2021.03.20. Apanapló - XX. rész - Maradunk tisztelettel...
– Van egy fiunk. A feleségemnek és nekem. Közösen. A feleségem nő. Én férfi vagyok. A fiunk fiú – kezdte bemutatkozását az édesapa. Nehezen találta a szavakat, holott csak az igazat mondta.
– Biztos ön ebben? – kérdezte a hivatalnok felvont szemöldökkel. Az édesapa előtt hirtelen egy régi-régi vetélkedő képei derengtek fel, ahol a "kvízmester" a hivatalnokhoz hasonló felvont szemöldökkel, kissé agresszívan – a játékost elbizonytalanítandó – keresztkérdéseket tett fel. Persze az csak szerep volt, itt viszont nem jár pénzjutalom a helyes válaszért.
– Igen, egészen biztos – válaszolta végül az édesapa és zsebkendőt vett elő, hogy letörölje homlokáról a verítéket.
– Ön mióta férfi?
– Mióta az eszemet tudom – nevetett kissé idegesen az édesapa. – Nem, annál azért régebben. A születésem óta.
– Hmm... szóval magát még úgy... nevelték – a hivatalnok ezt inkább mondta, mint kérdezte. A "nevelték" szót különös undorral ejtette ki.
– Igen, engem még úgy. A feleségemet szintén – felelte az édesapa, visszanyerve lélekjelenlétét.
– És a... gyerekük? A fiú? Vele mit terveznek?
– Úgy tervezzük, hogy fiúnak neveljük. Régi hagyomány a családunkban, hogy igyekszünk a gyerekeket olyan neműnek nevelni, amilyennek születettek.
– Azt ugye tudja, hogy erre nem jár támogatás?
– Tudom. Nem a támogatásért vállaltuk.
– És ugye azt is tudja, hogy a gyerek így legfeljebb a gamma-kasztba kerülhet az iskolájában? – kérdezte gúnyosan a hivatalnok.
– Tudom, én is gamma voltam – válaszolta büszkén az édesapa.
– Azt mindjárt gondoltam. De mondja csak, sosem gondolkodott el azon, hogy ezzel a... hagyománytisztelettel többet árt a családjának, mint használ?
– Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valamivel, akkor azzal segíthetek a legtöbbet, ha ragaszkodom a gyökereimhez.
– Furcsa egy gondolkodás. Mindenesetre, egyelőre még így is rendelkezhet. A törvény szerint... joga van hozzá – közölte a hivatalnok, a "jogot" a kelleténél kicsit jobban megnyomva.
– Ó, ez nem jog kérdése. Ez a kötelességem – felelt nyugodtan az édesapa.
– Ha mégis meggondolnák magukat, az állam a Kondicionáló Központ lakossági szolgáltatásait első nemváltás alkalmával nyolcvan százalékban fedezi! – válaszolta emelt hangon a hivatalnok, ismét magára öltve a szakmája alapfelszereltségének számító, fölényes arckifejezést.
– Köszönöm a tájékoztatást, de nem élnénk a lehetőséggel. Maradunk tisztelettel...
Az előző részt itt olvashatja.
