdálkodástól, a nedves, mocsaras rétek megszűnésével eltűnnek táplálkozóhelyei. Az egész országra jellemző, hogy csökken a legelő haszonállatok mennyisége, ez pedig a gyepterületek nagyságának kedvezőtlen változását vonja maga után. Az áramütés veszélye speciális költési stratégiájának és méretének következtében ezt a fajt fenyegeti legnagyobb mértékben, emiatt a vezetékek szigetelése stratégiai fontosságú a faj védelme szempontjából. Mivel táplálékának jelentős részét mezőgazdasági területeken szerzi, ezért sok egyed pusztulását okozza mérgezés. Ez afrikai telelőterületein még súlyosabb probléma, hiszen ott sok olyan szert is használnak, amit Európában veszélyessége miatt betiltottak. A faj védelmét villanyoszlopokra kihelyezett fészektartó-állványokkal segíthetjük, a már meglévő fészkek kiemelése is fontos feladat. A gólyák védelméről korábban már tudósítottunk, amit ide kattintva olvashatnak el.
A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén már hallani és látni lehet a vörösbegyeket. Ez a Magyarországon igen gyakori fészkelő madár hazai állománya állandó, részben rövid távú vonuló, telelőterülete a Mediterráneum. Rendszeresen, nagy számban átvonul. Kis számban, rendszeresen áttelel.
Március 6-án felbukkant az első, telelőhelyéről visszatérő bölömbika a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. Ez a magányos gémféle az álcázás igazi nagymestere, ezért csak ritkán kerül szem elé. Nevét a hímek jellegzetes, mély hangjáról kapta, mely olyan, mintha egy távolból szóló kürtöt hallanánk. A nádasok védelmével a faj megőrzése biztosítottnak tűnik. Mivel a legtöbb gémfélével ellentétben nem telepesen fészkel, egyes élőhelyek megszűnése az egész populációra kevésbé hat, mint más gémféléknél. A nem megfelelő vízgazdálkodás miatt egyes élőhelyei kiszáradhatnak, ez megakadályozza megtelepedését. Az állomány zöme csak március és október között tartózkodik nálunk, a telet a mediterrán vidékeken és Afrikában töltik. Sok példány megkísérli az áttelelést, kedvezőtlen időjárás esetén segítségre szorulhatnak.
Visszatértek a búbosbankák a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti részterületére. Március 12-én látták az első példányokat a Sóstói Állattartóteleptől északra fekvő gyepeken és kisparcellás szántókon. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által meghatározott leírásban is olvashatjuk, hogy nevét a hímek jellegzetes, mély hangjáról kapta, mely olyan, mintha egy távolból szóló kürtöt hallanánk. A nádasok védelmével a faj megőrzése biztosítottnak tűnik. Mivel a legtöbb gémfélével ellentétben nem telepesen fészkel, egyes élőhelyek megszűnése az egész populációra kevésbé hat, mint más gémféléknél. A nem megfelelő vízgazdálkodás miatt egyes élőhelyei kiszáradhatnak, ez megakadályozza megtelepedését. Az állomány zöme csak március és október között tartózkodik nálunk, a telet a mediterrán vidékeken és Afrikában töltik.
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tónál március 15-én figyeltük meg az első kis pólingokat. A Kis-Sárréten szintén a hónap közepén bukkantak fel az első csapatok, számuk azóta már több százra emelkedett. Viszonylag kisszámú átvonuló, július és szeptember között, tavasszal márciusban és áprilisban, főleg a Tiszántúlon lehet megfigyelni. Előfordulnak átnyaraló példányok is. Európai állománya stabil, hazánkban az átvonuló csapatok megpihenhetnek és táplálkozhatnak az egyéb partimadarak számára is fenntartott vizes élőhelyeken. A faj védelme érdekében Magyarországnak speciális feladata nincs. Az európai madarak Afrika és India tengerpartjain telelnek.
A fótokat a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai készítették.
