Országos hír – Még mindig a királykérdés
IV. Károly első visszatérési kísérlete kudarcba fulladt, de a királykérdés problémája még mindig része volt a közéletnek. Nem véletlen tehát, hogy a Körösvidék 1921. április 27-i számában a címlapon foglalkozott ezzel a sokakat érintő és érzelmeket kiváltó helyzettel.
A cikket Dr. Sztehlo Zoltán írta, aki Eperjesen született és a korszakban a miskolci jogakadémián a római tanszék vezetője volt. Az írás azzal kezdődik, hogy a magyarokat sújtó átok, „a széthúzás, mint a válságos időkben mindig, ugy ezúttal sem hagyta el fajunkat”. Annak ellenére, hogy a szomszédos államok területeket szereztek meg Magyarországból, „Karlisták (IV. Károlyt támogatók – a szerk.) és szabadkirályválasztók vivják elkeseredett harcukat egymással”, pedig a magyarságnak most össze kellene fognia, félretenni a nézeteltéréseket és „felépíteni e hont”. Sztehlo már írása elején megemlíti véleményét a királykérdésről: „Károly király, vagy egy nemzeti király, avagy akárki más, csak akkor teheti fejére a magyar szent koronát, ha újra feltámad Magyarország.” Nem véletlen, írja a szerző, hogy az 1920. évi I. tc., mely „az államfői hatalom ideiglenes vezetéséről szól” (azaz Horthy Miklós kormányzóvá választásáról – a szerk.) remek politikai előrelátásra utal, mert ellenségeink támadásra készen állnak, ha egy Habsburg visszaülne Magyarország trónjára. Mindenből tanulnia kell a nemzetnek, még ebből a szerencsétlen helyzetből is. A legfontosabb tanulság, hogy „hazánknak pedig momentán az az érdeke, hogy az 1920. I. t.-c. alapján megválasztott kormányzó tartsa kezében az ország kormányrudját”. A cikk végén a szerző Horthy Miklós dicsérete mellett („nagy kormányzói bölcsesség”; „kormányzónkba vetett bizalommal”), mintegy keretbe foglalva, újra kimondja az egyszer már megfogalmazott véleményét a helyzetről: „ne keressünk királyjelölteket, mert […] Csonkamagyarország királya Szent-István koronáját nem viselheti”.
Országos hír – 1 óra helyett 13 óra…
Őseink életében alapvető változásokat hozott az első világháború és annak minden következménye. 1921-ben, 100 évvel ezelőtt újabb dologhoz kellett hozzászokniuk: 12 órás helyet 24 órás időszámítás lépett életbe a „vasúti és hajózási forgalomban, valamint a posta, távírda és távbeszélő forgalomban”.
Mit is jelentett ez a mindennapokban? Ha belelapozunk a Körösvidék korábbi számaiba, akkor a menetrendeknél a következő időpontokkal találkozhatunk: „reggel 4 óra”, „délután 4 óra” vagy „este 8 óra”. 1921. május 31-én azonban „éjjel 12 órától” életbe lép az új időszámítás, „ilyen módon junius 1-én déli 1 órakor 13 óra lesz, éjfélkor pedig 24 óra”. A lap újságírója nem örült a változtatásnak, de remélte, hogy a csabaiak hamar hozzászoknak ahhoz, hogy „19 órakor menjünk vacsorázni 7 óra helyett . . .” A cikk megjegyzi, hogy a rendelet értelmében a postákon és a vasútállomásokon található órákra, a római számok alá pirossal oda fogják írni 13-tól 24-ig a számokat, de a „mutatók pedig éppen ugy kétszer fognak fordulni egy nap, mint eddig tették”. Ugyanebben a számban (1921. április 28.) egy másik írás is foglalkozott a jelenséggel. Az újságíró gúnyosan „éljenezte” a változást: „Végre, ami után oly régen vágytunk! […] A vacsorapótló sétát sem 6 órakor kezdjük el, hanem 18 órakor. […] s 23kor fogok hazatérni az ákácillattól terhes tavaszi éjszakán”. A legnagyobb gond – legalábbis a cikk írója szerint – a kedvenc órájával lesz, mely „12 órára berendezett”. Sötét jövőt jósol a szerző a csabaiaknak, ugyanis „Nem lesz többé délelőtt, ragyogó napfényes, szikrázó kék egü reggel, nem lesz perzselő dél, nem lesz kellemes kiránduló délután, sejtelmes, boldog, holdvilágos, szerelmes este, nem lesz virágillatterhes nyári éjszaka, semmi sem lesz, csak egyszerűen 1921 évi junius hó 1., 10., 13., 18.,23...” A végén még a költőket is elkeserítette a következő gondolattal: „kereshetitek a rímet a 18-ra, meg a 22-re …”.
Helyi hír – Olvasói levél
A Körösvidék „Nyilttér” rovatában 1921. április 28-án Belanka Mihály építész (Békéscsabán köztiszteletnek örvendő tervező, volt 101-es katonaként ő kezdeményezte az ezred emlékoszlopának felállításását – a szerk.) levelét lehetett olvasni, melyet Tímár Endre újonnan megválasztott „ipartestületi elnök urhoz” címzett.
Ebben azzal vádolta meg Tímárt, hogy „mint nagyszájú politikai kortes […] ön az ipartestületi elnöki tisztséget politikai kortes célokra felhasználta”. Felhívta az elnök figyelmét arra, hogy az Ipartestület nem támogat semmilyen politikai pártot és benne nincs helye politizálásnak sem. Belanka azt remélte, hogy Tímár nem indul a vezetői tisztségért és felhívta a figyelmet arra, hogy „az ipartestületi tagok közül csak 40 szavazott Ön mellett, 52 pedig Ön ellen”. A levél végén azonban azt is közli, hogy csupán a politikai korteskedéssel van problémája és „személye ellen semmiféle támadást nem szándékosok tenni, mert én Önt becsületes embernek ismerem”. Nem sokat késett a válasz sem. Május elsején Tímár a Körösvidék hasábjain visszautasította azt a vádat, hogy politizált volna az Ipartestület ülésén és közölte, hogy „egyetlen iparos társamat, még Belanka urat sem szóllitottam fel, hogy kire, vagy hova szavazzon”. Az elnök felsorolta mindazt a támogatást, amit ő adott a különböző társadalmi egyesületeknek, özvegyeknek és árváknak és hangsúlyozta, hogy időt és pénzt eddig sem sajnált és ezután sem fog, ha segíteni kell. Belankával szemben azonban nem éppen barátságosan fejezte be levelét: „Talán éppen ez fájhat Belanka urnák, hogy én egész lelkemmel hazafi és magyar vagyok”.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Királykérdés
https://hu.wikipedia.org/wiki/Legitimizmus
https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92000001.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D38
24 óra
https://www.nyest.hu/hirek/az-oraallitgatas-tortenelme
https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/a_nyari_idoszamitas_magyarorszagon_1916_1945
Nyílt tér
http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Belanka_(B%C3%A1csalm%C3%A1sy)_Mih%C3%A1ly_(1896%E2%80%93%3F)
