A Pásztor utca egyik sarokházában élő Tóth Lajos nyugalmazott gépészmérnök a közelmúltban egy mesekertet hozott létre.
– Itt volt ez a közterület és tavaly arra gondoltam, hogy építek egy olyan kertet, amitől az erre sétáló embereknek, jobb lesz a hangulatuk. A hölgyek például mindig azt mondják, ha ránéznek a kertre, mindig megvidámodnak – meséli.
A sövénnyel határolt, megmaradt fatörzsekre először a különböző, tarkabarka, mosolygó cserépbabák kerültek ki, amelyeknek/akiknek hajkoronájuk egy-egy cserepes virág. (Tudjuk jól, a mosoly egy tükör: visszahat a feladóra; kivéve, ha nem egy pszichopatára küldjük az ingereket.) A növényeket egyébként a tulajdonos kedves felesége gondozza.
Később egy thonet szék, egy kukából mentett gyermekkeró, különböző kaskák stb. kezdték el színesíteni a teret. Azonfelül van egy parasztszekér-rész is, hiszen csak az csak egyik oldalát mentették meg az enyészettől. Ennek a kocsinak a története akár két bekezdést is megérdemel.
Tóth Lajos elmondta, hogy a parasztoknak általában két szekerük volt: egy nehéz, amin a trágyát, a veteményest szállították, és egy könnyű, amelyen templomba, lakodalomba, esetleg azzal siettek a gyerekkel az orvoshoz.
– Apósomé volt – folytatja –, amit szívósan megtartott, és nem adott be a téeszébe. A feleségem még 1952-be ezen utazott egyszer egy lakodalomba. A ’80-as években a tanya felszámolásakor sikerült megmentenem; és télen restauráltam.
– Mennyire merész csak így a szabad ég alatt kint hagyni ezeket a kincseket? – kérdeztem tőle.
– Egyáltalán nem tartom nagy merészségnek. Tudniillik bízom abban, hogy megváltozott a világ. Emlékezzen vissza, egy időben minden autóról lelopták az emblémát, ez ma már szerencsére elmúlt – felelte.
Hozzáfűzi, van egy érdekes megfigyelése: a sövénysort 10 éve ültette, azóta nevelgeti. Azt vallja, a magyar emberben génjeiben él egy kerítéstudat. És ha valahol van egy kicsi kerítés, akkor azt nem lépi át.
„Pedig sok a zsivány”, kontrázom; mire ő: „A zsivány manapság inkább azt csinálja, hogy vesz egy riasztópisztolyt, kinyitja a lottózó ajtaját, odatartja fegyvert, és azt üvölti: <Add ide a dohányt!> És ha például ezt a parasztkocsit el akarja vinni, akkor vagy háromnegyed óráig itt kellene guggolnia, hogy szétcsavarozza, addigra meg összegyűlnek a szomszédok.”
Ezt a főszereplőkről, a cserépbabákról is el lehet mondani. Senki sem tudja elvinni, mert egy titkos ördöglakattal vannak rögzítve a farönkökhöz.
Egyébiránt a kertben bárki megtalálhatja magának a legérdekesebbet, például a hortenziákat.
Galéria
