Március 14. nem csupán a történelem egy dátuma, hanem egy örök emlékeztető: a magyar nemzet mindig kiállt a szabadságáért és az igazságért. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előestéjén, amikor a bátor fiatalok még hitték, hogy egy jobb világ elérhető, nekünk is fel kell tennünk a kérdést: ma hol tartunk?
A kormány politikája egyre inkább szembemegy azokkal az elvekkel, amelyekért a márciusi ifjak harcoltak. A hatalom mindent megtesz, hogy elhallgattassa az ellenvéleményeket, korlátozza a szabadságjogokat, és saját érdekei szerint alakítsa az ország jövőjét. A sajtószabadságot megnyirbálják, a független véleményeket ellehetetlenítik, és a közpénzekkel való felelőtlen gazdálkodás mindennapos gyakorlattá vált.
1848-ban a 12 pont első követelése így szólt: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Ma újra ott tartunk, hogy ezt követelnünk kell. A kormányzati propaganda elnyomja az igazságot, és aki felemeli a szavát, azt különböző eszközök útján ellehetetlenítik.
De a történelem azt tanítja nekünk, hogy a nép ereje erősebb minden elnyomásnál. Ahogyan a márciusi ifjak kimondták: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!”, úgy ma is itt az ideje, hogy felemeljük a hangunkat egy szabadabb, igazságosabb és demokratikusabb Magyarországért.
Március 14. az emlékezés napja – és a figyelmeztetésé is. Ne felejtsük el, miért harcoltak elődeink, és álljunk ki mi is a szabadságért, a demokráciáért és egy jobb Magyarországért!
