Numerus clausus – Miért?
Nemzeti és keresztény – hirdette magáról a Horthy-korszak és ez a két jelző szinte mindenhol megjelent, még a mindennapi életben is. Nemzeti és keresztény – ez volt a jelszó és sajnos mindenki, kik nem tartoztak bele ebbe a közösségbe, kitaszítottak, üldözöttek lettek a nagy világégés után. Zsidó vallású honfitársaink azt érzékelték a világháborút, a forradalmakat és Trianont átélve, hogy mennydörögnek a vádak ellenük; ebben sajnos a Körösvidék című csabai lap is élenjárt, számtalan zsidóellenes, gyűlöletet keltő cikkében… Teleki Pál miniszterelnök törvénnyel próbálta megoldani azt a helyzetet, hogy Trianon után értelmiségi túlkínálat alakult ki és túljelentkezés volt az egyetemeken, illetve a háború miatt feltorlódtak az évfolyamok és az izraeliták felülreprezentáltak voltak az értelmiségi pályákon. A numerus clausus törvény (hivatalos elnevezéssel: A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról) kidolgozói, beterjesztői nem vették, nem akarták figyelembe venni, hogy két egyetem is átköltözött Magyarországra és rengeteg tehetséges magyar fog a törvény miatt külföldi egyetemen továbbtanulni, illetve a szegény családok gyerekeinek továbbtanulási esélyei ezáltal nem fognak megnövekedni. Miről szól maga a törvény? 1 – Megszüntette azt a gyakorlatot, mely szerint az egyetemekre történő beiratkozáshoz elegendő az érettségi vizsga. 2 – Véget vetett a tanszabadságnak és bevezette a zárt szám rendszerét, azaz a hallgatói létszámot a miniszter állapította meg. 3 – Az egyetemek felvételi vizsgájukon meg kellett bizonyosodniuk a jelentkező „nemzethűségéről”. 4 – Bevezette a nemzetiségek és a zsidók elleni faji kvótát, azt 6%-ban állapítva meg. Ezzel a törvénnyel megszüntették a jogegyenlőséget és az állami politika rangjára emelték az antiszemitizmust, aminek szörnyű következményei lettek. Az elfogadott törvényt ugyanakkor nem szavazta meg sem a beterjesztő Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter, sem a törvényt aláíró Teleki Pál miniszterelnök …
A csabai újság október 1-jén számolt be részletesen olvasóinak a szeptember 26-án a Nemzetgyűlésben elfogadott törvényről. A cikkből, többek között kiderült, hogy kik és milyen feltételek mellett jelentkezhetnek a felsőoktatásba és milyen hivatalos dokumentumokat kell vinni a felvételire.
Botbüntetés – Kit?
A botbüntetés a rendi vagy ennek csökevényeit őrző társadalmakban a bíró által kiszabható büntetés, amikor az elítéltet deresre fektették és bottal bizonyos számú ütést mértek rá. Hazánkban 1871-ben eltörölték, de 1920-ban (egy évre) újra törvénybe iktatták. – olvashatjuk az arcanum.hu honlapon.
.PNG "Körösvidék,_1920__október_1__(2)")
A Körösvidék 1920. október 1-jén részletesen írt arról, hogy kit lehet „bottal büntetni". A cikk (és a törvény szerint) csak „férfinemhez tartozó elitéltet” lehet ezzel a büntetéssel súlytani, de őt is csak akkor, ha „a cselekmény elkövetésében megnyilvánuló megátalkodottságára, durva erőszakosságára, mértéktelen nyerészkedési vágyára, vagy a mások érdekei iránti lelketlen érzéketlenségére, a büntetés célja az illető törvényben meghatározott büntetés alkalmazásával el nem érhető.”. Ezután felsorolják, hogy mely „büntettek és vétségek” esetében lehet alkalmazni, például: szemérem elleni bűntett, lopás, rablás, zsarolás, gyújtogatás, zsarolás. A lap részletezi a botbüntetés végrehajtásának körülményeit is, ebből igen érdekes és elgondolkodtató a következő megállapítás: „ A botbüntetést csak az egészségre nem ártalmas módon” lehet végrehajtani, illetve csak egészséges férfiakat lehet ezzel súlytani. A botütések száma a huszonötöt nem haladhatja meg, felnőttek esetében tíz, míg fiatalkorúaknál öt a legkevesebb kiszabott ütés. Magát a büntetést a nyilvánosság kizárásával kel végrehajtani a bíróság és az ügyészség egy-egy tagjának és a hatósági orvos jelenlétében. Pontosan meghatározta a törvény a bot jellemzőit: felnőtteknél „75 cm. hosszú és 2 cm. vastag mogyorófabot”, fiatalkorúaknál „spanyolnád, vagy más minőségű vessző alkalmazandó.”.
Városi közgyűlés – Döntések
A közgyűlési beszámolók nemcsak napjainkban, hanem száz ével ezelőtt is nagy népszerűségek örvendtek, hiszen minden csabai kíváncsi arra mi is fog történi a közeljövőben, milyen döntések születtek a tanácskozáson. Nézzük, hogy mi történt az 1920. október 4-i közgyűlésen.
A Körösvidék cikke városunkat r.t. városnak írja, ez rendezett tanácsú várost jelent. Ez a városok egyik jogi kategóriája volt a korszakban, az ilyen települések nem tartoztak a járási szervezetbe, hanem közvetlenül a vármegye alá voltak rendelve; vezetője a polgármester volt és legfőbb szerve a városi tanács, melynek hatáskörébe a várost érintő ügyek kerültek. A csabai közgyűlésre, melyet Berthóty István polgármester nyitott meg, a Városháza nagytermében került sor. A közegészségügy került először napirendre, melynek tárgyalása során kiderült, hogy az elmúlt négy hónap alatt „473-an születtek és 350-en haltak meg, tehát 123 volt a szaporulat, mig a megelőző 4 hónapban csak 92, tehát 31-el kevesebb.”. Szóba került, hogy „hasihagymázban” (hastífuszban) 110-en betegedtek meg, ebből nyolcan sajnos meg is haltak. A fertőző betegségek ellen a legjobb megoldás az lenne, írta az újság, ha a város csatornázása és vízvezetékkel történő ellátása megtörténne. Ezt követte a közellátás tárgyalása, melyből a lap azt a következményt szűrte le, hogy „a város lakosságának élelmezésére a városi hatóságok semmit sem tehettek, mert a miniszteri rendeletek nem engedélyezték a rendezett tanácsú városoknak az ellátatlanjaik számára való gabonabeszerzést.”. A beszámolót a jelenlévők tudomásul vették, azzal a megjegyzéssel, hogy a közgyűlés „felhívja a rendőrkapitányság figyelmét a város utcáin szétdobálva heverő hullott baromfi hullákra, melyek különösképen segítik elő a fertőző betegségek terjedését.”. A város ezután szabályrendeletet alkotott arról, hogy akik a városban szeretnének letelepedni, egyenesadójuk maximum kétszeresét kell, hogy befizessék felvételi díjként. Hosszú vita után, „melyben személyeskedésre is került a sor” döntött a közgyűlés a tisztviselők gabonasegélyéről, majd a városi alkalmazottak beszerzési segélyéről, melyet „ridegen, a lehető legszimplábban és a lehető legérzéketlenebbül elutasítottak.”. Ez ellen egyedül Südy István tiltakozott, de amit mondott az „falrahányt borsó volt, mely jégverésként dörögve-morogva pattant vissza az Angyalos-Kocziszkik zsiros ködmönéről.”. A gyűlés Ádám Gusztáv főmérnök felszólalásával folytatódott, aki bejelentette, hogy a Vágóhídi út javítására salakot fognak összegyűjteni a villanytelepen. Ezt követően viszont újabb bonyodalmak adódtak: a Népegylet telekátengedési kérelmet nyújtott be a közgyűlés elé, de erről az egylet vezetői semmit sem tudnak. A vita során kiderült, hogy „a hasonló nevü, mindössze egynéhány jólkeresésre hajlamos tagból álló részvénytársaság saját kezdeményezésű magánvállalkozása és nem köz, — hanem magán célokat szolgálna.”, és annak szószólói hevesen érveltek az ügy mellett, olyannyira, hogy Pollák Arnoldot „csak nehezen tudta elhalgattatni a polgármester”. A közgyűlés végére is maradtak fontos ügyek, a pálinkafőzés kérdéséről tárgyaltak és abban maradtak a képviselők, hogy „mindenki a saját cefréjét főzheti ki az üstökben, melyeket a nyert pálinkamennyiség egynegyed része árán bármikor kibérelhet.”. Az utolsó döntés a „Városi Zenede” ügyében született, a Gyöngyösi János igazgató által beterjesztett támogatást nem szavazták meg, „Angyalos-Kocziszky” tag szerint „fizessen az, aki müveli a gyermekit”.
A fenti tudósításból kiderül, hogy a legnagyobb különbség a 100 évvel ezelőtti és a mai közgyűlési beszámolók között az, hogy a Körösvidék 1920-ban minden további nélkül véleményezte (néha egészen modortalanul) az eseményeket és döntéseket.
Aradi vértanúk – Városi megemlékezés
A magyar nemzet a legnehezebb években is megemlékezett az Aradon kivégzett tábornokra, bár az első világháború alatt igen furcsa helyzet állt elő, hiszen október 4-én az ország Ferenc József névnapját ünnepelte (fellobogózott közterekkel, istentiszteletekkel, ünnepi beszédekkel és köszöntőkkel), majd két nap múlva azokat a tábornokokat gyászolta (fekete zászlókkal, megemlékező beszédekkel), akiket Ferenc József végeztetett ki…
1920. október 6-án Csaba emlékező közönsége a Kossuth-szobor előtt gyülekezett, a délután három órakor kezdődőmegemlékezés miatt. A Körösvidék beszámolója szerint már a kora délutáni órákban érkeztek az érdeklődők (az iskolások tanítóik vezetésével) a térre. A megemlékezés a Szózat eléneklésével kezdődött, majd Tarcsafalvy Lajos százados lelkész aktuálpolitikával fűszerezett beszéde következett, kinek „szavai egy nemzetét forrón szerető lélek súlyos vádjaiként zuhogtak a hallgatóságra.”. A szónok vádolta a „haza népét”, mert gyengeségében nem tudta megakadályozni a kommunisták hatalomra kerülését és a román megszállást sem. Ezután „lelkes, izzó szavakkal hirdette, hogy uj hitre, uj erőre, uj munkára van szükségünk, minden magyar szivnek lelkes összekapcsolódására, hogy ne legyünk az utolsók a nemzetek közt.”. Tarcsafalvy szerint, ha a magyarok összefognak, ha oroszlánként küzdenek, akkor a haza „vagy elpusztul, vagy lerázza magáról és elsepri orvgyilkosait.”. A „hatalmas, mély megilletődéssel fogadott beszéd után” egy Csabára menekült erdélyi iskolaigazgató, Máthis János szavalata következett, mely „a közönség őszinte lelkesedését vivta ki”. A műsor végén elénekelték a Himnuszt, utána a résztvevők virágokkal és koszorúkkal „árasztották el a Kossuth-szobrot.”.
Források
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Numerus clausus
Molnár Judit: Trianontól a numerus claususig - BBC History, 2020. október (X.évfolyam, 10. szám)
https://m.hvg.hu/itthon/20200928_numerus_clausus_evfordulo
Botbüntetés
https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92000026.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D38
Közgyűlés
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rendezett_tan%C3%A1cs%C3%BA_v%C3%A1ros
