Szó szerint – A főispán felhívása
„A Kormányzó Ur Ő Főméltósága által kezdeményezett és a magyar királyi kormány által megindított Országos ínség Enyhitő akció az egész országban visszhangra talált. A zord és gonterhes időkben kötelessége minden jóérzésű magyar embernek, hogy a létfenntartás nehéz napjaiban az elkövetkező tél idején, fölemelje és támogassa, az önhibáján kivül keresethez nem jutott, elaggott vagy betegségben szenvedő polgártársait.
De nemcsak emberbaráti, hazafias, — tehát érzelmi szempontokról van szó, hanem ezzel a telkekből sarjadzott preventív intézkedéssel, óvni akarjuk az állami rendet és alátámasztani kívánjuk a tartós nyugalomra, békére, konszolidációra vágyakozó országot. A magyar trianoni határon tuli országokban, ezt a kérdést, a törvények szigorú alkalmazásával, magán érdekeket sértő rendeletek ki bocsájtásával, requirálással, vagyonelkobzással kisériik megoldani. Csonkamagyarország egész népe oly sok szenvedésen, megpróbáltatáson ment keresztül az utóbbi nehéz és csapásokkal megszántott esztendőkben, hogy népünkhöz csak kéréssel fordulhatunk és csak az emberbaráti szeretet meleg és nemes érzéseire appellálhatunk. Az Országos Inségenyhitő Akciót a kormányzatomra bizott Békésvármegyében magam is megindítottam - oly elvek alapján, hogy a mezőgazdasági munkások ellátási ügye külön választatott, hogy munkaképes egyén nem kap munka nélkül támogatást, hogy csak a munkaképteleneket segítjük és a segítésben nem ismerünk párt-, osztály-, foglalkozás és felekezeti különbséget. Az adományozás nemcsak készpénzre szorítkozik, hanem szívesen veszünk természetbeni adományokat, gabonát, lisztet, nem romlandó élelmiszert, fűtőanyagot, ruházati cikkeket stb. A mozgalom állandó ellenőrzés alatt áll s minden legszerényebb adomány is a szerencsétlenek felsegélyezésére fog jutni. A segités mérveiben és eszközeiben Békésvármegye közönsége mindig megtalálta a célravezető, helyes utat. A mai életviszonyok között is — a Kormányzó Ur Őfőméltósága és a magyar királyi kormánynak intő és kérő szózatát megértve — bizom abban, hogy Békésvármegye hazafias közönsége, az általam vezetett nyomorenyhitő mozgalom támogatására siet, hogy a nyomorban sinylődő magyarságot átsegítsük a leselkedő veszélyen és ne engedjük a bizonytalanságból táplálkozó, elkeseredett népet a lelki meghasonlás mélységébe zuhanni. Minden adomány hozzám, mint a Békésvármegyei Horthy Bizottság elnökéhez küldendő, vagy bejelentendő.
Gyula, 1922. szeptember hó 8-án.
Hazafias tisztelettel: Brandt, főispán.”
Helyi hír – Miért kellene fizetnünk?
Ülésezett a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület közössége, melyen a legnagyobb vitát a „nyomorenyhítő pótadó” ügye jelentette. Beliczey Géza gazdasági főtanácsos elnökletével kezdődött a közgyűlés igen csekély érdeklődés mellett.
Kisebb ügyek megbeszélése után „nagyobb élénkséget keltett”, amikor a titkár bejelentette, hogy a nyomor miatt kivetett pótadó megbeszélése következik. A hozzászólók zöme azt kifogásolta, hogy szerinte „Békésmegyében nem lehet szó nyomorról”. Többen szóvá is tették, hogy a vidéki felvakban egymást érik a bálak és a mulatságok, melyeken a többség „a cigányoknak ezreseket dobál”. Almády Géza udvari tanácsos leginkább azt kifogásolta, hogy az erkölcsök hanyatlása egyre nagyobb mértékű, de ennek ellenére a deres csak ritkán kerül elő. Fábry Károly arra mutatott rá, hogy „az ellátatlanok segélyezésének rendszerré válásából [veszedelem] származhat, hivatkozva a régi görög és római birodalom történelmi tanulságaira, melyeket a democratia és a pacem et circenses követelésének általánossá válása idézett elő”. Azt is témává tették többen, hogy a munkásság körében a „forradalmi munkanélküli segély” várása kezd kialakulni. A Sarkadi Cukorgyárban 150 üres álláshelyre csak 52 munkást sikerült felvenni, „holott ott majdnem az egész télre terjedő munkaalkalom kínálkozik napi 1 kg. liszt, 120 K készpénz, heti 1 kg. szalonna, havi 5 kg. cukor, lakás, fűtés, világításból álló bér ellenében”. Az Egyesület mindezek miatt azt a határozatot fogadta el, hogy „a szükségmunkát visszautasitókat kérlelhetetlenül törüljék az ellátatlanok sorából”.
Helyi hír – Mondta, de nem gondolta
Békéscsaba országgyűlési képviselője, a szociáldemokrata Szeder Ferenc, 1922. szeptember 17-én „első beszámoló beszédét” tartotta a csabai Városházán. A Körösvidék – bár anno kifejezetten Szeder ellen kampányolt – elismerte, hogy „ügyes szónok, aki jól és folyamatosan tud beszélni, egyszerűen, szóvirágok nélkül”.
Kiderült az is, hogy a beszéd nem volt szocialista beszéd, nem izgatott osztályok ellen és még a kormányt sem támadta oly nagyon. A csabai lap szerint azonban pont ezért volt nagyon veszedelmes minden, ami elhangzott a Díszteremben. A tudósító egész egyszerűen nem tudta elhinni, hogy a képviselő valóban azt gondolta, amit kimondott. Egy francia államférfi szavai jutottak eszébe, mely szerint „azért adta Isten a nyelvünket, hogy eltitkoljuk vele gondolatainkat”. Az újságíró azt is leírta, hogy a szociáldemokraták a kormány kérlelhetetlen ellenfelei és a szónok nem ejtette ki a „haza” szót – helyette mindig az „állam” kifejezést használta. Senki se gondolja azt, hogy a képviselő által elmondottak igazak voltak, ugyanis ez a párt „a megszédített, vagy a letiport polgárság vállán uralomra akar jutni, minden nemzeti érzést el akar fojtani s ugy akarja belevinni nemzetünket is a nyugati nemzetközi kulturközösségbe”. De miről is volt szó a beszédben? Erről is írt a Körösvidék. Szeder kifejtette, hogy nem a maga nevében, hanem pártja nevében beszél, „amelynek ő szerény közkatonája”. Tisztában van azzal is, hogy céljaikat nem tudják most és azonnal megvalósítani. Legfontosabb eredménynek azt tartaná, ha a közvéleményt meg tudnák győzni a következőről: „a magyarországi szociáldemokratapárt nem azonos a kommunistapárttal”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_07-09/?pg=282&layout=s
