Helyi hír – Újabb közvacsora Békéscsabán
Szokás volt, hogy a frissen megválasztott főispán ellátogatott a vármegye településeire, köztük a legnagyobb létszámmal bíró Békéscsabára is. Erre az alkalomra 1922. május 1-jén került sor. A Körösvidék nemes egyszerűséggel csak úgy jellemezte településünket, hogy „a vármegye legnagyobb és legvirágzóbb városa”. Ide tette tiszteletét tehát Brandt Vilmos, ahol a városi közgyűlésen fogadták Dr. Berthóty István polgármester vezetésével.
A Városháza dísztermét megtöltő képviselők és érdeklődők dörgő tapsa közepette vonult be a vármegye első embere és hallgatta meg Fábry Károly tartalmas és szép köszöntő beszédét. Ebben a szónok felidézte az eddigi főispánok tetteit és kívánta az ifjú követőnek, hogy legyen méltó hozzájuk. Nem lesz nehéz dolga – folytatta Fábry – „mert ez a vármegye mindig kiválóan teljesítette kötelességét s mintegy magát kormányozta”. Békéscsabáról elmondta, hogy fejlődő és dolgozni akaró város, melynek nagy szüksége van az állam támogatásra céljai eléréséhez. Ha mindez így történik, „ez a város meg tudja szeretni azt, aki hozzá jó”. Brandt válaszában megköszönte az elhangzott gondolatokat és közölte, hogy ő maga már régóta figyeli Békéscsaba fejlődését és tudja azt is, országos szinten is felfigyeltek minderre. Dolgozni jött, ezért nevezte ki a kormányzó úr főispánnak és ő meg fog felleni az elvárásoknak. A beszédek sorát a polgármester zárta, ő „hálás köszönetet mondott a főispánnak megjelenéséért, a kilátásba helyezett támogatásért viszont ő is felajánlotta Békéscsaba város őszinte támogatását”. A következőkben a küldöttségeket fogadta Brandt Vilmos, többek között a katonaságát és a különböző társadalmi szervezetekét. Este a Fiumében 100 terítékes közvacsorát rendeztek a vendég „tiszteletére, melyen igen sok szép, lelkes felköszöntö hangzott el”. Dr. Rell Lajos a békéscsabai társadalom nevében, Dr. Korniss Géza a tisztviselőkar nevében, míg Gyarmath B. János a vagonlakók nevében köszöntötte a főispánt. A Körösvidék az ilyenkor szokásos záró gondolatot írta le a cikk végén: „A közvacsora a hajnali órákig húzódott el igen jó hangulatban”.
Szó szerint - Shakespearre után szabadon
„A helyi lapok „Terror" s más hangzatos címek alatt kommentálják a polgármesternek a hétfői közgyűlés előtti bejelentését. Azok a lapok pártpolitikai tekintetekből fújják a nemesnek nevezett erkölcsi felháborodás harsogó trombitáját. Ezzel a megállapítással őket el is intéztük. Ami most már a polgármester ur bejelentését, annak tartalmát, stílusát, nemes és határozott gesztusát illeti, minden tekintetben aláírnánk, ha a legkisebb alapja is volna. így kell beszélnie a hivatása magaslatán álló polgármesternek minden politikai terror-kisérlet kapcsán; ilyen emelkedett felfogással kell visszautasítani, bármely oldalról jöjjön is az; igy kell egy hivatalfőnek az alárendelt tisztikar szabad véleménynyilvánitását és a képviselőtestületre bizott városi közügyek pártatlan és helyes intézésének biztosítását védelmezni.
Azonban az egész nem egyéb, mint a polgármester ur nemes és emelkedett gondolkozásának szép megnyilvánulása, amiről eddig is meg voltunk győződve s bejelentése által csak arról tett bizonyságot, hogy hogyan viselkedne, ha olyan terror fenyegetné, aminőnek rémült falrafestésével alkalmat adtak neki nagyszerű megnyilatkozására. Az ügy érdemére vonatkozólag kijelentjük, hogy felkerestük a polgármester urat szombaton. Végtelenül sajnáljuk, hogy nem ő vele beszélhettünk, mert akkor az egész rémülten felfujt ügy - nem került volna napirendre. A küldöttséget az vezette, hogy megkérjük a polgármester urat: szüntesse meg a Kovács Mihály képviselőjelölt ellen városi tisztviselők részéről megnyilvánuló korteskedést, amely elkeseredést keltett a Kovács párti gazdák közt. A főjegyző ur előtt feltettük a kérdést: igaz-e, hogy a tiszíviselő kar élesen állást foglalt Kovács ellen? Ő erre kijelentette, hogy sem megbeszélés, sem állásfoglalás semmiféle irányban nem történt. A beszélgetés során sem szavazatot, sem ajánlási aláírást nem kértünk, csak annyit, hogy szüntesse meg a tisztviselők Kovács elleni kortesagitációját. Ezt kérni meggyőződésünk szerint jogunk volt egy számottevő társadalmi osztály részéről. A küldöttség egyik tagja — nem városi képviselő, tehát könynyü kitalálni melyik — azt is mondotta, hogy ha meg nem szűnik a Kovács elleni agitáció, attól lehet tartani, hogy a tisztviselők érdekei ellen foglalnak állást az elkedvetlenített gazdák. Ezt a kijelentést állíthatta oda meggondolatlanul mint fenyegetést a polgármester ur elé valaki. De hogy kicsoda, el nem tudjuk gondolni, mert hiszen Medovarszky főjegyző úr, aki vasárnap a Kisgazda Egyletben volt, ott sok gazda jelenlétében kijelentette, hogy semmi fenyegetés és terror alkalmazása nem történt a küldöttség részéről, hogy senkinek, még ő neki a szavazatát sem kérte senki. Ha terror az, hogy egy, a képviselőtestülen kivül álló egyén, aggályát fejezi ki abban a tekintetben, hogy a képviselők egy jelentékeny részének indokolt, vagy indokolatlan felháborodása, a közgyűlés elé kerülő ügyek elbírálásánál azok rovására érvényesülhet, — akkor terrorizáltunk. Különben, hogy személyünktől, politika-erkölcsi felfogásunktól, közéleti működésűnktől mennyire távol áll a terror erkölcstelen fogalma, azt a gondolkozni tudó emberek megállapíthatják, a többiek véleményével pedig nem törődünk. Mégcsak azt jegyezzük meg, hogy ebben az ügyben több szavunk senkihez sincs. Koppányi Gyula s. k., Zsilák András s. k., Szaszák Ádám s. k.”
Helyi hír – Beszédek a csirkepiacon
Közeledtek a választások hazánkban, így megszaporodtak a hozzá kapcsolódó rendezvények városunkban. A legnagyobb érdeklődéssel várt esemény a békéscsabai születésű Kovács Mihály nagygyűlése volt, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy „egész nap szitált az eső s nagyon kellemetlen, hideg szél fujt, szinte orkánként tombolva, mégis délután 3 órára több ezerre menő hatalmas tömeg gyűlt egybe a Hunyadi-téren”.
A Keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgári-párt jelöltje tiszteletére a párt egyik vezetője, Borsody Géza is Csabára utazott. A gyűlés pontosan 15 órakor kezdődött Lipták L. Pál köszöntőjével, aki hamarosan át is adta a szót Tímár Endre ipartestületi elnöknek. Ő kiemelte az Egységes Párt (a párt népszerűbb neve – a szerk.) jelentőségét a hazai politikai életben és megfogalmazta annak célját is: „egy táborba óhajtja tömöríteni az egész magyar nemzetet”. A népes hallgatóközönségnek elmondta azt is a szónok, hogy „Békéscsabának nem kell idegenbe mennie képviselőért, hanem a város szülöttjét, a szorgalmáról, szaktudásáról, lelkesedéséről és óriási munkaerejéről közismert Kovács Mihályt kell a parlamentbe beküldeni”. Ezután a legjobban várt szónok következett, maga a jelölt lépet a pódiumra. A tömeg éljenzése közepette jelentette ki, hogy „ő a közkivánság előtt hajlott meg, amikor elvállalta a jelöltséget, hogy eddigi sok munkáját még egy nagyon komoly kötelesség teljesítésével tetézze”. Hosszú és érzelmekkel teli beszédében ismertette leendő választóinak, hogy mit szeretne képviselni a magyar országgyűlésben. Többek között a következőkről szólt: Békéscsabát építeni és fejleszteni kell, helyben legyen munka mindenkinek; mindenki (a nők is – a szerk.) kaphasson választójogot, de választható csak az legyen, ki „szakértelemmel” bír; a parlament az egész nemzetet képviselje; szakiskolákat kell létrehozni és ingyenessé kell tenni az oktatást; gazdaságfejlesztést, szabad kereskedelmet és fokozatos adórendszert ígért. Beszédét a következő gondolattal zárta: „Ha társadalmunkat igy megszerveztük, országunkat megerősítettük, akkor lehet majd a külpolitikával is foglalkoznunk. De azért most is ki kell jelentenünk, hogy a trianoni békét nem fogadjuk el soha, hanem minden erőnkkel azon leszünk, hogy a régi határainkat mielőbb visszaszerezzük”. A tapssal többször is megszakított beszéd nagy hatással volt a jelenlévőkre. A „tetszészaj elmúltával” a remek hangú (a Körösvidék írása szerint „pompás csengésű baritonhangja végighömpölygött a Hunyadi-téren”) Borsody Géza emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy a párt Kovácsban látja azt az embert, aki igazából képviselni tudja az itt élők érdekeit a magyar országgyűlésben. A gyűlés Vidovszky Kálmán, a Körösvidék főszerkesztőjének beszédével zárult. Mondanivalójának sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy „az idő előrehaladott volta és a mindnagyobb erővel feltámadó éles, hideg szél ellenére is egyre gyarapodott a népgyűlés résztvevőinek a tömege az utolsó percekig is”. A lap vezetője beszélt a munka fontosságáról, a párt nemzetmentő tevékenységéről, „amit egy régi kedves mesével illusztrált”. A szónok beszédének hatására „a lélekben teljesen hozzákapcsolódott tömeg” egy emberként éljenezte meg Kovács Mihályt.
Kommentár nélkül
Források
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_04-06/?pg=122&layout=s
Kép forrása
http://jnszmtisztviselok.hu/1876-1944/tisztviselok1876-1944/brandtvilmos/index.html
