Kommentár nélkül – Mit ér a csabai fedezetsor?
„Gyönyörű időben, mintegy 2000 főnyi közönség jelenlétében folyt le a fenti csapatok mérkőzése. Várakozásunknak csak a pesti csapat játéka felelt meg, amennyiben Csabán már rég nem látott szép, meggondolt és kiforrott játékot produkált.
Mig a CsAK a táplált reményeknek ellenkezőjét mutatta. A szerencsétlen öszszeállitásnak köszönhető a nagyarányú — előre nem gondolt — vereség. Ugyanis a fedezetsor, ami a csapat gerince — Boros kivételével — nem ért semmit. A mérkőzés lefolyását az alábbiakban közöljük: CsAK kezd, de Pest mindjárt átveszi az támadást, amely már első percben goalt eredményez. A hirtelen goalra a CsAK is feleszmél, de támadásai által a 2. és 10. percben eredménytelen kornereket ér el. A A 14. és 20. percben Pest javára korner. A 21. percben Penyaska szép lefutása ujabb kornert idéz elő. Majd Pest veszi- át a támadást és az eredményt a 23. percben 2:0-ra javítja. A CsAK újból támadást intéz, ami a 32. és 35. percben kornert hoz. Azután változatos mezőnyjáték. A második félidőben a CsAK gyors tempót diktál és a 8. percben Holecska által szép goalhoz jut. A 15. percben Pest, a 17. percben a CsAK javára korner. Majd a 19. percben ujabb goal Pest javára. A CsAK még próbálkozik az eredményen javítani, de már nem sikerül. A 25. percben azonban mégis ujabb kornerhez jut, de nem tudja kihasználni. Ettől a perctől kezdve a CsAK játéka ellanyhul, mig a pestiek továbbra is szép játékot produkálva a 31. percben goalt, a 37., 39. és 40. percekben pedig sorozatos kornereket érnek el.
Kornerarány 7:7. Elég" jó biró volt Klement Sándor (BSE).
Helyi hír – Nem ivóvíz!
Igen jelentős problémáról tájékoztatta olvasóit a Körösvidék 1922. április 22-én. A cikkből kiderült, hogy Jamina kútjaival gondok akadtak és fény derült arra is, hogy miért olyan nagy a gyermekhalandóság ebben a városrészben. Régóta köztudott volt, hogy az Erzsébethelyen élők „veszedelmes” vízínségben szenvedtek.
Bár a Bohn téglagyár „kötelezettséget vállalt arra, hogy a telepén levő ártézikut vizét kivezeti az utcára s elsősorban munkásainak, továbbá az erzsébethelyi lakosságnak az ivóvíz szükségletét elégíti ki s csak az ezen felül maradó vízmennyiséget használja gépeinek táplálására”. Mindezeknek a kialakítása azonban késett, mint azt Darida Károly tanító többször is szóvá tette a városi közgyűlések alkalmával. Az írás arra is kitért, hogy miért fontos a téglagyár vállalása. Kiderült, hogy „Erzsébethely lakossága jórészt még ma is a legveszedelmesebb, fertőzött altalajvízből látja el szükségletét”. Ezeket a kutakat minden tavasszal egészségtelen, salétromot is tartalmazó talajvíz tölti meg. „Hogy ez a tény milyen veszedelmet rejt magában, azt fölösleges bővebben fejtegetniink, hiszen mindenki tudja, hogy az egész Erzsébethely talaja mocsaras, vizenyős és a már részben lecsapolt, betöltött mocsarak a fertőző betegségeknek millió és millió csiráját tenyésztik” – folytatta a Körösvidék. A vizek fertőzöttségének legszomorúbb következménye az anyakönyvekben volt kiolvasható: „az elmúlt tavaszon is többen haltak meg, mint ahányan születtek” és nagyon sok gyermek fiatalon halt meg. Békéscsaba városa próbálta orvosolni a helyzetet és az Orosházi út – Táncsics Mihály út sarkára építtetett egy „Northon-kutat”. Az elképzelés jó volt, de nagyon sokan keresték fel tiszta vízért a kutat és emiatt gondok merültek fel. Előfordult az is, hogy hajnali 3 és 5 között már „kihúzták a kut egész vizét”. Ezt a hibát orvosolták és a vízbőséggel nem is volt gond, de „most már csak az a baja, hogy a szerkezete nem bírja ki az állandó használatot és gyakran elromlik”. A szomjas jaminaiak ilyenkor felfeszítették a „felső víztartály vas fedőlapját s onnan merítik ki a vasizü állott vizet, amely még mindig használ\ hatóbb a házaknál levő kutak talajvizénél”. A bíróság arra kötelezte a Bohn téglagyárat, hogy 30 napon belül a telephelyén fúrt ártézi kút vizét vezesse ki onnan és tegye lehetővé, hogy a lakosság is használhassa. „A gyár vezetősége meg is igérte, hogy eleget tesz a lehető legrövidebb időn belül a döntésnek, amely az erzsébethelyi vizinségnek lényeges enyhitesét jelenti”.
Vármegyei hír – Nyílt levél, mely nem maradhat válasz nélkül
Brandt Vilmos új vármegyei főispánt szólította meg egy nyílt levél, melyet a Gyula és Vidéke című lap jelentetett meg 1922. április 18-án. Ebben az aláírók, azaz a „gyulai ker. kisgazda földmives és polgári párt intézőbizottsága" azzal vádolta meg a vármegye vezetőjét, hogy nem a kisgazdákat, hanem az Egységes Párt egyik jelöltjét, Lukács György „mellett nyilatkoztatja meg szimpátiáját”.
Bírálatot kapott Brandt azért is, mert egy, a katolikusok által is támogatott választási gyűlésen vett részt. Mivel a levélnek nem volt vízhangja, a Körösvidék munkatársa felkereste a főispánt, hogy nyilatkozatra bírja. Az érintett a csabai lap munkatársának nyilatkozatot adott, melyben kifejtette, hogy „csak természetes, hogy nem engedem magam terrorizálni semmiféle nyilt levéltől”. Elmondta azt is, hogy nincs tudomása arról, hogy Gyulán megalakult volna az Egységes Párt helyi szervezete. A főispáni látogatásokba pedig – folytatta a vármegye vezetője – nem lehet beleszólása semmilyen „frakciónak”. Ő bárhova elmegy, ahova meghívják. Ha a katolikusoktól kap meghívót, akkor oda is elmegy, „ez kötelességem, de kortescélokra sem a múltban nem engedtem magamat felhasználni, sem ezentúl nem fogom azt engedni”. Ő maga hűséges az Egységes Párthoz és Bethlen István miniszterelnökhöz is, akit gyermekkora óta ismer és nem nevezte volna ki főispánnak „ha nincs tisztában azzal, hogy ki vagyok és mennyire számithat reám." A Körösvidék mindehhez csak a következőket fűzte hozzá: „igaz ugyan, hogy Brandt Vilmosról minden támadás visszapattan, anélkül, hogy az ő személyét vagy méltóságát megsértené, de a sajtó mégsem tehet szolgálatot a köznek azzal, ha megtámad egy vezérférfiut csak azért, mert a korteskedés így kívánja”.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_04-06/?pg=87&layout=s
