Helyi hír – Hatalmas tömeg a főtanácsadói kinevezés ünneplésekor
Békéscsaba volt országgyűlési követét ünnepelte a város azon alkalomból, hogy Horthy Miklós kormányzó gazdasági főtanácsadóvá nevezte ki. Beliczey Géza tiszteletére a Gazdasági Egyesület dísztermében soha nem látott tömeg gyűlt össze.
Többek között jelen volt Brandt Vilmos főispán, dr. Daimel Sándor alispán, Berthóty István békéscsabai polgármester, a vármegyei gazdasági szervezeteinek vezetői és a nagybirtokosok közül gróf Szécenyi Antal, Almássy Alajos, gróf Wenckheim Ferenc, gróf Wenckheim Jenő és gróf Almády Géza. Az ünnepelt 11 óra után, egy hozzá menesztett háromtagú küldöttség élén jelent meg a teremben, majd „zugó éljenzés és viharos taps közepette foglalta el az elnöki széket”. Elsőként Almády Géza magyar királyi udvari tanácsos beszéde hangzott el. Ő kiemelte Beliczey munkáját, mellyel „az ország és megyénk kenyértermelő osztályának működését irányítva és előmozdítva az agrármunka méltatását és sikereinek elismerését magas helyen is kivívta”. Az ünnepelt példát mutatott mindenkinek, aki hazánk felemelkedéséért küzd és a kifosztott Magyarország talpraállítását szeretné. Megemlékezett arról is, hogy Beliczeyt hazafias érzelmei miatt a Tanácsköztársaság alatt a kommunisták Szolnokra vitték túszként. Beszéde végén indítványozta, hogy „a közgyűlés nagynevű vezérünk, bajcai Beliczey Géza őméltóságának hervadhatatlan nagy érdemeit mai jegyzőkönyvében megörökítve, egyúttal kitüntetése feletti nagy örömünknek, iránta érzett örök hálánknak és nagyrabecsülésünknek, valamint hozzá való hűséges ragaszkodásunknak adjon lelkes kifejezést, mindezek külső jeléül pedig a t. közgyűlés Őméltóságát az egyesület örökös tiszteletbeli elnökévé közfelkiáltással válassza meg és nevére a békéscsabai földmives iskolában egy tízezer koronás ujabb alapítványt tegyen hasonló rendeltetéssel, mint az elsőt tette”. Az alispán és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület köszöntője után maga Beliczey Géza felszólalása következett. Meghatottan és hálásan szólt az egybegyűltekhez, de az „ünnepeltetést elhárította magától”. Köszönte a bizalmat, köszönte az őt segítők munkáját és ígéretét fejezte ki, hogy továbbra is segíteni fogja a hozzá fordulókat. Szavait kitörő taps fogadta, mely percekig tartott. A közgyűlés után a vendégeket a Vigadóban egy 100 fős közebéd várta, „melyen a város és a környék társadalmának minden rétege képviselve volt”. Pohárköszöntők sokaságát követően a „közebéd a késő délutáni órákig tartott a legjobb hangulatban”.
Szó szerint – Fokozódik a választási küzdelem
„Vasárnap délután fél 5 órakor a Gécs-malom udvarán több száz főnyi munkásság gyűlt össze, hogy meghallgassa Kovács Mihályt, akiben máris a munkásság igaz megértőjét és védelmezőjét látják.
A gyűlést Lipták Lukácsik Pál pártelnök nyitotta meg, utána Gács László mondott beszédet, melyben részletesen kifejtette, hogy miért szükséges egy városunkban lakó, bennünket ismerő és érdekeinket megértő képviselő megválasztása. Rámutatott a multak szomorú kísérletezéseire és természetes, igazi melegséggel ajánlotta a gyűlésen megjelentek figyelmébe Kovács Mihályt. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után általános figyelem között kezdett beszélni Kovács Mihály. A figyelem, minden mondata után fokozódott és az érdeklődés a megértés fénye csillogott a legegyszerűbb emberek szemében is. Célzatosság nélkül meg lehet állapítani, hogy vasárnap délután Kovács Mihálynak nagy és igazan értékes sikere volt. Kovács Mihály nem politizált, nem ígért semmit és nem bántott senkit, csak a lelkéből tárt ki a nép előtt egy darabot. Elmondta, hogy mit kellene és mit lehetne csinálni, hogy szerencsétlen hazánkra jobb napok virradjanak. Ugy a nemzetgyűlésen, mint az egész államszervezetben, igy a közigazgatásban is kívánja, hogy megfelelő szakértelem érvényesüljön, nehogy még a jó törvényt is hozzá nem értés miatt rosszul hajtsák végre. Meg kell csinálni és meg is lehet a többtermelést. De ehhez elősiör a nép tanítása szükséges, mégpedig a szegényeknek államköltségen. Tanultabb néppel majd bevezethetjük a gépek használatát, ami alapja a többtermelésnek ugy az iparban, mezőgazdaságban, mint más foglalkozásnál is. Ez nemhogy elvenné a szegény ember kenyerét, inkább könynyebb munka mellett jobb fizetést eredményezne. Mindenki követelheti, hogy munkája mellett meg is élhessen, azért először le kell törni a drágaságot, A napszámot .és fizetéseket abban az arányban kell emelni, ahogyan romlik a pénz értéke. A valutaspekulációt be kell tiltani. Becsületet követel az egész vonalon. Minden ember egyforma, minden becsületes és szorgalmas embernek joga a megélhetés. Ő nem igér semmit, de ugy itthon, mint fent meg fog tenni mindent, hogy a jogot, igazságos kívánalmak teljesítessenek. Helyszűke miatt csak ennyit közlünk a gondolatokban gazdag beszédből, mely óriási hatást keltett, mert nem volt demagógia, hanem együtt gondolkozás a néppel, hogy hogyan lehetne közös munkával ugy a magunk, mint nemzetünk sorsán javítani. Bohus M. György szólalt még fel s egyszerű, okos fejtegetései komoly tetszéssel találkoztak. Vasárnap este 7 órakor a Kovács-párt az Erzsébethelyi Szövetkezetben népes értekezletet tartott. Ott voltak a társadalom minden rétegének vezetői, egyénei és tartalmas megbeszélések történtek, lelkes felszólalások hangzottak el, melyek csak még jobban bizonyították, hogy a választópolgárság többsége józanul ítéli meg a helyzetet s világosan látja, hogy ugy a város és lakossága, mint ezáltal az ország egyetemes érdeke megköveteli a helyi jelölt mellett való kitartást s ezért Kovács Mihály kimagasló jellemének és törhetetlen akaratának ismeretében diadalra is juttatja akaratát. A helyzet mindinkább tisztul s ma már nem nehéz megjósolni a Kovács-párt győzelmét”.
Helyi hír – Vasárnap mindenki menjen templomba?
Örök téma került elő a Körösvidékben 1922. április 28-án. Mit tegyen az ember vasárnap, menjen templomba vagy inkább keresse fel a kirakodóvásárt, esetleg mindkettőt? Erről szólt egy cikk a csabai újságban, ugyanis a békéscsabai közgyűlésen javaslatot terjesztettek elő, hogy „hagyja meg az úgynevezett kirakodó vásárt vasárnapra, mert az nem gátolja, sőt elősegíti a templomlátogatást és mert a háromnapos vásár igy is két munkanap elvesztését jelenti a mezőgazdasági munkában”.
Ezzel szemben állt a Körösvidék szerkesztősége, mely igen hevesen ellenezte az előterjesztést. Indoklásuk szerint „több mint két év óta hirdetjük a keresztény nemzeti állameszmét s vajmi keveset tettünk a megvalósítása érdekében”. Az újság szerint a csabai képviselők közül még soha senki sem volt „vásári vasárnapon” templomban, ugyanis ezen alkalmakkor üresen konganak azok, és „még aki egyenesen a templomba igyekszik is, azt is eltéríti, ünnepi hangulatát elrontja az utcahosszat orditó vásári zaj: „a hét az ára hét... minden darab hét…”. Az állatvásár pedig nem szórakozás, hanem egyenesen munka a gazdaembernek. A kirakodóvásár is lehetne a hét bármelyik napján. Ezekre a vásárokra – legalábbis a Körösvidék szerint – az iparosok és a kereskedők csak azokat a selejtes árucikkeiket hozzák el, melyeket máskor nem tudtak eladni. Az ország közérdeke azt diktálná, hogy a nép minél inkább vallásos legyen, hogy minél többen menjenek el templomba. Míg nálunk a vasárnapokat elveszik a templombajáró emberek elől, addig „Angolországban” teljesen más a helyzet. Ott bezzeg „szombat este 6 órától hétfőn reggel 6 óráig minden munka, üzleti élet, sőt minden mulatság szünetel”. A megoldás az lenne a békéscsabai újság szerint, ha a nagyobb egyházak vezetői felszólalnának a közgyűlésen és a „város vezetői a kicsinyes indokoknak fölébe tudnák helyezni a nagy egyetemes érdeket, amit a keresztény nemzeti állameszme követel”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_04-06/?pg=107&layout=s
