A békéscsabai Létvágy programban – a Sorsfonó Egyesület, a Mi-Értünk Egyesület, a Dr. Baly Hermina Mentálhigiénés Alapítvány, az Egyensúly AE Egyesület és a Békés Megyei Központi Kórház közreműködésével – azt tűzték ki célul, hogy a túlsúllyal küzdőknek kidolgozzák a vezetett önsegítés módszerét Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása című könyve alapján, a könyv szerzőjének segítségével. A programot Galambosné Varjú Blanka mentálhigiénés szakember vezetésével egyelőre segítő szakemberek tesztelik, a folyamatot portálunk is nyomon követheti.
A pszichológiai éhségek közül az ingeréhség, a kapcsolatéhség, az elismeréséhség, a szexuáliséhség, a strukturálási éhség és a cselekvési éhség után hétfőn este a produktivitási éhséget tárgyalta Békéscsabán a tesztcsoport.
A produktivitási éhség az alkotásra, teremtésre, gondoskodásra vonatkozó vágyhoz kapcsolódik. Az evési problémákkal küzdők közül sokan panaszkodnak arra, hogy nem tudják elterelni a gondolataikat az evésről. Az első sikereket ennek megoldásában általában akkor érik el, ha bele tudnak merülni valamilyen alkotótevékenységbe, kreatív feladatba, aminek kézzel fogható eredménye van – írja Lukács Liza.
A „teremteni tudáshoz” rugalmasságra (kíváncsiság, kreativitás, nyitottság), a jelen megélésére, az egyéni szükségletek felismerésére van szükség. Az evészavaros emberek gondolkodása sokszor merev, mindent ki akarnak számítani előre, ha egy eltervezett programban változás áll be, arra gyakran szorongással reagálnak. A rutinszerűség megnyugtatja őket, ugyanakkor szenvednek is a változatlanságtól.
Alkotás, a jelen megélése
Az evészavaros embereknél gondot jelenthet a jelen megélése, gyakran a múlt emlékein rágódnak, nosztalgiázva vagy a sérelmeiket elemezve, nehezen élik át az aktuális történéseket. Az alkotás a jelenben tart, szükségünk van olyan tevékenységekre, amelyekbe belefeledkezhetünk.
Az evészavaroknál gyakran találkozhatunk érzelemkifejezési és kiélési, önkifejezési gondokkal, de az alkotás során kifejeződhetnek olyan érzések is, amelyek szóban nehezen fogalmazhatók meg egy evészavaros ember számára, a produktumon keresztül pedig az érzelmek szavakba önthetők.
Evési problémák és az öngondoskodás hiánya
Az evészavarosok közül sokan szívesen gondoskodnak másokról, azonban az öngondoskodás területén hiányokkal küzdenek. Sokszor már a fennálló testi, pszichológiai és szociális szövődménytünetek ellenére sem akarnak gyógyulni.
Az öngondoskodás és a saját test tiszteletének hiánya mutatkozhat meg abban is Lukács Liza szerint, ha valaki ismeretlen vagy köztudottan káros adalékanyagokat tartalmazó szereket alkalmaz annak tudatában is, hogy ezek hosszú távon az egészségüket veszélyeztetik.
Pszichológiai szinten a saját igények, személyes jogok érvényesítésének a hiánya jelzi, hogy a személy nem tartja tiszteletben önmagát. Gondoskodási vágyát önmagával szemben ki kell alakítani, a másokról való gondoskodás ezt nem pótolja.
Érett felnőttkor és evési problémák
Negyven-hatvanéves korban központi szerepet kap az alkotóképesség és a gondoskodás, vagy ha a személy ezeken a területek nem tud kibontakozni, akkor a stagnálás. A legtöbb emberben volna igény az alkotásra, de ezt nem tudja megfelelően kibontakoztatni önmagában.
Ugyancsak erre az időszakra tehető az életközepi válság. Az emberek vágynak rá, hogy kipróbáljanak, létrehozzanak valami újat, ez fokozott produktivitási, gondoskodási szükséglet formájában jelentkezhet – azt éli át az érintett, hogy amit nem tesz meg, nem próbál ki, arról már lemarad. Egyrészt érzi a kihívást, a lehetőséget, másrészt a bizonytalanságot a régi dolgok feladása miatt. A feszültség csökkentésére pedig túlevéssel reagálhatnak.
„Csak az tölt el büszkeséggel, amiért kegyetlenül megdolgozom”
A tesztcsoport ezúttal a produktivitási éhséget is a Lukács Lizával egyeztetett kérdéssor alapján dolgozta fel. Választ adtak arra, milyen tevékenységekben tudnak úgy elmerülni, hogy közben úgy érzik, mintha megszűnt volna a tér és az idő. Igyekeztek arra is választ találni, hogy mire a legbüszkébbek, milyen alkotáson munkálkodnak jelenleg, hogyan reagálnak, ha nem úgy működik a testük, ahogyan szeretnék, például fáj valami, hogyan gondoskodnak másokról és hogyan önmagukról, illetve hogyan képzelik el magukat 50-70 éves korukban. Íme, néhány a válaszok közül:
- Maximálisan el tudok merülni a tanításban, de például a szelektálásban is.
- Ha a kutyaiskolába viszem a kutyámat, megszűnik számomra a tér és az idő.
- A gyomlálás teljesen kikapcsol.
- A hímzésbe tudok belemerülni.
- Hogy mi tölt el büszkeséggel? Csakis az, amiért kegyetlenül megdolgozom.
- Nem szeretem azt a szót, hogy büszkeség, olyan mintha hivalkodnék valamivel, de van, ami elégedettséggel tölt el.
- Büszke vagyok a civil szervezetünkre.
- Ha valami olyat teszek, amit nem gondoltam volna, hogy meg tudok csinálni, az büszkeséggel tölt el.
- Most magamnak hímzek éppen.
- Új módszerek kidolgozásán dolgozom.
- Advent van, díszbe öltöztetem a lakásunkat is.
- Rettenetesen dühít, ha fáj valamim.
- Megpróbálok rájönni, mi van a fájdalom hátterében.
- Simogatom, masszírozom a fájó testrészemet.
- Furdal a lelkiismeret, ha magammal foglalkozom.
- Csak ha baj van, akkor lépek, nem megelőzésként.
- Másokra, a szeretteimre, az ő igényeikre sokkal jobban odafigyelek, mint a saját igényeimre.
- Pár év múlva elköltözöm majd, és valami teljesen újba fogok.
- Attól tartok, minden úgy marad, ahogy most van.
- Szerintem 70 évesen valamilyen otthonban leszek, és azt sem tudom, mi történik körülöttem.
- Mandalákat szeretnék festeni.
- Hetvenévesen sokat kirándulok majd az unokáimmal és a férjemmel.
- Biztos, hogy akkor is közösségekbe járok majd.
