Anno 1921 - Békéscsaba és a világ 1921. október második felében

2021. október 24. 11:29 | Ugrai Gábor

Megyegyűlés Gyulán, nem éppen vidám hangulatban. Ismét nevezetes napra virradtak a csabaiak: főhercegi fogadás, közebéd, lóverseny és bál is volt október 16-án. Nem volt egyszerű telefonálni száz évvel ezelőtt. Ezek a kommunisták már megint kitaláltak valamit.

Vármegyei hír – Főispán nélkül a megye

Volt mit megbeszélni Békés vármegye törvényhatóságának 1921 októberében. Bár a Körösvidék tudósítása szerint „meglehetősen gyenge érdeklődés mellett” találkoztak Gyulán a közgyűlés tagjai, de Dr. Damiel Sándor alispán köszöntő beszédjére sokan felkapták a fejüket.

Kiderült, hogy hiába kérvényezi folyamatosan a vármegye, hogy a belügyminisztérium nevezzen ki főispánt, de ezt még ezidáig nem sikerült elérni. A főispáni szék betöltése „elsősorban a fegyelmi ügyekben való döntés lehetővé tétele céljából” lenne nélkülözhetetlen (új főispánja a vármegyének majd csak 1922 márciusában lesz Brandt Vilmos személyében – a szerk.). Nemcsak a főispáni szék betöltetlen, hanem „több fontos tisztviselői állás is”, ami a megye irányítását teszi nehézzé. Gondok voltak a vármegye 8,5 millió koronás vagyonának elhelyezésével és a virilisták (a legtöbb adót fizetők – a szerk.) névjegyzékének összeállításával is. Az alispán panaszkodásnak is felfogható beszéde után több felszólalásban is a megye ügyeit tárgyalták a képviselők. Almády Géza a „községi előfogatok felhasználása ügyében terjeszt elő indítványt”, melyben azt javasolta, hogy a törvényhatósági bizottság forduljon e sérelmes ügyben a kormányhoz. A szarvasi Dr. Haviár Gyula több ügyben is felszólalt, többek között a megyei közkórházak szomorú helyzete, az aszálykárok rendezése és a „vármegye portóköltségeinek” megtérítése témakörében is. A következő felszólaló Brosz János volt, aki a rossz vonatközlekedést tette szóvá. Szerinte ez akadályozza meg azt, hogy a bizottsági tagok jelen lehessenek a megyegyűléseken. Nagy vihart kavart Ősapai Lajos hozzászólása, aki a vidéki közoktatás „ázsiai” állapotait mutatta be. Ezt az alispán válaszában határozottan visszautasította. A felszólalások után Damiel Sándor válaszai következtek, melyben javasolta, hogy a problémás esetekkel kapcsolatba közösen lépjenek fel. Az ülés végén még elfogadták a vármegye költségvetését is.

 
Helyi hír – Újabb nagy napra virradt Békéscsaba

Hatalmas tömeg a főtéren, főherceg és a fia Békéscsabán, bál a Vigadóban. Ismét kitett magáért Békéscsaba, amikor 1921. október 16-án, gyönyörű őszi napsütésben megrendezte a Vitézi Szék „békés- és aradvármegyei lóversenyét”.

Már a kora délutáni órákban elkezdtek gyülekezni az érdeklődők a Szent István és a Kossuth téren, ahol a rendőrségnek kellett kordonok mögé szorítani a tömeget. Bár Horthy Miklós kormányzó és családja nem tudott leutazni Csabára, de „a népszerű József főherceg és fia, József Ferenc dr. értesítették a rendezőséget és a hatóságot, hogy jelen lesznek az ünnepségeken”. Fél 11-kor vonult ki a díszszázad a Városháza elé, ahol megjelent „vitéz Siménfalvy Tihamér vezérkartestületbeli ezredes a VII. sz. vitézi törzsszék törzskapitánya, a hadügyminiszter képviseletében Tótváradi Asbóth István ezredes, Lers Vilmos ny. államtitkár v. b. t. t., Daimel Sándor alispán vezetésével a vármegye tisztikara, Szabó Jenő százados, a vármegyei vitézi szék kapitánya, az ünnepség agilis vezető rendezője, Berthóty István dr. polgármester vezetésével a város tisztviselő kara, Debreczeny Lajos dr. a m. kir. államrendőrség békéscsabai vezető kapitánya, a sajtó, a társadalmi egyesületek s hatóságok képviselői”. Az evangélikus nagytemplom órája negyed tizenkettőt jelzett, amikor a téren kürtszó harsant és megjelentek a főherceget és kíséretét szállító autók. A köszöntők elhangzása után a Vigadó nagytermében „közebédet” adott Békéscsaba városa a díszvendégek tiszteletére, melyen a polgármester üdvözölte a megjelenteket. A lóverseny délután két órakor kezdődött a Borjú réten, melyet a rendőrség már korábban körbezárt és beléptető kapukat állított fel. Elkészültek az emelvények, a dísztribün is és „szineszászlók övezték a pályát, mely teljesen készen várta a versenyzőket és a közönséget”. A lezárt területen belül pedig a főgimnázium cserkészei árulták a lóversenyújságot és ellenőrizték, hogy jegy nélkül senki se juthasson be a versenyre. Több mint nyolcezer ember gyűlt össze a rendezvényre, „s különösen sok szép hölgy volt kint a pályán”, amikor megérkeztek a királyi vendégek és elfoglalták helyüket a páholyokban. A lóverseny több versenyszámban is zajlott: „mezőgazdák síkversenye”, „urlovasok sík- és gátversenye”, „hadsereg tiszti akadályversenye”, „hölgyek kettesfogatú versenye” számokban hirdettek győztest. A lóverseny után a nézők hazamentek, de a szerencsések még visszamentek a Vigadóba, ahol a Vitézi Szék bálja került megrendezésre. Itt „dolmányos katonatisztek, frakkos urak magyarázgatták egymásnak, ki a legszebb leány, legszebb asszony”. A Körösvidék tudósítója szerint „nehéz volt a választás”, hiszen „ilyen sok igazán szép hölgy régen volt együtt az öreg bálteremben”. Kilenc óra után pár perccel kinyílt a Zöld terem hatalma ajtaja és a katonazenekar zenéjének ütemére a főherceg lépett be a terembe, majd „magyarruhás hölgyek alkotta pompás sorfal között jutott el kíséretével a számára ízlésesen berendezett emelvényre”. A nyitótáncot József Ferenc főherceg Jurenák Kató úrleánnyal járta el, majd néhány táncot követően visszaült a helyére és fogadta a környékbeli előkelőségeket. Maga a bál virradatig tartott, de „az ifjú főherceg mintegy másfél órát töltött a bálban, aztán kíséretével együtt Póstelekre ment, hol Széchenyi Antal gróf vendége volt”.

 

Helyi hír – Halló, mi a gond?

Békéscsabán az első telefonvonal kiépítése 1894-ben történt még magánkezdeményezésre. Egy év múlva már a megyei hálózatba is bekapcsolódott a város, viszont Budapestet csak 1908-tól lehetett elérni. Az első világháború megnövekedett forgalma, a Tanácsköztársaság és a román megszállás miatt azonban az 1920-as évek elejére igen rossz állapotba került a hálózat, aminek a Körösvidék 1921. október 21-én hangot is adott.

A cikkből kiderült, hogy sokak véleménye szerint „Csabán telefonszolgálat nincs” és nem értik, hogy „ezt a végtelenül fontos szerszámját a mai ember életének” miért hagyták tönkremenni. A szerkesztőségbe özönlöttek (valószínű nem telefonon – a szerk.) a panaszok, melyeket az újságíró saját tapasztalatai megosztásával mutatott be. Az egyik legnagyobb probléma, hogy „a központ a felhivás után minimum 3 perc, rendszerint azonban 10—14 perc múlva jelentkezik” . Mivel Csaba nem nagy település, ennyi idő alatt akár gyalogosan is fel is lehet keresni a hívott felett – jegyezte meg a lap. Az összekapcsolásnál már csak a szétkapcsolás folyamata zajlott tovább, hiszen ez akár 41 percig is tarthatott. A korszakban a Körösvidéknek különösen nagy szüksége volt a jól működő telefonszolgáltatásra, mert ekkor a kiadók a „legszorosabban vett közérdekű hírszerzésre” is használták azt. Mivel a lap délelőtt óránként csak egy hívást tud lebonyolítani és a fővárosi hívásokra három és fél órát kell várni, nehezen tudják a friss híreket megosztani az olvasókkal. A békéscsabaiak természetesen panasszal is élhettek, „de az a sóhivatal, ahol panaszt tehetne a jámbor telefonozó, az — vagy mással beszél, vagy nem felel”. A csabai lap azt a megoldást választotta, hogy az újság hasábjain közölte a panaszát és kérte az illetékeseket a probléma megoldására. Rendnek kell lennie, és itt már „semmiféle hivatalos magyarázkodás nem használ”. Szerencsére a cikket elolvasta Kovács Károly posta és távirdafelügyelő is, aki október 23-án a Körösvidék hasábjain válaszolt a két nappal korábbi cikkre. A békéscsabai hivatalvezető „a békéscsabai telefonszolgálat kifogástalan ellátását akadályozó körülményeket és okokat” mutatta be a város lakóinak. Kovács szerint a legnagyobb gond az volt, hogy a békéscsabai távbeszélő központ berendezései már a háború előtt is nagyon elavult állapotban voltak, azokat már 1914 előtt ki kellett volna cserélni. Mivel ez nem történt meg, a már elavult rendszeren keresztül zajlott a Nagy Háború megnövekedett forgalma és a megszálló román hadsereg is ezeket használta. A felszabadulás után újra napirendre került a kapcsolószekrények kicserélése, de ez sajnos azóta sem valósult meg. Mivel a váltók rendkívül kopottak és a békéscsabai központnak 17 vidéki telefonvonalat kell összekötnie – mindez nagyon leterheli a munkatársakat. A levélből az is kiderült, hogy a telefonkezelők „egy alig négy négyzetméter területű fülkében — háttal ülve a világosságnak — végzik terhes és igen fárasztó teendőiket”. A jövő azonban nem reménytelen, a „helyzet nagymérvű javulása már csak igen rövid idő kérdése”. A kereskedelmiügyi miniszter rendelete szerint Békéscsabán új helyre költöztetik a „távirda-távbeszélő” központot és ezzel „egyidejűleg megfelelő uj kapcsoló-szekrények, kábelek stb. is kiutaltattak”. Ha mindez megtörténik a szolgáltatás minősége nagymértékben növekedni fog, de csak a helyi hívásoknál, mert a vidéki kapcsolásoknál „a távbeszélő forgalom javulása csak a meglevő túlzsúfolt áramkörök arányos leterhelése és uj áramkörök létesítése utján remélhető”. Addig is igyekezni fog a központ, hogy tapasztalt munkatársak üljenek a kapcsolóknál, hogy „a távbeszélő szolgálat ellátása az adott mostoha viszonyok dacára a lehetőséghez képest kifogástalanul történjék”.

 

Kommentár nélkül

 

Források

Körösvidék

https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_10-12/?pg=57&layout=s

Vármegyegyűlés

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BEKM_Kbmkt_08/?pg=51&layout=s

További programok »

Itthon

FEL