Apanapló - XX. rész - Maradunk tisztelettel...

2021. március 20. 12:11 | D. Nagy Bence

Apa vagyok, 2020 októbere óta éles bevetésen. A huszadik, ezúttal "kicsit utópisztikus" naplóbejegyzés következik.

 

2021.03.20. Apanapló - XX. rész - Maradunk tisztelettel...

 

– Van egy fiunk. A feleségemnek és nekem. Közösen. A feleségem nő. Én férfi vagyok. A fiunk fiú – kezdte bemutatkozását az édesapa. Nehezen találta a szavakat, holott csak az igazat mondta.

– Biztos ön ebben? – kérdezte a hivatalnok felvont szemöldökkel. Az édesapa előtt hirtelen egy régi-régi vetélkedő képei derengtek fel, ahol a "kvízmester" a hivatalnokhoz hasonló felvont szemöldökkel, kissé agresszívan – a játékost elbizonytalanítandó – keresztkérdéseket tett fel. Persze az csak szerep volt, itt viszont nem jár pénzjutalom a helyes válaszért.

– Igen, egészen biztos – válaszolta végül az édesapa és zsebkendőt vett elő, hogy letörölje homlokáról a verítéket.

– Ön mióta férfi?

– Mióta az eszemet tudom – nevetett kissé idegesen az édesapa. – Nem, annál azért régebben. A születésem óta.

– Hmm... szóval magát még úgy... nevelték – a hivatalnok ezt inkább mondta, mint kérdezte. A "nevelték" szót különös undorral ejtette ki.

– Igen, engem még úgy. A feleségemet szintén – felelte az édesapa, visszanyerve lélekjelenlétét.

– És a... gyerekük? A fiú? Vele mit terveznek?

– Úgy tervezzük, hogy fiúnak neveljük. Régi hagyomány a családunkban, hogy igyekszünk a gyerekeket olyan neműnek nevelni, amilyennek születettek.

– Azt ugye tudja, hogy erre nem jár támogatás?

– Tudom. Nem a támogatásért vállaltuk.

– És ugye azt is tudja, hogy a gyerek így legfeljebb a gamma-kasztba kerülhet az iskolájában? – kérdezte gúnyosan a hivatalnok.

– Tudom, én is gamma voltam – válaszolta büszkén az édesapa.

– Azt mindjárt gondoltam. De mondja csak, sosem gondolkodott el azon, hogy ezzel a... hagyománytisztelettel többet árt a családjának, mint használ?

– Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valamivel, akkor azzal segíthetek a legtöbbet, ha ragaszkodom a gyökereimhez.

– Furcsa egy gondolkodás. Mindenesetre, egyelőre még így is rendelkezhet. A törvény szerint... joga van hozzá – közölte a hivatalnok, a "jogot" a kelleténél kicsit jobban megnyomva.

– Ó, ez nem jog kérdése. Ez a kötelességem – felelt nyugodtan az édesapa.

– Ha mégis meggondolnák magukat, az állam a Kondicionáló Központ lakossági szolgáltatásait első nemváltás alkalmával nyolcvan százalékban fedezi! – válaszolta emelt hangon a hivatalnok, ismét magára öltve a szakmája alapfelszereltségének számító, fölényes arckifejezést.

– Köszönöm a tájékoztatást, de nem élnénk a lehetőséggel. Maradunk tisztelettel...

 

Az előző részt itt olvashatja.

Ezek is érdekelhetik

További programok »

FEL