Helyi hír – Ha kell, fegyverrel is
Régen látott tömeg gyűlt össze 1922. december 10-én a csabai Hunyadi téren, hogy tiltakozzanak a trianoni békediktátum ellen. Az eseményről a Körösvidék hosszú cikkben tájékoztatta olvasóit, mely nem nélkülözte a barokkos körmondatokat sem: „Kitörő lelkesedéssel vesszük fel és továbbítjuk a betű mérföldjáró szárnyán a hősök első csapatának harsogó tiltakozását és fenyegető esküvését, amely bele rivall a dermedt, fénytelen téli magyaréjszaka szomorú csendjébe, mint riadó kürtjel, amelynek hallásán minden magyar lélekben gátja szakad a keserűségnek, sújtásra készül a felemelt ököl és meginog a jogot, hazát és becsületet becsmérlők ezerszer átkozott trónusa”.
A téren és a környező utcákban hömpölygött a tömeg és a nagy hideg ellenére minden társadalmi réteg képviseltette magát. 11 órakor indult meg a különböző szervezetek bevonulása, többek között a postásoké, a vagonlakóké és a vasutasoké is. A táblákon a következő feliratokat lehetett olvasni: „Nem, nem soha”, Erdélyt pedig nem adjuk!”, Áll Buda, él még magyar még”. A legelgondolkodtatóbb transzparenst a vagonlakók emelték magasba: „Haza akarunk menni, segítsetek!” felszólítással. A Himnusz eléneklése után Gajda Béla, a lánygimnázium igazgatójának beszéde következett. Megrázó szavakkal mutatta be hazánk tarthatatlan helyzetét és „meggyőző határozottsággal mutat rá azokra a jelekre, amelyek figyelmeztetnek, hogy elérkezett a tettek ideje, amikor nekünk, magyaroknak is oda keli állanunk a történelem kereke mellé.” Kovács János káplán eskütételre szólította fel a tömeget. Az eskü szövege a következő volt: „Esküszünk az élő Istenre, hogy a bilincset széttörjük, a piros-fehér-zöld zászlót megtükröztetjük az Olt, Szamos, a Maros, és Sebeskörös vizében és esküszünk, hogy a székely hegyek visszhangozni fogják Horthy Miklós nevét, esküszünk, hogy az erdélyi bércek nótás ajkunk katonadalát zengik viszsza, esküszünk, hogy lesz még egyszer ünnep a világon és haza megyünk azokhoz, akik minket várnak ! E szent esküvésünket áldja meg a magyarok Istene. Ámen." Az egybegyűltek levett kalappal és szívükre tett kézzel visszhangozták a mondatokat. Több beszéd elhangzása után Gajda Béla felolvasta a gyűlés határozati javaslatát. Ebben azt kérik, sőt követelik a magyar kormánytól, hogy ha kell, fegyverrel vessen véget a kialakult helyzetnek! Erre minden jelen lévő és felnőtt korú férfi kijelentette, hogy a fegyveres leszámolásnál maga is jelen lesz. A gyűlés a Szózat eléneklésével ért véget.
Helyi hír – Gyönyörű közönség, gyönyörű előadások
A békéscsabai Vigadóban „zsúfolt teremben” és „gyönyörű közönség” előtt került megrendezésre a Szózat kultúrestje. A cserkészek sorfala mellet kezdetek gyülekezni a nézők „az ízlésesen berendezett teremben”. Ott voltak az iparosok, a kereskedők és a hangversenyeken megszokott arcok is.
A karzatot a helyi katonaság tagjai töltötték meg. Este nyolc körül érkezett meg a vármegye főispánja. A Hunyadi-nyitány meghallgatása után, melyet Purcsi Pepi zenekara adott elő, Dr. Berthóty István polgármester emelkedett beszédre. Szép szavait a közönség tapssal jutalmazta. Őt a fellépő művészek követték, de a Körösvidék terjedelmi okok miatt nem tudott részletesen beszámolni a produkciókról. Domsa Sándor előadása „felrázta a közönséget s megindította lelkükben a keresztény ébredést”. Grill Lola szavalata „valósággal extázisba hozta hallgatóit”. Krüger Aladárné gyönyörű hangon előadott dalait elragadtatással fogadták a nézők. „Nagy Ferenc tréfás előadását hálásan tapsolta a kacagó tömeg”. Felber Pál katonadalokat énekelt, melynek leginkább a honvédség tagjai örültek. Az est a Fiume Szállodában ért véget, ahol „barátságos összejövetel” volt a hajnali órákig mulató közönség tagjainak részvételével.
Szó szerint –Újítások a kisvonaton
„Hivatalos forrásból szerzett értesülésünk szerint az Alföldi Első Gazdasági Vasút forgalmifónöksége teljesen megszünteti az áruforgalom korlátozását. Folyó hó 9-től kezdve már ismét korlátozás nélkül vesz fel és továbbit a Kisvasút mindennemű darabárut és kocsirakományt.
A korlátozás megszüntetése a közvetlen környék áruforgalmának lebonyolítását nagy lendülettel segíti elő. Örömmel állapítjuk meg egyébként, hogy a Kisvasút forgalmifőnöksége a legutóbbi időkben több értékes ujitást léptetett életbe a közönség kényelmére. Ezek között első helyen emeljük ki az összes személykocsiknak villanyvilágításra való berendezését, ami az esti és éjszakai utazóközönséget igen sok kellemetlenségtől szabadította meg. Nem mulaszthatjuk el a forgalmifőnökség ilyen irányú' tevékenységének elismeréssel való megemlítését, amidőn látjuk, hogy a legnagyobb anyagi áldozatoktól sem riad vissza ott, ahol a közönség érdekeinek szolgálatáról van szó. Természetes, hogy ilyen uj berendezkedések és felszerelések a mai pénzügyi viszonyok közepette súlyos terhet rónak a Kisvasutra, amely ennek ellenére sem igyekszik lépést tartani menetdijainak kiszabásánál az általános drágulással. Ha ilyen ütemben vezeti be újításait a Kisvasút, akkor hisszük, hogy hamarosan ismét felöleli békebeli jellegét és valószínű, hogy nem sok időn beiül megint a párnázott kocsikat is visszaadja a forgalomnak. Ehez a nagy újjáépítő munkához természetesen elsősorban a közönség megértő támogatása szükséges, hiszen senki sem kívánhatja a Kisvasúttól, hogy értékes felszereléseket vessen forgalomba, amig azokat a közönség nem tudja megbecsülni és nem akarja megóvni á forradalmak idején divatbajött erőszakos rongálásoktól.”
Kommentár nélkül
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_10-12/?pg=244&layout=s
