Helyi hír – Újabb közgyűlés, újabb döntések
Rendkívül nagy érdeklődés kísérte Békéscsaba városának decemberi közgyűlését, melyt 1921. december 5-én tartottak a Városháza dísztermében. Az eseményen, mely „amely több Ízben meglehetősen viharos hangulatban folyt […]a fontos tárgypontokra való tekintettel nagyszámmal jelentek meg a városi képviselők”.
A csabai lap részletesen tájékoztatta olvasóit arról, hogy mi történt ezen a hétfői napon. A közgyűlés Dr. Berthóty István jelentésével kezdődött (erről korábban már beszámoltunk – a szerk.), melyet hozzászólások követtek. Kraszkó Mihály sérelmezte, hogy a város külső területein nagyon elhanyagolt a közvilágítás és a villanytelep felelőségét hangsúlyozta „azért, hogy a kevésbé forgalmas utcákat és utakat nem szereli fel kellő mennyiségű villanykörtével”. Ebben az ügyben már viták kerekedtek és a Körösvidék tudósítása szerint a „felszóllalást természetesen azonnal megismétlik egy-egy árnyalattal magasabb hangon mindazok, akik nem tudnak meglenni anélkül, hogy valamelyik szőnyegre kerülő tárgyhoz pró, vagy kontra, hozzá ne szóljanak”. A vitának a polgármester vetett véget, aki szerint az illetékes hatóságok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ne lopjanak el több villanykörtét és a külső utcák világítását megoldják. Novák György képviselő véleménye szerint sokkal szigorúbb intézkedések kellenek a városi közkutak karbantartásával kapcsolatban. Erre is azonnal válaszolt a város első embere, ismertetve azokat az intézkedéseket, melyeket a település „a kutak vízszolgáltatásának biztosítására foganatosított”. Ezt követően folyamatosan tárgyalták a különböző ügyeket: a közművelődés Ház bizottsági helyére megválasztották Gajda Bélát; a vigalmi adóról szóló rendeletet eredeti formájában fogadták el a képviselők; Vas Vilmos előterjesztését támogatva fogadta el a város a prostitúcióról szóló javaslatot. Újra a polgármesteri jelentés került sorra, melyen az 1922. évi építkezésekről tárgyaltak. A határozat elfogadását igen éles vita előzte meg, melyben Gesmey Soma azt javasolta, hogy a városháza területéről költöztessék ki a tűzoltóságot, a mázsálót és az istállókat is és az Élővíz-csatorna felé egy kétemeletes épületet építsenek fel. Szeberényi Lajos Zsigmond szerint „a demagógia okozta, hogy a háború előtt nem végezték el a most már elhalaszthatatlanná vált építkezéseket.” A képviselő közölte állaspontját is: csak a legszükségesebb építkezéseket kell végrehajtani. A polgármesteri előterjesztést Fehér Flóris azzal a javaslattal egészítette ki, hogy a város hozzon létre illemhelyeket az Andrássy úton és a Főtéren is. A legnagyobb vita azzal kapcsolatban alakult ki, hogy járdák aszfaltból vagy betonból készüljenek. Reisz Herman szerint aszfaltból kell a járdákat megépíteni, míg Áchim László szerint „építtessen a város próbaképen egy aszfaltutvonaiat és egy betonutvonalat, amelyek alapján 2—3 év múlva könnyű lesz eldönteni, hogy az általános járdaépítésnél betont használjanak-e, vagy aszfaltot”. A polgármesteri előterjesztésben szerepelt, hogy a Városháza utcai frontján a földszinti helyiségeket bérbe is lehet adni. Schwarcz Miklós ezzel kapcsolatban elmondta, hogy véleménye szerint négy üzletet kellene kialakítani, melyekért a bérleti díjat 10 évre előre kellen elkérni. Ez esetben ugyanis „az összeg csaknem teljesen fedezné az átalakítási költségeket”. Berthóty István javaslatát végül a közgyűlés elfogadta. A közgyűlés következő részében döntöttek még a városi hivatalok fogadóóráiról, a városi hadviselt alkalmazottak nyugdíj kedvezményéről és a kislakások építéséről is. A Békéscsabai Fürdő Rt. tervezetét támogatta a közgyűlés, tehát eldőlt, hogy végre lesz „rendes közfürdője” a városnak, igaz, hogy most csak „nyárifürdő”, de később „gőz- és kádfürdővé” bővítik ki. Az ülés végén még vita alakult ki több ügy kapcsán is. A Békéscsabai Kisgazda Bank sajt- és vajgyár építéséhez kért 1000 négyszögöl telket a várostól a „Nagysziktéren”. A kérés ellen azt az érvet hozták fel, hogy „a vaj- és sajtgyár szennyvizét nem lehet a sziktéri telepen levezetni”. A bank válasza erre az volt, hogy a Rokka, a Hubertus és a városi szeszfőzde is ide vezeti a szennyvizét és a „sajtgyár szennyvizét pedig az állattartó közönség örömmel fogja elhordani”. Hosszas vita után végül úgy döntöttek névszerinti szavazással a képviselők, hogy „a kívánt ezer négyszögölnyi telket négyszögölenként 150 koronás áron engedik át a banknak, ugyanazon korlátozó feltételekkel, amilyenekkel a „Glóbus" cementgyárnak adtak el a Sziktéren telket”. Döntés született még az Urszinyi Dezsőné által felajánlott árvaházi alapítvány ügyében is és „a szegény iskolásgyermekek karácsonyi felruházására 50 ezer koronát adományoznak”.
Helyi hír – Segítséget kér a szövetség
Az 1915-ben alakult Stefánia Szövetség (védnöke az a Stefánia hercegnő volt, akihez a Stefánia-vagdalt is köthető – a szerk.) gyakorlatilag a ma is működő Magyar Védőnői Egyesület elődjének tekinthető. A szövetség alapította a Központi Védőnőképző Iskolát, majd Ugron Gábor belügyminiszter elrendelte a védőnői szolgálat országossá tételét. Így került Békéscsabára is a szolgálat, mely 1917. december elsején kezdte meg működését a városban.
Sokan nem is tudtak arról, hogy ilyen „emberbaráti” csoport dolgozik Csabán, de „akik teljes odaadással s önzetlen lelkesedéssel megteremtették az intézetet, azok tudták, hogy egy nagy horderejű, óriási szociális jelentőségű munka indult meg ezen a napon”. A Körösvidék beszámolója szerint nagyon nehezen indult meg a munka, sok édesanya idegenkedett a csecsemőgondozótól, de amikor megtudták, hogy milyen nemes és jó munkát végeznek, „mind nagyobb hálával vették igénybe annak jótéteményeit”. Az alapítás óta 905 kisgyermekkel foglalkoztak Csabán. Jelenleg 344 csecsemő van gondozásban a városban és a gerendási külterületen, de sajnos nagyon kevés pénzből tud gazdálkodni a szövetség. Ezért fordultak felhívással minden jószívű emberhez, hogy pénzzel vagy természetben – „liszt, zsir, tojás, gríz, stb” – támogassák a csabai kirendeltséget. A legnagyobb hiány fából van, attól mert „ahol nem tudják fütni a kis gyermek tartózkodási helyét, ott mindig a bölcső mellett áll a halál”. A szövetég ígéretet tett arra, hogy a beérkező pénzt és természetbeni adományokat csakis a rászorulók között fogja szétosztani. Tavaly is sok segítséget kaptak és bíznak abban, hogy ez idén sem lesz másként. Végül a „szövetség régi jóakaróinak s a gyermekek igaz barátainak ezúton is hálás köszönetet mond, kéri a társadalom jómódú tagjait, ne tagadják meg segítségüket az intézettől most sem, amikor működésének ötödik évébe lép”.
Helyi hír – Mi a gond az Áruforgalmi előtt?
Újabb olvasói levelet lehetett olvasni a csabai Körösvidékben 1921. december 1-jén. Ezúttal „több adófizető polgár” fogalmazta meg a panaszait a városban állomásozó katonasággal szemben.
Kiderült, hogy a fegyveres testület épített egy bódét az Áruforgalmi (ez minden bizonnyal a laktanya mellett található Termény- és áruraktár volt – a szerk.) mellett a járdán, amit a nap 24 órájában fegyveres őr vigyázott. Több gond is akadt ezzel. Az egyik az volt, hogy „a bódé mellett felállított őr a sötétség beálltától kezdve virradattig nem enged senkit eljárni a bódé mellett, hanem az egyetlen keskeny járdáról, amely közvetlenül a bódé tövében húzódik el, minden polgári egyént lezavar a széles árkon és sártengeren keresztül a kocsiutra”. A levél írói ezt elfogadhatatlannak tartották és értetlenségüknek adtak hangot azzal kapcsolatban is, hogy a bódét miért nem az ott található „nagy üres térségen” építették meg. Járda csak egy van és az utca állandóan sáros. A polgárok, kik itt haladtak el, nemcsak hogy „a nyaktörő árkon keresztül sötétségben a feneketlen sárba kell letérniük”, hanem még a fegyveres őr parancsait is végre kell hajtaniuk. Ha meghallották a sötétben az „Állj!” parancsot, ezzel együtt azt is tapasztalni lehetett, hogy az őr „fegyverét kész állásba csapja”, ami bizony sok „jámbor asszonyságot” megijesztett. A másik probléma az volt, hogy némelyik katona „valósággal szórakozik azzal, hogy kivallatja a járókelőket”. Az egyik levélíróval történt meg az az eset, hogy este kilenc után moziból ment haza lányaival, amikor az Áruforgalminál rájuk kiáltott az őr, hogy „Állj, ki vagy?”. Természetesen megálltak és válaszoltak neki: „Polgár”. A következő kérdés az volt, hogy „Hova mennek?”. „Haza” hangzott a válasz, majd az őr a családot leküldte az árkon át a kocsiútra. A levélírók egy kérést is megfogalmaztak a szerkesztőségnek: „szíveskedjék ezt az ügyet az illetékes hatóságok becses figyelmébe ajánlani, mert bizonyára van mód rá, hogy ezeknek a kellemetlenségeknek mentől hamarább végük szakadjon”.
Kommentár nélkül
Források:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=235&layout=s
Stefánia Szövetség
https://kepmas.hu/hu/tarsadalom-szive-kozeleben-igy-indult-magyar-vedonoi-szolgalat
