A békéscsabai Létvágy programban – a Sorsfonó Egyesület, a Mi-Értünk Egyesület, a Dr. Baly Hermina Mentálhigiénés Alapítvány, az Egyensúly AE Egyesület és a Békés Megyei Központi Kórház közreműködésével – azt tűzte ki célul, hogy a túlsúllyal küzdőknek kidolgozzák a vezetett önsegítés módszerét Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása című könyve alapján, a könyv szerzőjének segítségével. A programot Galambosné Varjú Blanka mentálhigiénés szakember vezetésével egyelőre segítő szakemberek tesztelik, a folyamatot portálunk is nyomon követheti.
Lukács Liza a biológiai éhség mellett a pszichológiai éhség 8 fajtáját fogalmazza meg, ezek: az ingeréhség, a kapcsolatéhség, az elismeréséhség, a szexuális éhség, a strukturálási éhség, a cselekvési éhség, a produktivitási éhség és a szeretetéhség. A tesztcsoport tagjai október 17-én este arra tettek kísérletet, hogy megfogalmazzák a biológia és a pszichológiai éhség közti különbséget, és hogy megtalálják a kapcsolatot az evési problémák és az egyik pszichológiai éhség, az ingeréhség között.
Ahogy a testünk tápanyagokra, a lelkünk ingerekre éhes
„Ahogy a testünk a tápanyagokra, úgy idegrendszerünk az ingerekre éhes: a látványra, az ízekre, az illatokra, a hangokra, az érintésre, a simogatásra, a beszélgetésre, az emberi kapcsolatokra” – olvasható Lukács Liza könyvében. Az evési problémákkal küzdők gyakran az ingerek hiányát pótolják étellel. Gyakran többet esznek annál, mint amennyire szükségük lenne, részben azért, mert próbálják minél hosszabban fenntartani az ízek okozta kellemes élmény. Részben pedig azért, mert az evés elnyomja, nehezen felismerhetővé teszi, hogy valójában milyen hiányérzetük is van.
A tesztcsoport tagjai úgy fogalmaztak: van, amikor egyértelmű a biológiai éhség, például korog a gyomrunk, szédülünk, kopog a szemünk az éhségtől. Azonban előfordulhat, például böjt idején, hogy a második-harmadik napra már szinte eltűnik az éhségérzet. Bizonyos ingerek képesek elnyomni a valós fizikai szükségletet, ezért nem mindig könnyű a megkülönböztetés. És persze van, amikor egészen egyértelmű, hogy a lelkünk éhes: beszélgetésre, megértésre vagy másra vágyunk – és ezt helyettesíti az evés.
Jellemző ingeréhségek túlevőknél
Az életmódváltáshoz a valóban ki nem elégített szükségletek megfogalmazására és megfelelő módon történő átélésére van szükség. Ha a személy ezt megtalálja, megéli, és nem helyettesíti túlevéssel – írja Lukács Liza.
A tesztcsoport tagjai megbeszélték, milyen ingeréhségek jelentkeznek túlevőknél:
- A munkahelyi monotónia vezethet ingeréhséghez, ha közben az élet más területe nem biztosít kellő élményt.
- A rosszul megválasztott munka szintén okozhat ingeréhséget.
- Ingeréhség eredhet abból is, ha valaki az élete összes kihívását komoly stresszként éli meg – az ilyen embernél akár egy kirándulás is nagy stresszt okozhat.
- Ha krónikussá válnak a megvonásos diéták – hiába vannak új ingerek, hiányoznak a régiek.
- Vannak olyan ízek, amelyek a gyökereinket idézik, amelyeket ha megvonunk magunktól, szintén hiány lép fel.
- A kisgyermekkel otthonmaradó anyáknál egy idő után hiányozhatnak a felnőtt kapcsolatok és témák. Akinél az étel korábban is feszültségoldó, jutalmazó szerepet töltött be, ilyenkor is azzá válhat.
- Ingeréhséget okoz a jelenben a halogatás is, ha egyre több élményt iktatunk ki azzal: majd ha lefogyok, megteszem, elmegyek strandra, táncolni, veszek szép ruhát stb. – pedig a pozitív kikapcsolódást nyújtó ingerekre szükség van a fogyáshoz.
- A magunkra szánt minőségi idő hiánya szintén idesorolható. „Arra vágyom, hogy ne legyen ennyi feladatom, közben mindent elvállalok.” „Lelkiismeret-furdalásom van, ha magammal foglalkozom.” - mondták.
A tesztcsoport tagjai megfogalmazták azt is, milyen ingerekre vágynak, és milyen új tevékenységeket próbáltak ki az elmúlt időszakban, mit tettek azért, hogy kielégítsék valódi ingeréhségüket (tánc, különböző sportok, hímzés, autóvezetés stb.).
Elhangzott az is, mennyire szükség van a magunkra szánható minőségi időre, hisz ha ez megvan, akkor tudunk kellően minőségi életet biztosítani magunk, a körülöttünk élők, a családunk számára is.
