Szó szerint - Cserészeink Csorváson
„Kedves és emlékezetes napja volt a békéscsabai ág. h. ev. Rudolffőgimnázium 184. sz. „Csaba" cserkészcsapatának folyó hó 14-én, szombaton. Molnár Lajos dr. csorvási orvos hivta meg e napra a „Csaba" cserkészeket szüretre. Szombaton hajnali fél 4 óra tájban mozgalmas képet nyújtott a Szent István-tér. Ott gyülekezett a csapat s pontban fél négy órakor katonás menetben indultak el Vidovszky Kálmán parancsnok vezetése mellett a vasúti állomásra. Vidám cserkésznóta pattogó zaja verte fel a pályaudvar csendjét, amikor az 50 főből álló csapat elhelyezkedett a szegedi vonaton. Ködös szürkületben robogott be a vonat a csorvási állomásra, ahonnan — mivel a nagy sárban gyalog nem lehetett volna menni — kocsik vittek ki a ragyogó hangulatu cserkészeket a csapatot magyaros vendégszeretettel fogadó házigazda szőlőjébe. Itt elhalmozták a cserkészeket a vendégszeretet minden kedves megnyilatkozásával. A pompás reggeli, a fejedelmi disznótoros ebéd, kitűnő uzsonavacsora, a jobbnál-jobb szőlő özöne s a friss édes must a mesebeli Eldorádót juttatták a jóétvágyu s a földi jókat is teljes mértékben értékelő egészséges fiuk eszébe. De nemcsak a cserkészeknek egészen szokatlan lukulusi lakoma tette hosszú időre emlékezetessé ezt a csorvási kirándulást, hanem az egész nagyszerűen eltöltött nap. Az idő kedvezett. Vigan lehetett szabadgyakorlatozni, szaladgálni, játszani. Nagyszerű terep volt a „nagy cserkészjáték" számára. Ismereteiket pedig egy nagy szüret megfigyelésével gyarapithatták a fiuk. Délután a major udvarán tartotta meg a csapat heti szokásos csapatösszejövetelét, ahol előadás, felolvasás, szavalat, ének, vig monolog stb. lelkesítette és szórakoztatta nemcsak a cserkészeket, hanem a figyelmes házigazda családját és sok vendégét is, kiknek soraiban ott volt a főgimnázium igazgatója s több tanára is. A cserkészcsapat őszinte hálával s köszönettel vett bucsut a „kedves Doktor bácsitól" és fáradhatatlan családjától, akik egész napi tevékenységükkel, sok-sok kedvességükkel, a magyaros vendégszeretetnek tökéletes megnyilvánulásával bizonyságot tettek arról, hogy szeretettel érdeklődnek a legnagyszerűbb magyar ifjúsági mozgalom, a cserkészet iránt. Sok kedves emlékkel meggazdagodva, egy jól eltöltött nap okozta kellemes érzéssel jött haza a csapat az esti vonattal. Ez a kirándulás már másodszor vitte Csorvásra a „Csaba" cserkészeket. Ez év tavaszán ugyancsak nagyon jól sikerült és tanulságos kiránduláson volt ott a csapat, amikor is Szathmáry Elek tiszttartó vendégszeretetét élvezték a cserkészek.”
Helyi hír – Tiltakozás a tiltakozás mikéntje ellen
Vasárnapi programot kínált a csabai Ipartestület tagjai számára 1922. október 15-én. Azok, akik hétvégén is ráértek, tiltakozó közgyűlésen vehettek részt „az inségadó sérelmes kivetése ellen”. Talán a vasárnapi időpont miatt, de igen gyér érdeklődés kísérte a rendezvényt, melyet Tímár Endre elnök nyitott meg.
Beszédében elmondta, hogy két bizottságot kell megválasztaniuk: „egyiket az adórevizió keresztülvitelére, a másikat a város polgármestere elé járuló küldöttség tagjaiul”. Zsibrita János tag ekkor az ellen tiltakozott, hogy az Ipartestület nem tiltakozott azonnal az ínségadó aránytalansága ellen. Végh Endrének és Hrabovszky Jánosnak az volt a kifogása, hogy a „városi közgyűlésen jelenlevő iparosok nem szólaltak fel a határozat ellen az iparosság érdekében”. Dorn József véleménye szerint a helyzetet az iparosok nemtörődömsége okozta és az, hogy a vezetőség nem foglalkozik megfelelően a tagsággal. Babinszky János azon a véleményen volt, hogy az iparosok adóját 100 %-kal csökkentsék. Az elnök úrnak ez utóbbi gondolat nem nagyon tetszett és nemtetszésének hangot is adott. Szerinte az iparosok között csak egyesek vannak nagymértékben megterhelve, míg a többiek annyira nem. Dr. Molnár György higgadt felszólalásában elmondta, hogy a „kiküldött bizottság vizsgálja meg egyenkint az iparosokra kivetett adó méltányosságát és lépjen érintkezésbe a városi nyomorenyhitó bizottsággal”. Végül megalakult a két bizottság is, az adófelügyelő 31 taggal, míg a „polgármesterhez kiküldött bizottság tagjai Timár Endre, ifj. Horváth Mihály és özv. Propper Gézáné lettek”.
Vármegyei hír - A legjobbak között vagyunk
A nehéz gazdasági helyzetben minden segítség számított. A Horthy Miklós kormányzó által indított ínségakcióról cikkeztek szinte minden nap az újságok, a következő kérdéseket is feltéve: Ki fizetett? Ki nem fizetett? Mennyi pénz gyűlt össze? stb. A Körösvidék 1922. október 17-én (is) foglalkozott a témával. Ekkor azzal kapcsolatban közöltek egy írást a csabai lapban, hogy a fővárosi lapokban megjelentették: „egyes vármegyék közönsége mennyit áldozott a Horthy akció céljaira”. Kiderült, hogy az államfő felhívását „mindenütt megszivlelték” és szinte mindenki igyekezett segíteni a rászorulókon.
Nem volt ez másképpen Békés vármegyében sem, ahol maga a főispán, Brandt Vilmos állt az akció élére „s a vármegye minden vezető tisztviselőjének hathatós támogatása mellett olyan munkát végzett, melyre nemcsak a vármegye, hanem az egész ország büszke lehet”. A vármegyében a cikk megjelenésig 101 000 000 korona gyűlt össze. Ez azt is valószínűsítette, hogy a megyének nem kell az országos alap támogatását kérnie a helyi szegények támogatása érdekében. Mindezért köszönet illette az adakozókat és a szervezőket is, élükön a sokak által tisztelt főispánnal. A vármegye vezetőjére jellemző volt, hogy „nem igyekezett hirdetni - mint más vármegye - fáradhatatlan munkájának gazdag eredményét”, hanem szerényen a háttérbe húzódott. A Körösvidéknek is nyomoznia kellett az ügyben, hogy hiteles adatokhoz jusson. Az adományok már a közpénztárakban voltak és több helyen megtörtént, hogy gabonát vagy „más elsőrangú élelmiszert” vásároltak rajta a hatóságok. A főispán azt is hangsúlyozta, hogy munkakerülők nem kaphatnak segélyt, ugyanis „egészséges és munkaképes emberek csakis munkaszolgáltatás ellenében lehetnek részesei a nyomorenyhítő akciónak”.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_10-12/?pg=66&layout=s
