Az éhes lélek gyógyítása – párkapcsolat és evési problémák (2.)

2016. október 11. 04:41 | Mikóczy Erika

 

A békéscsabai Létvágy programban – a Sorsfonó Egyesület, a Mi-Értünk Egyesület, a Dr. Baly Hermina Mentálhigiénés Alapítvány, az Egyensúly AE Egyesület és a Békés Megyei Központi Kórház közreműködésével –  azt tűzte ki célul, hogy a túlsúllyal küzdőknek kidolgozzák a vezetett önsegítés módszerét Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása című könyve alapján, a könyv szerzőjének segítségével. A programot Galambosné Varjú Blanka mentálhigiénés szakember vezetésével egyelőre segítő szakemberek tesztelik, és portálunk is nyomon követheti, milyen lelki tényezők állhatnak a ragaszkodó kilók mögött.

 

A saját testem az én felelősségem

„Ha valaki a másikért akar megtenni egy olyan lépést, amelynek önmaga számára kellene fontosnak lennie, akkor gyanús, hogy alárendeli önmagát, a saját vágyait, igényeit, szükségleteit a másik félnek. Hol az anyjának, hol az apjának, hol a férjének, hol a gyerekének. Az, hogy mit, mennyit és mikor eszünk, a legszűkebb értelemben vett magánügyünk és felelősségünk” – írja Lukács Liza.

Míg múlt alkalommal a tesztcsoport a származási családot és annak étkezési szokásait vette górcső alá, hétfőn este az evészavarok és a párkapcsolat összefüggéseiről volt szó. Egy kérdéssor segítségével megnézték például azt, hogy mennyiben térnek el a párok étkezési szokásai, mennyire jellemző, hogy megjegyzést tesznek egymás külsejére, előfordult-e olyan, hogy valaki a párja kedvéért, vagy az ő unszolására kezdett súlycsökkentésbe.

 

„Hiába, ilyen a fajtád!”

Ha az evészavaros ember párkapcsolatban él, nagyon fontos kérdés, hogyan viszonyul a párja a problémájához. A tesztcsoportban a párok hozzáállását illetően az ellenségestől a maximálisan támogató magatartásig igen széles volt a tapasztalati skála. Elhangzottak például a következők:

  • Azt mondta: Hiába, ilyen a te fajtád!
  • Ő elfogadott, mindig inkább nekem volt bajom magammal.
  • Ha megjegyzem, hogy nagy a hasam, kidülleszti az övét, hogy neki még nagyobb.
  • Együtt kezdtünk kerekedni.
  • Aggódik értem, ha túl keveset eszem.
  • Állandóan piszkált, megjegyzéseket tett rám.
  • Amikor fogytam, elkezdtem csinosodni, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
  • Néha azt mondja: Le kellene fogynunk!
  • Ha finom az étel, én megeszem, ő a legjobb falatokat a gyerekeknek hagyja.
  • Ha szidom magam a súlyom miatt, ő azt mondja, éppen így szeret!
  • Maximálisan támogat abban, hogy elérjem, amit szeretnék.

A tesztcsoport tagjai igyekeztek megfogalmazni azt is, milyen erőforrások rejlenek a párkapcsolatukban, amelyek segíthetik őket a testsúlycsökkentésben, és mi lehet akadályozó tényező.

 

Személyiség és mentalitás kérdése, ki, hogyan közelíti meg a világot

Bár a túlsúlyos ember, ha súlycsökkentésbe kezd, leginkább önmagáért változik és önmagának akar megfelelni, mégis fontos, hogy milyen „hátszelet” kap attól, akivel megosztja életét. Ahogy Lukács Liza fogalmaz könyvében: nyilván személyiség és mentalitás kérdése, ki hogyan közelíti meg a világot. Minden apróságot képes értékelni, mindennek tud örülni vagy a nagy teljesítmények is természetesek a számára és csak a rosszat veszi észre. Ám azok a túlsúlyos vagy evészavaros emberek, akik mellett van valaki, aki akkor is bátorítja őket és erősíti a hitüket abban, hogy jó úton járnak, amikor nehezebb időszakot élnek meg, azok sikeresebbek a változásban.

 

FEL