Országos hír – Rosszabbul élük, mint 1914-ben?
Rosszul indult az október a Körösvidék korabeli olvasóinak, hiszen rögtön az elsején megjelent számban szembesülhettek azzal, amivel a boltokban már maguk is találkozhattak. A háborús vereséggel együtt járt az infláció elszabadulása. Ezt nagyban segítette az ország kifosztása, a jóvátétel néven elszállított anyagi javak sokasága.
A csabai napilap külön cikkben foglalkozott a problémával, megállapítva, hogy a „háború óta állandóan felszínen van a drágaság kérdése”. A Körösvidék újságírója egy pesti lapra hivatkozott, az ott közölt statisztikai adatokkal, „csalhatatlan számokkal” dolgozott. Ezekből kiderült, hogy a háború előtti árakhoz viszonyítva az emelkedés „augusztusban 42-szerese a háború előttinek”. Az embereket persze az érdekelte, hogy az egyes árucikkekért mennyivel kellett többet fizetniük a piacokon, boltokban. Ezzel kapcsolatban is készültek felmérések, melyek egészen elképesztő drágulásról számoltak be. Ami a „boldog békeidőkben” 100 korona volt, annak az augusztusi ára a következőképpen változott: Élelmiszerek közül a „Kenyér 2108, Burgonya 5000, Bab 6500, Zöldség 8000, Tojás 8333, Marhahús 3100, Sertéshús 4000, Sertészsír 10000, Cukor 10000”. Ruházat: „Vászon 8970, Férfiruha 6000, Női ruha 6000, Kötött áru 7200, Cipó 9370”. Rezsi: „Fűtés 9540, Világítás 1666, Lakbér 357” és az úgynevezett „vegyes kiadások: Dohány 4062, Szappan 9400, Újság 2500, Villamos 1875, Színház 2500”. A lap mindezekhez azt is hozzátette, hogy sajnos augusztus óta az árak tovább emelkedtek. Nem lett volna teljes a kép, ha nem szerepeltek volna a fizetések alakulásai is a cikkben. A Körösvidék ezt is közölte, melyből kiderült, hogy a következő szorzókkal kell számolni az egyes foglakozásoknál: „Gyári szakmunkás 22.5, Kézműipari szakmunkás 27, Napszámos 29, Köztisztviselő 9, Magántisztviselő 10, Katonatiszt 9”. Mindezekből kiderült, hogy az árak és a fizetések emelkedése nem követték egymást, „hiszen még a legtöbbet (de legbizonytalanabb munkája) kereső munkás is csak 29-szeresét keresi a háború előtti bérének, holott megélhetése negyvenszer annyiba kerül”. A korona inflációja pedig csak ezek után gyorsult fel, de a megoldást csak a pengő 1927-es bevezetése jelentette.
Helyi hír – Zajlott az élet a Városházán
Békéscsaba város képviselőtestülete közgyűlést tartott a békéscsabai Városháza dísztermében 1921. október 3-án (hétfőn), melyről a Körösvidék a másnapi számában részletesen is írt.
A lap által „viharosnak” nevezett ülés azzal kezdődött, hogy „Áchim László és társai indítványt terjesztettek elő a közgyűlés elnapolása ügyében”. Arra hivatkoztak, hogy a zsidóság ünnepe miatt el kell halasztani a közgyűlést, mert szerintük „méltánytalanság volna, ha a képviselőtestület fontos közügyekben határozna, míg az egynegyed részét kitevő zsidó virilisek távol vannak”. Az előterjesztést nem fogadták el, többek között Fábry Károly javaslatára, aki szerint „a képviselőtestület keresztény tagjai csodálatosan, szokásuk ellenére csaknem kivétel nélkül jelen vannak”. Ezt követően a képviselők a „tisztviselők által kérelmezett, rendkívüli segélyre vonatkozó bizottsági javaslatot” tárgyalták meg. Az előkészítő bizottsági javaslat az volt, hogy mivel a gabonával történő segélyezés nem lehetséges, ezért „minden tisztviselő részére 3000 korona, családtagjaik részére pedig fejenkint 1000 korona egyszeri beszerzési segélyt” kell kiutalni. Áchim László a javaslat elfogadása mellett érvelt, de Bohus M. György ezzel szemben a polgármesteri előterjesztés mellett állt ki. Ezek szerint „minden tisztviselő 2009 korona segélyt kap a maga, fejenként 800 koronát pedig családtagjai személye után”. Darida Károly és Kraszkó Mihály vitáját nagy zaj kísérte, mely közben a polgármester csengője is megszólalt. A „heves és hossszantartó” vita végén a képviselők Berthóty István polgármester javaslatát fogadták el. Döntöttek arról is, hogy a városi hivatalokban a munkaidő délelőtt 9-tól délig és délután kettőtől ötig tartson. Kisebb ügyek következtek: városi alapok és pénztárak számadása, a kórházi támogatás ügye, az iskolák és óvódák költségvetése, meghosszabbították a legelőbérléseket és a „Közmüvelődésháza segélyét tíz ezer koronára emelték fel”. Bár a békéscsabai színügyi bizottság nem támogatta Csáky Antal „szinigazgató” pályázatát, ennek ellenére a közgyűlés a „bizottság elutasító határozata ellen beadott fellebbezését méltányosnak minősítették és elhatározták, hogy Bodonyi soproni színigazgató meghívását mellőzik és az idei szezonra is Csákynak engedik át a színházat”. Ez utóbbival kapcsolatban a Körösvidék a következő sorokat írta: „Sajtónk üdvözli a Csáky társulatot, bizik benne, hogy helyrehozza a hibákat, jóvá teszi a multat. Működését pártatlan, de szigorú kritikával fogja kisérni”.
Helyi hír – Az aradi vértanúk megemlékezése 100 évvel ezelőtt
Természetesen 100 évvel is megemlékeztek az aradi vértanúkról, azokról, „akiknek hite, bizodalma és hazaszeretete kell, hogy a mai nemzedéket is áthassa, ha élni akarunk”. A megemlékezők október 6-án délelőtt 9 órakor a katolikus templomban gyászmisén vettek részt, „amelyen olt voltak a közönség nagy tömegében az összes társadalmi egyesületek képviselői”.
A városi megemlékezést, amit a Magyar Nemzeti Szövetség Békéscsabai Köre szervezett, délután három órakor tartották a Kossuth-szobornál, ahol „nagy tömeg gyűlt össze”. A rendezvény a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Dr. Rell Lajos főgimnáziumi igazgató tartott beszédet. Hangsúlyozta, hogy „az aradi tizenhárom, több hitet, igazibb magyar testvéri szeretetet, önzetlenebb munkát, lángolóbb hazaszeretetet s több önfeláldozást kiván a szétmarcangolt haza gyermekeitől”. Ezt követően Szabó S. László olvasta fel saját költeményét, majd a „Himnusz eléneklése után véget ért a rövid, de bensőséges ünnepség”. Október 6-án a Körösvidék címlapján Gajda Béla által írt megemlékezést olvashatták őseink. Ebben arra kérte a „13 mártírapostolt”, hogy „Világosítsátok és erősítsétek meg lelkünket, adjatok hitet, hűséget és hatalmat belé: hogy hitünk sziklákat mozdítson, ránkboritott köveit sirgödrünknek, hüségünk házánkhoz legyen, mint Tiétek s hatalmunk hozza vissza ezeréves ősi határait megcsonkított, vérző hazánknak!” A korszakban természetes volt, hogy ezen a napon Arad és Trianon között összefüggéseket kerestek. Nem volt ez máshogyan ebben az írásban sem: „Amikor a soha csúfosabban meg nem gyalázott igazság nevét véve bűnös ajkukra, éhhalálra, a börtönben való megfulladásra ítélték a világ mostani gőgös urai azt a nemzetet, mely évszázadok óta keblén melengette, testvérként táplálta, védte mostani gaz vádlóit és hóhérait s amelynek ezeréves története a szabadság lelkét, a szabadság levegőjét sugározta mindig Európa népei felé”. A szerző ezután felvonultatja a magyar történelem nagy alakjait, kik a szabadságért küzdöttek, kiemelve Kossuth gondolatát, melyet 1848 márciusában mondott: „Az egyedüli hála, melyet kívánok — igazság nemzetem iránt.”. Fontosnak tartja azt is az újságíró, hogy ne felejtsük el Trianon tragédiáját, nem szabad beletörődni és belenyugodni a döntésbe. A cikk végére maradt a legfontosabb gondolat, amiben megint benne van a trianoni békediktátumra történő utalás: „Ezeréves multunk minden hősi szent emléke, minden glóriás alakja kikerűlhetetlenül mutat az útra, amit nemzeti létünk érdekében követnünk kell s ez az ut nem a megalkuvás, a gyáva, önző belenyugvás mocsaraiba vezet, hanem a Tettek mezejére, eszközei pedig a munka, a szó, a toll s ha kell: az ököl és a kard is egyaránt! Embernek sincs joga éleiét eldobni magától — egy nemzetnek még kevésbé lehet!”
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=0&layout=s
