2021.03.26. Apanapló - XXI. rész - Gerinc
Artúr lassan befejezi a csípőtornát. Szépen alakul a tartása, úgyhogy nem kell tovább gyermektartást fizetni. Hehe. A tornákra a feleségem vitte, hiszen én olyankor munkában vagyok, de mindig kaptam telefonhívásokat az adott "anyagmozgatás" után. A háttérből ilyenkor hol hüppögés, hogy gagyogás hallatszódott be, attól függően, hogy a gyerek hogyan tette túl magát az inkvizíciós eljáráson.
Artúrról tudni kell, hogy erős hangja van. Amikor úgy igazán rákezd, akkor 3-4 kilométeres körzetben mindenki megpróbál a hozzá legközelebb eső légópincében menedéket találni. Mi persze tudjuk, hogy ilyenkor nem közelítenek vadászgépek, ám az üvöltés epicentruma mellett állva épp nem érünk rá hosszabban tanakodni az ehhez hasonló hadászati kérdéseken. Ilyenkor ugyanis cselekedni kell: fel kell venni, le kell tenni, tisztába kell tenni, etetni kell. Lényeg a lényeg, a gyerek nem mismásol, nem sumákol, hanem közli a tényeket.
Eszembe szokott jutni, hogy vajon milyen kiskamasz, nagykamasz, fiatal felnőtt és felnőtt lesz belőle. Ha erre gondolok, mindig félelem költözik a szívembe. Kinek ne költözne? Nézem ezt a most még ártatlan és ártalmatlan csecsemőt, és nem tudok nem arra gondolni, hogy az élet tulajdonképpen mindenkit meggyűr, így vagy úgy. Artúrt is meg fogja, a szülei legjobb szándéka ellenére. Ennek elkerülésére tehát kár is blazírozni, a kérdés inkább az, hogy ezeken a völgyeken hogyan megy majd át. Milyen tartással és főleg milyen perspektívával?
Olyan embernek tartom magam, aki tisztában van a jellemgyengeségeivel. (Helyhiány miatt ezeket most nem sorolnám föl.) Magammal szemben kifejezetten kritikus vagyok, igazából sokkal kritikusabb, mint bárki mással szemben. Ez a helyes önértékelés alapja. Ha ezt át tudom adni, azzal talán máris segítettem a gyereknek. Tudom, hogy Artúr a génjeiben, a lénye egészében hordozója mindannak, amik a szülei a maguk minden gyengeségével, erősségével együtt. Azt is tudom, hogy érzékelni fogja, hogy mi hol voltunk sumákok, mely területeken nem adtunk megfelelő mintát és melyeken igen. A gyerekünk lesz a saját vizsgabiztosunk és kíméletlenül megbuktat vagy az egekbe emel, eredményeinktől függően.
A csípője tehát nagyjából rendben van. De hogy a gerincével mi lesz, az rajtam, rajtunk múlik, az ő egyenességéhez ugyanis először az enyémre van szüksége. És én meg szeretném adni neki.
Az előző részt itt olvashatja.
