Államforma – Királykérdés
Királyság, népköztársaság, tanácsköztársaság és végül király nélküli királyság – így követték egymást hazánk államformái 1918 és 1920 között. Ki legyen az államfő, ha nincs király? – merült fel azonban a kérdés 1920 elején és hamarosan a válasz megérkezett, hiszen 1920. március 1-jén kormányzóvá (államfővé) választották Horthy Miklóst. Ennek ellenére sokan voltak Magyarországon, akik királyt akartak látni az államfői székbe, ezzel a kérdéssel foglalkozott a Körösvidék 1920. december 5-én a „Van magyar király?” címet viselő írásában.
Ebben gróf Andrássy Gyula, aki a Monarchia utolsó külügyminisztere volt, nyilatkozott a „királyság és a trónöröklés kérdéséről”. A legitimista (A hagyományos trónöröklést követő, azaz IV. Károly visszatérését támogató – a szerk.) politikus hangsúlyozta, hogy nem szabad elsietni a választ, hiszen eddig sem a sajtó, sem a parlament nem foglalkozott/foglalkozhatott a kérdéssel. Andrássy utalt Nagyatádi Szabó István (Kisgazdapárti politikus, több kormányban is földművelésügyi miniszter – a szerk.) beszédére, aki „azt mondotta, hogy a kis-ántánt tiltakozik a Habsburgok trónralépése ellen” (A kisantant Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia magyarellenes politikai és katonai szövetsége – a szerk.). A nyilatkozó ezzel azonban nem értett egyet, mert a magyar önállóság feladásával tartotta egyenértékűnek, ha engedünk a kisantant követelésének; ahogy ő fogalmazott: „Ezzel a kis-ántánt uralmát nemcsak Pozsonyban és Kolozsvárott, de Budapesten is elismernénk”. Andrássy kiemelte, hogy szerinte van magyar király és létezik örökösödési jog is és IV. Károly 1916-os koronázásának tényét nem lehet meg nem történtnek tekinteni. Szerinte az ősi magyar jogszokás szerint sosem egyéneket választott a nemzet, hanem mindig is dinasztiákat, azzal a joggal, hogy a fiúk apjukat kövessék a trónon. Forradalmi helyzetnek nevezte (Ez a korszakban a legnagyobb negatívumnak számított – a szerk.), hogy ha „a törvényesen megkoronázott királyt trónjától és annak fiait az örökösödési jogtól megfosztaná” bármi vagy bárki. Nyilatkozata végén elmondta, hogy szerinte az „okos megoldás” az lenne, ha a „magyar függetlenséget és a nemzeti érdeket” összeegyeztetjük, de a törvényes rendszer helyreállításának időpontját (Azaz a király visszatérését – a szerk.) nagyon óvatosan kell majd meghatározni. Az időpont hamar bekövetkezett, hiszen IV. Károly 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni a magyar trónra. Andrássy Gyula részt vett a második visszatérési kísérletben, emiatt letartóztatták, vizsgálati fogságban tartották, de hamarosan kiengedték.
Helyi hír – Körösvidék
A Körösvidék sajtóbizottságának feladata az volt, hogy a szerkesztőségen belüli és kívüli tagjai tanácsokat adjanak, észrevételeket tegyen minden olyan ügyben, mely a lapot érinti. 1920. november 29-én tartották az első bizottsági ülést, melyről a csabai újság december 1-jén részletesen beszámolt olvasóinak.
Az ülésen gróf Széchenyi Antal (Császári és királyi kamarás, a főrendiház és a vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja – a szerk.) elnökölt és először Vidovszky Kálmánnak, a lap főszerkesztőjének adott szót. A lap vezetője beszámolt a szerkesztőség eddigi munkájáról, megemlítve, hogy a márciusi indulás óta milyen sok nehézség és gáncs érte az újságot. Mindezek ellenére kialakult egy „lelkes gárda, mely elejétől kezdve nagy szeretettel nézte a nemes törekvést, melyet a Körösvidék maga elé tűzött, nem hagyta elcsüggedni lapunk sokszor ócsárolt szerkesztőségét”. A lap irányelvei a kezdetektől fogva a „nemzeti és keresztény” (Sajnos ez – igazodva a Horthy-korszakhoz – igen gyakran zsidóellenes írásokban nyilvánult meg – a szerk.). Vidovszky örömmel számolt be arról, hogy túlvannak a kétszázadik lapszámon, amivel „hatalmas olvasó tábort” sikerült kialakítani és a „szerkesztőség is elkövet mindent, hogy a Körösvidék eleven, érdekes, megbízható hírekkel, komoly közérdekű cikkekkel szolgálja a nagyközönséget”. A főszerkesztő elismerte, hogy követtek el hibákat, előfordult „itt-ott egy-egy elirás”, de biztos abban, hogy ezeket hamarosan kiküszöbölik. A folytatásban beszámolt arról is, hogy a Körösvidék az utóbbi időben nem követi a „minden áron támadni” elvet, hanem mellőzi a szenzáció hajhászást, de a „a maga elé tűzött eszmékért ma is és mindaddig mig él, bátran és mindentől függetlenül harcol, támad is ott, ahol ennek szükségét látja, de támadásainak célja nem a sértés és keserűség okozás, hanem a javítás, a felismert hibák kiküszöbölése”. A sajtóbizottság a legnagyobb megelégedéssel fogadta a főszerkesztői tájékoztatást és arra kérte a szerkesztőséget, hogy „folytassa nemes munkáját a régi lelkesedéssel és jó eredménnyel”.
Ezután Kovács Mihály igazgató javaslatáról tárgyaltak, mely arról szólt, hogy hogyan kellene a közigazgatási rovatot érdekesebbé tenni. Előterjesztése szerint létre kell hozni egy „szükebbkörü bizottságot, mely minden héten jöjjön össze s beszélje meg a szerkesztőséggel azokat a témákat, melyeket fontosnak tart a közre nézve”. A sajtóbizottság támogatta a javaslatot.
Faragó László, a Körösvidék újságírójának „nagyon lelkes felszólalása” következett, aki elhatározta, hogy a vidéki olvasótábort felkéri arra, hogy legyenek munkatársak, azaz számoljanak be a „vidék bajairól, törekvéseiről, az ott levő mozgalmakról”, ezzel is érdekesebbé és értékesebbé téve a lapot.
A Körösvidék sajtóbizottságának első ülése mely „értékes és higgadt tanácskozás jegyében folyt le, 5 óra után ért véget”.
Helyi hír – A nők sportja
Érdekes kérdést feszegetett a Körösvidék 1920. december 4-én a „Női testnevelési tanfolyam Békéscsabán” cikkben. Az újság véleménye szerint Magyarországon senki sem törődik a nők sportolási lehetőségeivel, bezzeg az „északi nyugati államokban a női testrelésre ép oly gondot fordítanak mint a férfisportra”. Mivel azonban a női sport mind egészségügyi, mind nemzeti szempontból nagyon fontos, foglalkozni kell vele és nem szabad elhanyagolni.
A korszakban „az észszerű étkezésről, a hygienikus lakásról, egészségi óvintézkedésről” nem beszélhetünk férfi és női szabályokról, így kéne eljárni a sporttal kapcsolatban is és nagyon helytelen a közvélemény felfogása, mely természetesnek találja, hogy a sport csak a férfiak elfoglaltsága lehet. A lap azt a gondolatot is megfogalmazta, hogy mivel a sport olyan „szükséges valami, az egészséges életnek, az edzett, szép növésű testnek szinte elengedhetetlen feltétele”, ezért nem elfogadható, hogy a nőket kizárják a sportéletből. Amit a nők sport alatt „művelnek”, azaz a „kis tennisz, az a néhány hetes korcsolyázás, kevés úszás” nem tekinthető igazi testedzésnek és sajnos az ország híján van a női sportegyleteknek is. Mindezeken a problémákon szeretne úrrá lenni a „Rudolf-főgimnazium agilis tornatanára, Áchim Károly”, aki elhatározta, hogy női testnevelési tanfolyamot indít „engedve az általános óhajnak”. Az Áchim-féle tanfolyamon a hölgyek svédtornát, szabadgyakorlatokat és mindenféle nőies és egészséges játékokat fognak gyakorolni a leányiskola Apponyi utcai (ma József Attila utca) tornatermében. A hétfő-szerda-pénteki időpontokra meghirdetett edzésekre a Corvina Könyvkereskedésben lehet beiratkozni havi 50 korona ellenében. A Körösvidék üdvözölte a kezdeményezést, mely első volt a városban és reményét fejezte ki, hogy „nagy érdeklődés mellett teljes sikerrel fog működni a női testnevelési tanfolyam”.
Kommentár nélkül
Forrás
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_bekes_megye_korosvidek/
Királykérdés
http://tortenelemcikkek.hu/node/233
https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92000001.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D38
https://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Gyula_(politikus,_1860%E2%80%931929)
Sajtóbizottság
