2021.02.13. Apanapló - XIX. rész - Vers fiamnak
Hogy a múltkor összehánytál,
bocsánatos bűn: nem tudtad, mit cselekszel.
Különben is, mindennek van határa!
A csecsemőkornak is.
Sajnos.
Mert hát, lássuk be,
így, hogy most még mi cipelünk mindenhová,
egyszerűbb az élet: ahová leteszlek, ott maradsz.
De egyszer te is járni kezdesz.
(Kis lépés az embernek.)
Sőt, ha minden jól megy, szaladsz is.
És előbb-utóbb beszélni is megtanulsz,
és akkor jajj nekünk!
Autoriternek lenni mindig könnyebb,
mint egy gyerek őszinte kérdéseire válaszolni.
Szóval, fiam, nem téged féltelek, hanem magunkat.
Most megint a karomban tartalak,
és azt kívánom, bárcsak minél többször hánynál még össze.
Mert addig ugye nem kell semmit mondanom.
És majd te is megérted, hogy nem azért nem mondok semmit,
mert nincs mondanivalóm.
A karomban tartalak és ezzel mindent elmondtam.
