Anno 1921 - Békéscsaba és a világ 1921. december második felében

2021. december 25. 16:10 | Ugrai Gábor

A fegyveres honvédelem nem sikerült/nem sikerülhetett, de voltak, akik a legnagyobb nehézségek között is kitartottak: a Székely Hadosztályról szóltak a hírek. Forradalmi a vármegye, vagy nem forradalmi a vármegye? Kedves kis karácsonyi ünnepség a hadiárvák javára. Minden probléma megoldódott: lesz manikűr szalon Békéscsabán!

Országos hír – Voltak, akik megpróbálták…

A Körösvidék karácsonyi száma 1921. december 25-én került az olvasók kezébe. Ebben több ismert csabai közéleti ember (többek között Fábry Károly és Dr. Berthóty István) is megosztotta gondolatait a város lakóival. A hosszabb cikkek között szerepelt egy írás, mely azzal a Székely Hadosztállyal foglalkozott, akik szinte egyedül próbálták feltartóztatni az Erdélybe betörő román hadsereget.

Az írás egy igen hosszú körmondattal indított: „Fekete gyászszallaggal körülkeretezett, nagy csodahalottra váró mélységes sírgödör mellett átvirrasztott, szomorú hazátlanul bujdosásban eltöltött három hosszú, keserves emlékezetű, vérzivataros esztendő lett a régmúlté azóta, hogy az októberi forradalom zsivány társasága Belgrádban áruba bocsájtotta függetlenségünket, szabadságunkat, becsüíetünket s beállott önkéntes napszámosnak abba a boszorkány műhelybe, amely immár nyiitan koporsódeszkákat illesztett össze és fejfát ácsolt orozva agyonvert, szerencsétlen Magyarország számára”. A kezdőmondat arról szól, hogy a Károlyi Mihály vezette Magyarország feladta a fegyveres ellenállás lehetőségét és diplomáciai megoldásokban (Belgrádi fegyverszüneti egyezmény – a szerk.) látta hazánk területi egységének megőrzését. A Székely Hadosztály kénytelen volt a Maros vonalát feladni „és elindul napgyugat irányába”. Kolozsvár megvédésre nem volt lehetőségük, a várost a románok karácsony napján szállták meg. A székelyek ekkor Bánffyhunyadot „és a vele közvetlen határos falvakat veszi védelmébe”, de Budapestről az a parancs érkezett, hogy vonuljanak vissza egészen Hajdúböszörményig. A hadosztály vezetői erre nem voltak hajlandóak, „azon jó érveléssel, hogy a fegyvertelen magyarságot nem fogja odadobni áldozatul a havasok vérszomjas mócainak”. Az érvelés hatott és „csak” Mezőtelegd településig tartott a visszavonulás. A katonák ki sem tudták pihenni magukat, hiszen hamarosan újabb utasítás érkezett: előre kell nyomulni! A bakák, bár fáradtak voltak, de örömmel fogadták a hírt és „csillagot látnak felfutni az égre. Csillagot, melynek sugárkévéje Csikország irányába, a háromszéki és gyimesi havasok felé mutat, hol pásztorfurulya kisérte egykor a madarak énekét, bíborpalástot teregetett nyoszolyájára a májusi hajnal”. A hadosztály így érkezett vissza Bánffyhunyadra, ahol a magyar lakosság kitörő örömmel fogadta és szállásolta el őket házaikba. Pár napig „magyar nóta, magyar szokás, magyar jókedv lesz az úr”, de sajnos nem sokáig. 1919. december 19-én újabb parancs érkezett: Hajdúböszörményig ki kell üríteni a területet a románok előtt. A csabai lapban megjelent írás szerint „lesz erre Isten káromlás, eget ostromló lárma, asszonysirás, eltitkolt férfizokogás . . . aztán mégis útra kelnek, de nem oda, ahova a parancs szól . . .”. Csucsán állt meg a Székely Hadosztály „s megcsinálják a történelem legcsodásabb cselekedetét . . . kilencvennégy napon át döngetik, porolják a barlangi medve bőrét s tartják fenn pár száz puskával a felvonul lat ott egész oláh ármádiát”. Közben Budapesten a kommunisták átvették a hatalmat, megkezdődött a Magyar Tanácsköztársaság dicsőségesnek nem nevezhető 133 napja. A székelyek így két tűz közé kerültek: keletről a románok, míg nyugatról a Vörös Hadsereg fenyegette őket. A lehetetlen helyzet megoldására „a hadosztály leglelkesebb veteránja és vezére értekezletet hív össze és ennek eredményében az oláh szerződés elfogadása mellett döntenek”, azaz elhatározták, hogy leteszik a fegyvert a román csapatok előtt. 1919. április 26-án megkötik a fegyverletételről szóló egyezményt, de ezt a románok megszegték, ugyanis a székelyeket hadifogságba vetették. A Körösvidék cikke egy hosszú körmondattal kezdődött és egy hasonlóval zárult: „Hét mozdony halálos füttye sir fel a délibábos rónaságon . . . megfeszülnek az összekötő láncok és elindul a szállítmány csöndesen napkelet irányába, oda, ahol sirja domborul a székely dicsőség álomországának s ahol ma másfél millió bebörtönzött testvérünk néz nyugatnak és virrasztva várja e helyről a feltámadást, a nagy magyar húsvét újra eljövetelét”.

 

Vármegyei hír – Köztársaság?!

Mai szemmel különös hír borzolta a karácsonyra készülődő Körösvidék olvasói kedélyeit 1921. december 24-én. A címlapon közölt írás arra a vádra válaszolt, mely szerint „Békésmegye a forradalmi demagógia melegágya”. Miről is volt szó pontosan? Tudni érdemes, hogy a korszakban azokat, akik a köztársaságot, mint követendő államformát támogatták – megvádolták, hogy az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság hívei.

A Magyarság című lap hozta le korábban a következő hírt: „. . . Békésvármegye törvényhatósági bizottsága a szeghalmi köztársasági párt elnökének indítványára elhatározta egy oly értelmű feliratnak szerkesztését a kormányhoz, hogy a köztársasági államformát is szabad legyen törvényes eszközökkel hirdetni s egyben üdvözletét küldte Nagy Györgynek és Buza Barnának, az októberi felfordulás gyászos emlékű szereplőinek, akik elsőnek tűzték fel a magyar közélet árbócára a köztársaság frigiai sipkáját. Távol áll tőlünk, hogy valóságos értékénél és jelentőségénél többre taksáljuk ezt a határozatot, amely olyan talajon fogamzott meg, amelyet évtizedes, sőt évszázados szorgos előkészítés tett porhanyóvá a forradalmi agitáció ekéje alá”. A Körösvidék a leghatározottabban visszautasította a vádat és szó szerint közölte a félreértésnek okot adó vármegyei indítványt: „Mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy IV. Károly király Magyarországra behozatala és egyáltalán a puccs körül szerepet játszott tettesek ellen a bűnvádi eljárás megindítását, lefolytatását és befejezését kívánja”. Ehhez kapcsolódott egy pótindítvány a következő szavakkal: „a bűnvádi eljárást kivétel nélkül, kicsire, nagyra kívánják kiterjeszteni”. A vita azon mehet, folytatta a csabai lap, hogy szükség volt-e minderre, hiszen a független magyar bíróságok már elkezdték az eljárást a királypuccsokkal kapcsolatban. Azonban „ebbe a határozatba köztársasági propagandát belemagyarázni — ehez bűnös rosszakarat kell és nagyfaku lelkiismeretlenség”. Az ünnepek ellenére az ügy nem került le a Körösvidék címlapjáról. December 28-án újabb hír jelent meg a köztársaság váddal kapcsolatban.  Most a Szózat című újság, mely ”az egyik legkiválóbb s legkomolyabb lapja ma Csonkamagyarországnak” emelte be híre közé a vármegyei „forradalmi határozatot”. A csabai napilap ezen már nagyon nem is csodálkozott. A legnagyobb problémának azt tartották, hogy „már több mint egy éve nincs főispánunk”. Budapest elhanyagolta a vármegyét, „pedig ha sokáig tart ez a főispánnélküliség, ha még sokáig nem jön ide egy talpig ember, egy tisztalátásu szem, magyarul dolgozó sziv, simogatni, de ütni is tudó férfikéz, akkor félős, hogy még alapja is lesz azoknak a furcsa híreknek, amelyek most még mende-mondaként ugyan, de már szállingóznak Békésmegyéről”.

 

Helyi hír – Közeleg a karácsony

Az evangélikus egyház tanácstermében 1921. december 22-én tartotta az Evangélikus Nőegylet és Leányegyesület hagyományos karácsonyi ünnepélyét, melynek teljes bevételét a hadiárvák részére ajánlották fel. A teremben feldíszített karácsonyfa körül, mintegy 150 „szegény hadiárva szorongott, körülvéve a felnőttektől, kik teljesen megtöltötték a termet”.

Az ünnepség karácsonyi dalok közös éneklésével kezdődött, majd „egy kis árva leány elimádkozta a Miatyánkot”. Ezt követően Kuthy Erzsébet, a Lányegyesület elnöke mondta el köszöntő beszédét, melyben szó esett többek között „a szeretet fejedelméről, a Krisztusról, ki a jó emberek szivén keresztül ma is szüntelenül eljön a szenvedőkhöz”. Az elhangzottakat és a már megkapott ajándékokat egy árva fiú köszönte meg a két egyesületnek. A program a szeretetadományok átadásával folytatódott. 102 gyerek kapott cipőt, tízen kötött kabátot és 10 fiú sapkát is. Mindezeken felül minden gyermek karácsonyi csomagot is kapott, „melyben kalács, sütemény, alma, dió, cukor volt” és a legszegényebbek lisztet is kaptak. A Körösvidék tudósításából az is kiderült, hogy a két egyesület miből tudta finanszírozni az adományokat: „Az evang. elemi iskolák gyűjtése 20.000 K, a mult évi templomi perselyekből 20.000 K, a karácsonyi gyűjtés s az egyház és a Leányegyesület adománya 26.000 K”. Nagy segítség volt a Klein kereskedőcsalád támogatása, akik kedvezményes áron adták a cipőkhöz való bőrt; a Hubertus gyár adományként ajánlott fel 10 darab kötött kabátot, míg Kvasz Pálné a hadiárváknak küldött „6 rend fehérneműt, kötőket s 10 sapkát”. A rendezők mindenkinek hálásan köszönték a felajánlásokat, „a kisebb-nagyobb pénzadományokat, amelyekét később fog névszerint nyugtázni”.

 

Kommentár nélkül

 

Források

Körösvidék

https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=313&layout=s

Székely Hadosztály

https://trianon100.hu/gallery/letoltesek/RUB_NAGY.pdf

További programok »

Itthon

Vetélkedővel hozták közelebb az egészségügyet a középiskolásokhoz

A Szenvedélyünk az egészség elnevezésű vetélkedőt 28 évvel ezelőtt találták ki a Békéscsabai Védőnői szolgálat munkatársai azért, hogy a középiskolán kívül is hasznos információhoz juttassák a fiatalokat. A rendezvénynek idén a Csabagyöngye Kulturális Központ adott otthont, két év kihagyást követően.
16:54
FEL