Szó szerint – A föld azé, aki megműveli?
„Házhelyet igénylő olvasóink körében híre terjedt, hogy a békéscsabai igénylőknek Hoyos Miksa gróf kamuti birtokain osztanak telkeket, illetőleg kisbirtokokat a közel jövőben, a földreform végrehajtása során. Beavatott körökben érdeklődtünk ezeknek a híreknek eredete és alapossága iránt. Érdeklődésünkre az alábbi felvilágosítást kaptuk:
A városi képviselőtestület határozatának megfelelően a polgármester már több ízben megsürgette a földreform végrehajtási munkálatokat, amelyek a földbirtokrendező biróság kezében vannak. A városi hatóságok a rendelet bevárása nélkül, már jó előre összeírták az igénylőket s jóval a határidő letelte előtt beterjesztették a földbirtokrendező bíróságnak a névjegyzéket. A kisajátítás munkája még azóta sem történt meg. Időközben szóba került odafenn a békési igénylők ügye is. Kitűnt azonban, hogy sem Békéscsaba, sem Békés határában nincsen annyi, a törvény értelmében kisajátítható föld, amennyi az igénylők kielégítésére szükséges volna. Hoyos Miksa gróf kijelentette, hogy birtokai után a vagyonváltságot hajlandó természetben leróni, vagyis a földvagyonváltsága értékének megfelelő földmennyiséget felajánl a földreform céljaira. Azt is kijelentette, hogy nem bánná, ha az ország más részén levő birtokaiért is békési földjeiből sajátítanák ki az azokra a birtoktestekre eső vagyonváltságnak megfelelő területeket. Egyidejűleg annak a kívánságának adott kifejezést, hogy mivel békési uradalmában és birtokán leginkább csabai földmunkásokat foglalkoztat, az Ő rendes munkásainak, tehát csabai igénylőknek osszák ki a birtokából kisajátítandó területeket. A polgármester a város földmunkásainak érdekét szem előtt tartva, természetesen megfelelő pártfogással kezelte az ügyet, úgyszintén pártfogólag terjesztette fel a földbirtokrendező bíróságnak azt a kérvényt is, amelyet az érdekelt földmivesek nyújtottak be a szóbanforgó uradalmi földek megszerzése ügyében. Az ügy tehát még nem fejeződött be. A döntés a legfelsőbb hatóságtói: az országos földbirtokrendező biróságtól függ.”
Helyi hír – Már megint egy panaszos levél
A 100 évvel ezelőtti Körösvidék hasábjain szinte minden héten megjelent egy panaszos levél, melyből kiderült, hogy milyen gondokkal küzdöttek őseink 1922-ben. Február 17-én a villanytelep volt soron. A levél azzal a megállapítással kezdődött, hogy a magánkézben lévő vállalatok, üzemek mindig nagyobb jövedelmet termelnek, mint azok, amelyek „községek, városok kezében” vannak.
Példát is olvashattak a csabaiak: „ott vannak a város tulajdonát képező szálloda, vendégfogadók”. Azaz csak voltak a település tulajdonában, hiszen a város nem bírta adminisztrációval és emberei sem voltak a feladatra. A villanytelep viszont a város tulajdonában van és remek hasznot is hoz a településnek. Ez igaz – folytatta a levélíró, de hogyan jut a nyereséghez? Úgy, hogy folyamatosan emeli az árakat, a polgárok meg nem tehetnek mást – fizetnek. Ha nem teszik, ülhetnek a sötétben. „Igy jutnak hozzá egyszerű házak is, hogy most a téli hónapokra 400-600-800-1000 K-át fizettek egyhavi világításért”. De nemcsak a villanyszámlával volt gond. Kiderült, hogy a villanytelepnek nincs boltja a belvárosban, ezért minden egyes ügyért ki kell menni a telepre. Ha valaki tehát „náluk akar venni lámpát, forralót, égőt stb., az sétáljon ki a békési útra”. No, de hogyan zajlik a folyamat, ha az ember „átalány égőt” szeretne venni? Két napig kellett telefonálgatni, míg végül egy küldönccel küldtek izzót. Igen ám, de a „fáradsági díj” 22 korona 50 fillér volt, így került az amúgy 53 koronás égő 75 korona 50 fillérbe! A villanytelep viszont hatóság, melynek ki kellene szolgálni az ügyfeleket, akik még a magas számlák miatt sem mernek reklamálni, „mert egyszerűen azt dörgik a fél felé:„ha nem tetszik, még ma kikapcsoljuk az áramot"”. A levél a következő kérdéssel végződött: „Ha a fő hivatását, az áramszolgáltatást közmegelégedésre meg tudja oldani, ezeket a kisebb jelentőségű, üzleti dolgokat miért nem akarja szintén jól vezetni?”
Helyi hír – Választások előtt
1922 májusában nemzetgyűlési választásokat tartottak Magyarországon, melyen a 24 évet betöltött és 4 elemit végzett férfiak, valamint a 30 év feletti, 6 elemit elvégzett nők szavazhattak. A Körösvidék jóval a szavazás előtt, már február 19-én közreadta, hogy milyen követ is kellene Csabának.
A lap szerint a legtöbb választókerületben csalódtak a korábbi képviselőben és „kevés olyan szerencsés kerület van, ahol a választók egyhangú bizalommal fordulnak régi képviselőjük felé, mint akiben megtalálták azt a férfiút, aki szeretettel, odaadással szolgálta ugy a nemzet, mint a kerület érdekeit”. Csabán is hasonló hangulat uralkodott, hiszen Balla Aladár nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Februárban nem volt még követjelölt a csabai körzetben, ezért a Körösvidék olyan elveket határozott meg, melyeket a leendő választottnak képviselnie kellene. Az első és legfontosabb, hogy „meg sem hallgatunk olyan jelöltet, akit nem ismerünk”, ne jöjjön ide senki messziről szerencsét próbálni. Ha mégis így lenne – azaz nem találnának helyi jelöltet – az idegen „az csak olyan lehessen, akinek az egész országban ismert és tisztelt neve van, akinek eddigi közéleti szereplése garancia arra, hogy nem önző egyéni érdekek, hanem egyetemes, nagy nemzeti érdekeket fog szolgálni”. A csabai újság megfogalmazta a legfontosabb erényeket, melyekkel a követnek rendelkeznie kell: „rendületlen hive a keresztény világnézet diadalra juttatásának, aki feltétlenül nemzeti és nem nemzetközi alapon áll s aki nyiltan vallja magát agráriusnak.” Tehát nemzeti és keresztény (mi más, hiszen ezek voltak az egész Horthy-korszak követendő eszményei – a szerk.) és a mezőgazdaság felkarolása – ezek azok a tulajdonságok, melyekkel (legalábbis a Körösvidék szerint – a szerk.) rendelkeznie kellett a jelöltnek. A követválasztás eseményeit később számainkban folytatjuk.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_01-03/?pg=178&layout=s
Választások
