Vármegyei hír – Az új főispán
Vajon hogy is bírtuk ki igazi főispán nélkül? Majd egy évig kénytelen volt Békés vármegye nélkülözni az egyik legfontosabb törvényhatósági illetőt, de ennek 1922 márciusában vége szakadt. Megtörtént Dr. Brandt Vilmos beiktatása a főispáni székbe, melyről a Körösvidék másnap bő terjedelemben tájékoztatta a közvéleményt.
A tudósításból kiderült, hogy az új vezető „kiváló képzettségű, nagy akaratú s erőskezű vezére lesz Békésvármegyének, aki fiatalsága egész lelkesedésével és erejével, férfiúi meggondoltsággal, közigazgatási munkában nyert tapasztalattal, mindenekfelett pedig megingathatatlan magyar lélekkel fogja vezetni vármegyénk ügyeit”. Az ünnepi napra a vármegye székhelye, Gyula is ünnepi díszekbe öltözött, mely fellobogózott középületeket és a legszebb ruhájukban sétálgató embereket jelentett. Reggel fél kilenckor a református és a katolikus templomban hálaadó istentiszteletet tartottak. Mindezek után a vármegyeházára érkeztek meg díszes hintókon a küldöttségek, melyek közül külön „kivált a szolnokmegyeiek csoportja, akik Almássy Imre gróf vezetésével az egész ünnepen mindenütt jelenvoltak s Brant Vilmos iránt való szeretetüknek s hozzá való ragaszkodásuknak gyakran adtak meghatóan és inpozánsan kifejézést”. A megyeháza dísztermében ünnepi közgyűlést tartottak, melyen rengetegen jelentek meg. Fél 10-kor az addigi megbízott főispán, Demiel Sándor jelentette be, hogy „a Kormányzó ur Őfőméltósága Brandt Vilmos volt törökszentmiklósi főszolgabirót nevezte ki Békésvármegye főispánjává”. Ezt követően a közgyűlés küldöttséget menesztett a főispánhoz, aki rövid idő múlva meg is jelent a teremben, és „amint megnyerő ifjú alakja pompás diszmagyarban feltűnt a terem nagyajtajában, szűnni nem akaró éljenzés és taps viharzott fel”. A kölcsönös üdvözlések után az eskütétel következett, „majd ősi szokás szerint Moldoványi János dr. békési, Kiss László szeghalmi, dr. Kiss László gyomai és Vangyel Endre dr. gyulai főszolgabírók háromszor a levegőbe emelték az elnöki székben ülő főispánt, az egész terem tüntető lelkesedése közepette”. A legjobban várt esemény, az új főispán székfoglaló beszéde következett. Ebben szó volt a földbirtokreformról, a vármegyébe érkező vonatokról, a „villamos helyiérdekű vasútról”, de legfontosabb feladatának azt tartotta Brandt, hogy „vármegyéjében a belviszályok, társadalmi és vallási széthúzások mielőbbi kiküszöbölését és az egység, a békés együttműködés megteremtését, hogy a vármegye mielőbb méltó lehessen a „békés" elnevezésre”. Több beszéd elhangzása után – melyet helyhiány miatt a Körösvidék sem tudott közölni – az új főispán fogadta a küldöttségek tisztelgését. Ezt követte délután egy órakor a gyulai Polgári Körben megtartott díszebéd, melyre 200 fő számára terítettek meg. Pohárköszöntők, finom ételek és finom italok követték egymást és egészen a késő délutáni órákig ünnepelték a vármegye új vezetőjét.
Szó szerint – Éljen a dohánybeváltó vezetője!
„Kedvesen és melegen ünnepelte f. hó 25-én Berndt Lajost a dohánybeváltó hivatal népszerű derék vezetőjét a beváltó hivatal tisztikara és Békéscsaba társadalma. Berndt Lajos aki Csabán nevelkedett, hol atyja jónevü építész volt, 40 esztendőt töltött el hivatali pályáján s mint dohánybeváltási főfelügyelő, a napokban töltött be 40 esztendős szolgálatát.
A megyében széltére ismerik, szeretik, hiszen akinek valaha hivatalos dolga akadt vele, előzékeny szelid természetéért, szives, barátságos modoráért megszerette. Hogy közszeretetnek örvend, megmutatta mostani ünnepeltetése is. Hivatalnok társai, barátai szombaton délelőtt 11 órakor keresték fel lakásán s elmondták neki őszinte jó kivávataikat s a régi emlékeket felújító meghitt beszélgetés közben töltötték nála az időt. Este pedig a 888 vendéglőben rendeztek tisztelői és barátai társas vacsorát, melyen még vidékiek is megjelentek, bár hiva senki nem volt. Az első felköszöntőt Nagy Imre beváltó tiszt mondotta, aki formás beszédben emelte ki Berndt Lajos érdemeit s találóan jellemezte, mikor azt mondotta, hogy jóság, kötelességtudás és rendszeretet az ő egyénisége, Utána Berthóty polgármester emelkedett szólásra, ki a város közönsége nevében üdvözölte, Kállay Ödön a jó barátok, Korossy László az iskolatársak nevében üdvözölte. Majd Morvay Mihály békési tekintélyes polgár mondott keresetlen szavakkal szép beszédet, melyben a vidéki dohánytermelők részéről köszöntötte azt a férfit, kivel hosszú évek során érintkezésben voltak s becsülni és szeretni tanulták. Ezentúl még sok humoros felköszöntő hangzott el, ami a jóhangulatot jellemezte, mely az egész vacsorán uralkodott.”
Helyi hír – Tragédia Jaminában
Szörnyű gyilkosság híre rázta meg az erzsébethelyi lakosokat 1922. március 29-én. Aznap ugyanis kora reggel a Győri és Tompa utca sarkán egy asszony véres holtestét találták meg járókelők. A Körösvidék köszönetét fejezte ki a békéscsabai rendőrségnek, hogy „a gyilkost alig másfél órai nyomozás után kézrekeritette és világosságot derített a borzalmas gyilkosság részleteire”.
Az újság kiküldött munkatársa részletesen beszámolt az eseményekről az olvasóknak. Ebből kiderült, hogy a helyszínre többen is kiszálltak a rendfenntartók közül: „Bándy György rendőrkapitány, a bűnügyi osztály vezetője, dr. Vass Vilmos rendőrorvos, Szilágyi Árpád a detektivcsoport főnöke helyettesével, Szakáll Jánossal, Friedrich és Papp detektivekkel”. Itt Magyar Mihály rendőrellenőr tett jelentést az egységnek. Elmondása szerint Szikora Mihály volt az első, aki felfedezte a holttestet reggel negyed hatkor és tett bejelentést a rendőrségre. A rend éber őrei megállapították, hogy az elhunyt özv. Fruzsa Mihályné erzsébethelyi lakos. Az első vizsgálat már megállapította, hogy a gyilkosságot nem ott követték el, hanem „a hullát valami messzebb fekvő helyről cipelték a Tompa-utca sarkára”. Sajnos a nyomozást nagyban hátráltatta, hogy rengetegen siettek a helyszínre és az érdeklődők letaposták a hasznos nyomokat. A személyazonosság megállapítása után a rendőrök az elhunyt házához siettek, ahol Fruzsa Mihályné három lányával találkoztak. Az árván maradtak elmondták, hogy édesanyjukat „kedden délután 5 órakor Kován Jánosék hivatták el Zsigmond utca 6. szám alatti lakásukra”. A rendőrök azonnal indultak tovább és a jelzett helyen megtalálták Kován János feleségét. Az asszony ellenállt, azt vallotta, hogy még a gyilkosságról sem hallott semmit. Szilágyi keresztkérdéseire azonban megtört és bevallotta, hogy „a gyilkosságot kedden este férje követte el azért, mert egy régi házeladási ügygyel kapcsolatban őket nagyobb károsodás érte, mert özv. Fruzsáné vissza akarta perelni tőlük azt a házat, amelyet ők már megvettek tőle”. A bűnüldözőknek azt is elmondta, hogy férje a Vásártéren dolgozik lakásépítésen. A rendőrök a vallomást követve a Vásártérre siettek és őrizetbe vették a vádlottat, aki „könnyezve vallotta be, hogy a gyilkosságot ö követte el oly módon, hogy Fruzsánét 9 éves, János nevü fia által kedden délután magához hivatta és felszántotta, hogy a fennebb emlitett házeladási pörben kössön vele egyezséget. Minthogy Fruzsáné vonakodott felszólításának eleget tenni, rövid szóváltás után torkon ragadta, földreteperte és addig folytogatta, amig kezei között kiszenvedett”. Ezt követően a holttestet a vállára vette és elvitte a Tompa utcai ház elé, ahol később megtalálták. A vallomástétel után Kovánt azonnal megbilincselték és a rendőrség egyik cellájába zárták. A tudósításban szerepel (a Körösvidék történetében először) két rajz is szerepelt, melyet Kovács Lajos készített. Ezeken az áldozat és a gyilkos látható.
Kommentár nélkül
Forrás:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1922_01-03/?pg=335&layout=s
