A különböző portálokon és a televíziókban gyakori téma, ha egy ismert vagy akár kevésbé ismert ember 30-40-50 kiló vagy még több súlyfeleslegtől szabadul meg. Ugyancsak hírértékű, ha valakinek már az életét veszélyezteti az anorexia. A szélsőségeket felkapja a média, de a „szürke zóna” talán kevesebb, vagy nem megfelelő figyelmet kap. Amíg valakinek nincsenek komoly belgyógyászati tünetei a súlyproblémái miatt, nem igazán foglalkoznak vele, pedig sokat szenvednek azok, akik ugyan nem tartoznak az extrém szélsőségek közé, de nem érzik jól magukat a bőrükben – fogalmazott Lukács Liza pszichológus, Az éhes lélek gyógyítása című könyv szerzője Békéscsabán, a Csabagyöngyében tartott előadásán, pénteken este.
Lukács Liza: Én is érintett vagyok
A Csabagyöngye Kulturális Központ Panoráma termébe sokan jöttek el pénteken este, hogy megtudják, miért nem működnek a fogyókúrák, és mi lehet a kiút, mi lehet a megoldás, ha valaki az általa áhított testben, egészségesen szeretne élni.
– 17-18 éves koromban anorexiás voltam, 38 kilóra fogytam, majd úgy két év múlva falásrohamaim lettek és 45 kilót híztam. Ekkor már szerettem volna segítséget kérni, de nem kaptam – mondta Lukács Liza, akitől így rögtön az előadás elején megtudtuk, hogy nem kizárólag tanulmányaiból és a hozzá forduló kliensek tapasztalataiból szerezte ismereteit e téren.
Beszélt arról is, hogy amikor evészavaros volt, nem tudott mit kezdeni az olyan lózungokkal, hogy „minden fejben dől el”, hogy „fogadd el magad” vagy, hogy „szeresd magad”. Ugyanakkor – mint minden súlyproblémával küzdőnek – neki is folyton az evés motoszkált a fejében.
Az „éhes lelkek” tulajdonságai
Lukács Liza felsorolt néhány olyan tulajdonságot, ami szinte minden evészavaros emberre, „éhes lélekre” jellemző.
Az egyik ilyen a szabálykövetés. Ez igen pozitív tulajdonság a munkában, de a saját életükre nézve már kevésbé. Az éhes lelkek olyannyira ragaszkodnak a szabályokhoz, hogy azokat nem szabják magukra, pont úgy akarják követni, ahogy az le van írva. Választanak például egy hangzatos nevű diétát, aztán ha egy idő után „elrontják”, úgy gondolják, hogy „most már megette a fene”. Aztán megesznek mindent, amit addig megvontak maguktól, és gyakran még nagyobb lesz a súlyuk, mint a diéta előtt. Ezzel persze kivívják a környezetük vagy az orvosaik rosszallását, akik nem értik, miért nem esznek kevesebbet az érintettek.
Az éhes lelkek nagyon érzékenyek, többféle érzelmet élnek át, mint mások, és többféle érzelmet látnak meg embertársaikban is. Ugyanakkor nehezen fogalmazzák meg érzéseiket, és az emiatt keletkező feszültséget rendszerint étellel nyomják el, csillapítják.
Ezek az emberek nehezen tudják visszautasítani a kínálást, nem arra gondolnak ugyanis, hogy ők hogyan érzik magukat, hanem arra, hogy a másikat meg ne bántsák.
Az éhes lelkeknek gyakran vannak problémáik azzal, hogy nemet mondjanak, így többet adnak magukból (időt, energiát), mint amennyit szeretnének.
Előfordulhat náluk zugevés, különösen azoknál, akik mindig a mások érdekeit tartják szem előtt. Ebben az esetben a zugevés arról szól: most azt csinálom, amit én akarok. Fontos lenne, hogy a valóságban legyenek óráik, napjaik, amikor magukkal foglalkozhatnak, így azt nem étellel fejeznék ki. A „jutalomfalatok” pedig, amelyeket időnként maguknak adnak, az elismeréséhség kifejezői is lehetnek.
Pszichológiai éhségeink
A könyv szerzője kiemelte: ezeknek az embereknek azt kell megtanulniuk, hogy melyek a saját valódi igényeik, hogy ne az ételt válasszák a helyett, amire igazából szükségük lenne. Lukács Liza a könyvében nyolc pszichológiai éhségről ír részletesen, erről röviden az előadásában is beszélt.
Mint arról korábban beszámoltunk, a békéscsabai Létvágy programban, Galambosné Varjú Blanka vezetésével, a túlsúllyal küzdők számára kidolgozták a vezetett önsegítés módszerét Lukács Liza könyve alapján. Portálunk nyomon követhette, ahogy a pszichológiai éhségek közül az ingeréhség, a kapcsolatéhség, az elismeréséhség, a szexuáliséhség, a strukturálási éhség, a cselekvési éhség, a produktivitási éhség és a szeretetéhség témakörét tárgyalta és dolgozta fel Békéscsabán a tesztcsoport, tudatosítva, hogy mikor éhes a testünk, és mikor a lelkünk.
Az evés feszültségcsökkentő – feltéve ha…
Az éhes lélek gyógyítása című könyvben Lukács Liza leírja többek közt azt is, hogy a táplálkozáson kívül még milyen funkciót tölt be életünkben az evés.
Az előadáson megemlítette, hogy az evésnek már a születésünktől fogva feszültségcsökkentő funkciója van. Ma azonban gyakran telefonálunk, netezünk, tévézünk, vagy újságot olvasunk evés közben, márpedig így nem kapjuk meg azt az eredeti élményt, ami az evéshez társulhat. Nem beszélve arról, hogy ha nem az evésre, az ízekre, a telítettségünkre figyelünk, akkor észre sem vesszük, hogy túlesszük magunkat.
Maradékevés: „Miért dobjuk ki, ha magunkat is használhatjuk szemetesnek?”
A legtöbb családban bevett szokás, hogy amit a gyerekek meghagynak, azt valamelyik szülő megeszi. Ugyancsak szokás, hogy mindent megeszünk, amit a tányérunkra tesznek, akkor is, ha az már nem kell. Az evészavaros emberekre ez hatványozottan jellemző.
Lukács Liza elmondta, hogy a maradékevés a családból eredhet. Szüleink, nagyszüleink még emlékeznek a háborúra, amikor örültek, ha került valami a tányérra, és az utolsó morzsáig mindent megettek. Ma azonban nincsenek háborús körülmények, nem kell tehát ezt továbbadni.
Vannak olyan emberek, akik úgy érzik, csak az az övék, amit megesznek. Ha erre ráismernek, érdemes szakember segítségével tudatosítani, mi az oka ennek.
Lukács Liza rávilágított: azt nevelték belénk, hogy ételt nem dobunk ki. Persze félreteszegetjük a maradékokat, de aztán többnyire mégis kidobjuk, mert megromlik. És vannak, akik mindent megesznek. Ahogy a pszichológus fogalmazott: „miért dobnánk ki, ha magunkat is használhatjuk szemetesnek?”
Mitől fogynak azok, akik pszichológiai segítséget kapnak?
Az evési problémával, túlsúllyal küzdőknek Lukács Liza azt is elárulta, mi a titka annak, hogy fogynak azok, akik pszichológiai segítséget kapnak.
– Természetesen attól fogynak, hogy kevesebbet esznek, ugyanis a hiányokat nem étellel pótolják, a pszichológiai éhségüket nem evéssel csillapítják, hanem azzal, amire valóban szükségük van. Az evés így visszakerül életükben a megfelelő helyre – szögezte le a könyv szerzője.
Vezetett önsegítés
Lukács Liza szerint az önsegítés fontos szint a túlsúlyprobléma megoldásában. Vezetett önsegítő csoportban, a vezető koordinálásával a csoporttagok meg tudják nézni, hogy a saját életükben milyen funkciót tölt be az étel, és tudatosíthatják saját igényeiket, vagyis azt hogy mire éhesek valójában.
Békéscsabán, Lukács Liza könyve alapján, a szerző szakmai útmutatásával márciusban indulnak vezetett önsegítő csoportok túlsúlyban érintetteknek. A csoportokról érdeklődni lehet Galambosné Varjú Blankától (gvblanka@gmail.com, telefon: 30/2319-216) és Novák Magdolnától (magdolna.novak@gmail.com, telefon: 30/3700-881).
