Dr. Csajányi Melinda beszéde elején feltette a kérdést a jelenlévőknek, hogy olykor gondolnak-e a dédszüleikre? Azokra, akiknek már fotóik sincsenek a családi albumokba. Mesék is alig maradtak fenn a családi legendáriumban, melyeket a nagymama néha csendesen, homályosuló gyermekkorából emlegetett saját szüleiről.
– És vajon honnan tudjuk, hogy miért kell elmúlt létükkel egyáltalában foglalkozni? – folytatta, majd meg is válaszolta, „azért, mert mi ilyenek vagyunk, amilyenek lettünk, tőlük, miattuk, általuk lettünk ilyenné. És ezt adjuk át az utánunk következőknek. A mi jelenünk az ő jelenük folytatása.”
Dr. Csajányi Melinda – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Hozzátette, valamikor feldarabolták a nemzettestet. Mindegy is már, hogy miért. A területet, ahol századok óta magyarok éltek, mi éltünk. Ha valami, akkor az, hogy nem tudtak védekezni eleink, ők apáink. Mindegy is már, hogy miért. Mintegy rossz álomban, mikor menekülni kellene, de mély sárban nem tudunk futni.
– De ha létezik nemzetszintű trauma, elképzelhető lenne, hogy ennek nincs lenyomata a nemzet a magyarság további életében? Azt hiszem belátható, hogy nem. A haza a mi közös múltunk és választott közös jövőnk. Múltjának minden lenyomatát őrizzük génjeinkbe itt együtt, s ha elhagyja valaki e szűkre szabott határokat, a nemzeti múlt hatásai alól még generációkon keresztül nem tud szabadulni – fogalmazott.
Galéria
Az ünnepélyen közreműködött a Bartók Béla Művészeti Szakgimnázium kórusa és a vonós kamara együttese. A program végén a jelenlévők koszorúkat helyeztek el a Trianon emlékműnél, leróva kegyeletüket és tiszteletüket a 106 esztendővel ezelőtt történt tragikus esemény előtt – egyebek mellett városvezetés, a pártok képviselői, civil szervezetek, a nemzetiségi önkormányzat tagjai, valamint a diákönkormányzat képviselői koszorúztak.
