Ando György: Készülünk a rendezvényekre, és újra megjelenik a Csabensis

Javában zajlanak a munkálatok a békéscsabai múzeum épületeiben. A Munkácsy Mihály Múzeum hónapok óta zárva tart, de az ajtók mögött lázas munka folyik. Erről a 7.Tv Aktuális című műsorában, Ando Györggyel, az intézmény igazgatójával beszélgetett Szabó Rita műsorvezető. 

 

– Szemmel láthatóan folyik a munka a múzeumban. Mit lehet tudni a felújításról és a pályázat részleteiről?

 

Múlt év októberében zárt be a múzeum, mégpedig azért, mert a Területi és Településfejlesztési Operatív Program pályázatán 200 millió forintot nyert a Munkácsy Mihály Múzeum turisztikai fejlesztésre. Két épülete van a múzeumnak. Az 1914-ben felépített Munkácsy Mihály Múzeum és az 1970-es években épített új rész, amely a Jankay-Kolozsváry Gyűjtemény és Galériának adott otthont. Ott vannak még raktárak, különböző restaurátor műhelyek is. Ez a két épület eddig két különálló egység volt, de mertünk egy nagyot álmodni: szerettük volna, hogy összekötésbe kerüljenek. Amikor téli időszak van, vagy esik az eső, akkor problémás volt egyik épületből átmenni a másikba, esernyőgondok, kabátgondok voltak. Kitaláltuk azt, hogyha két épületet összekötjük, akkor megoldódik ez a probléma. A másik gond, hogy Békéscsabán nincsen galériája, ha pedig ezt a két épületet összekötjük, akkor létrejön egy modern, mintegy 204 négyzetméteres kiállítótér, amit nemcsak kiállításokra, hanem különböző programok lebonyolítására is tudunk használni. Hogy tudjunk viszonyítani, mekkora is ez a 204 négyzetméteres tér: a Múzsák terme, a Munkácsy Mihály Múzeum legnagyobb terme 170 négyzetméteres. Az új tér a 204 négyzetméterével monumentális, óriási térnek számít majd. A felújítás nemcsak ezeket a részeket érinti. A múzeum alagsorában volt egy állandó kiállítás, a régészeti kiállítás, és Békés megye természettudományi kiállítása. Ezeket a részeket is megpróbáljuk egy kicsit úgy felújítani, mert 1914-ben nem ilyen módon álmodták meg a tervezők ezt az épületet, hanem különböző funkciókat kapott. Polgári védelmi bunker is volt itt, és akkor különböző falakat húztak fel. Azért vannak így elaprózva a helyiségek. Az utólag berakott falakat az átépítés során már sikerült kivenni, így visszaállítva az eredeti épület funkcióját, ennek köszönhetően az alsó részen is kiállítóterek alakulnak ki, nagy, szép, impozáns terek nyílnak ki.

 

– Mennyiben más egy műemléképületen dolgozni? Más szabályok érvényesek az építkezés során?

 

Természetesen más szabályok érvényesek, mert a műemléképületekre ügyelni kell. Műemléképületnél ha valamihez hozzányúlunk, valamit fel akarunk újítani, akkor a műemlék-felügyelőség engedélyét kell kérni. Ők természetesen beleszólnak mindenbe, hogy megóvják ezeket az épületeket, és hogy ezek mindig megmaradjanak az utókornak. Például óriási nagy vitánk volt abból, hogy szerettük volna elbontani a kerítést, mert a kerítés kicsit később került a múzeum elé. A műemléki hivatal nem engedélyezte a kerítés elbontását, csak részlegesen. Szerettük volna, ha a múzeum udvara ott, ahol a Munkácsy szobor van, kinyílt volna a látogatók számára. Padokat szerettünk volna kitenni, és nagy álmom, hogy oda a lépcsőre le lehessen ülni, hogy ott fényképezkedni lehessen. Részben ez meg fog valósulni, mert az egyik része kinyílik.

 

 

– Volt-e már olyan, hogy a múzeum hosszabb időre zárva tartott? Hogyan fogadják ezt most az érdeklődők?

 

A múzeum történetében volt rá példa. 1912-ben épült fel a múzeum, ’14-ben adták át az épületét ünnepélyes keretek között. Sajnos nem sokáig működött múzeumként, az első világháború következtében máris bezárt az épület, és más funkciókat kapott. Ott hosszabb ideig be volt zárva. Majd a következő ilyen időszak a második világháború idején volt, amikor mentették a műtárgyakat. Itt Linder László nevét kell megemlíteni, aki jaminai evangélikus lelkész volt, de a múzeumban is dolgozott; ő mentette a tárgyakat, hogy azok az utókor számára megmaradjanak. Még 2006-2008-ban is volt egy felújítása a múzeumban, amikor tulajdonképpen a szigeteléseket oldották meg.

 

– Gondolom a felújítás miatt nem állt meg a munka. Hogyan tudják elvégezni a mindennapos teendőket?

 

Egy kicsit át kellett szerveznünk az életünket. A múzeumi munka nem áll meg, hiszen a múzeum egy tudományos műhely is. A muzeológusok, természettudósok, régészek, néprajzosok, történészek, művészettörténészek, akik a múzeumba dolgoznak, kutatómunkát végeznek. Békéscsaba, Békés megye történetét kutatják, és ezekből különböző publikációkat, tudományos előadásokat készítenek. A másik ilyen dolog, amit a múzeumban el kell végezni, az a nagy műtárgyállomány kezelése, amiket a muzeológusok összegyűjtenek. Minden tárgy egy kordokumentum. Ezeket nyilvántartani, leltározni, restaurálni kell. Most van egy olyan időszak, amikor nem kiállításokkal foglalkozunk, hanem ezeket a dolgokat végezzük el. Rengeteg program van annak ellenére is, hogy a múzeum bezárt. Vannak olyan nagy programok, amiket a városban a múzeum szokott szervezni, ilyen például a Múzeumok Éjszakája, ezt júniusban mindig megrendezi a múzeum. Ebben az évben is megrendezzük, mindig van valami tematikája a programnak. Idén Békéscsaba újratelepítésének 300 éves évfordulóját ünnepeljük, de nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy Mátyás király évvé lett nyilvánítva a 2018-as év. A Múzeumok Éjszakája a Mátyás király évhez fog kapcsolódni. Aztán ott van például a Vitézi Játékok, amit mindig május elseje környékén rendez meg a múzeum. Most április 28-án lesz a Békéscsabai Jókai Színházban a nagy ünnepség, és 29-én fog kezdődni a Vitézi Játékok, ami szintén a Mátyás évhez kapcsolódik majd. A Vitézi Játékoknak egyébként is az az alapja, hogy Mátyás király erre járt. Akik már részt vettek a rendezvényen, tudják, hogy az első napon mindig beöltözött páncélos vitézek vonulnak végig az Andrássy úton.

 

– Mikorra várható, hogy újból nyitva lesz a múzeum az érdeklődők előtt?

 

A kivitelező tájékoztatása szerint 2018. július 31-ére kell végezniük a munkákkal, úgy látszik, hogy az ütemet tartani tudják, pedig nem egyszerűt egy ilyen műemléket felújítani, átépíteni. Mindig vannak olyan dolgok, nem várt események, amik megtörténhetnek: például olyan távhővezetéket találtak, ami nincsen a terveken.

 

– Még karácsony előtt megjelent a Csabensis, amit rekordidőn belül el is kapkodtak az érdeklődők. Ezt hogyan fogadták?

 

2017-ben muzeológusaink ezen a könyvön is dolgoztak, és készültünk a 2018-as évre. Tudtuk, hogy a 2018-as év a város történetében is jelentős évforduló: Békéscsaba újratelepítésének 300. évfordulója. Erre az időszakra, erre az évre terveztük, hogy kiadunk egy impozáns, szép kötetet. Természetesen arról nem volt vita, hogy miről szóljon: Békéscsaba történetéről kellett szólnia. Kicsit elgondolkodtunk, hogy milyen formátuma legyen ennek a könyvnek. Segítségünkre volt, hogy ismertük Békéscsaba betelepülésének a legendáriumát. Mégpedig azt, hogy amikor 1718-ban az első betelepülők ide megérkeztek mintegy hétszázan, akkor ott álltak meg, ahol most körülbelül a városháza van. A mostani városházával szembe akkor egy gémeskút volt, és a legendárium szerint ebből a gémeskútból húztak vizet. Megkóstolták, és jó minőségű, kellemes, üde volt a víz. Elővették a magukkal hozott Tranosciust – a Tranoscius az az evangélikus szlovákoknak az énekeskönyve – és az énekeskönyvből elénekeltek egy egyházi éneket. Letérdeltek, és evvel jelezték, hogy megérkeztek, új hazát alapítanak maguknak: megalapították Békéscsabát. A Tranoscius generációról generációra öröklődött a családokban. Annyira nagy becsben tartották, hogy díszes rézverettel látták el, ami nemcsak óvta, hanem széppé, impozánssá tette, és evvel jártak a templomba. Minden nap vitték magukkal, ebből énekeltek. A Tranoscius mai napig is használatban van egyes családoknál Békéscsabán.

 

– Mikorra várható, hogy újra elérhető lesz a kiadvány a közönség számára?

 

December 18-án volt a Csabensis bemutatója a városháza dísztermében. Rengetegen jöttek el, rengetegen vásárolták meg a könyvet. Nagy meglepetésünkre három nap alatt a múzeumi kiadványt teljesen eladtunk. Az utolsó példányokat a kollégáktól, az irodából szedtük össze, mert nem tudtuk azt megtenni, hogy aki még szeretne, annak ne adjunk. Így is még nagy volt az igény rá, ezért úgy döntött a múzeum, hogy újra kiadja a Csabensist. Február 12-ére várható a megjelenés. Ehhez a múzeumi kötethez a Munkácsy Mihály Múzeum irodaházában lehet hozzájutni, illetve a Tourinform irodában.

 

– Amit még meg kell említenünk a tavalyi év kapcsán, hogy Ön Nemzetiségekért díj kitüntetést vehetett át az emberi erőforrások miniszterétől, Balog Zoltántól. Hogyan fogadta ezt az elismerést, és díjat?

 

Ez nagy meglepetés volt nekem: a tájházak fenntartásáért és a szlovák tájházak támogatási rendszerének kidolgozásáért kaptam. Én 2004-től 2012-ig az Országos Szlovák Önkormányzat egyik gazdasági társaságában dolgoztam, a Legatum Kft.-ben, amelynek az volt a feladata, hogy a Magyarországon levő szlovák tájházakat támogassa szakmailag és anyagilag. Én kidolgoztam azt a rendszert, hogy miként lehet ezt a mintegy 60 tájházat fenntartani. Magyarországon úgy 300 tájház létezik. Ebből a szlovákságé mintegy 60 van, Békéscsabán is kettő található. Az egyik a Garai utcán a Szlovák Tájház, a Gabonamúzeumban van, a Gajdács-tanya. Ez a kettő épület szervesen összefügg. Tudjuk, Békéscsaba gazdálkodására az volt a jellemző, hogy egész héten az emberek kint voltak a tanyán, ott dolgoztak, ott volt az állatállomány, ott voltak földek. Hétvégén pedig bejöttek a városi házukba. Szóval amikor eljövünk ide Békéscsabára, akkor érdemes megnézni a Szlovák Tájházat, és a Gajdács-tanyát is. Tehát 2012-ig foglalkoztam a tájházak támogatási rendszerével, 2014-től pedig a Kulturális Minisztériumnak a szakfelügyelője lettem. Érdekes, hogy addig én támogattam a tájházakat, most pedig segítőleg ellenőrzöm őket. Nagyon köszönöm, hogy felfigyeltek erre.

 

 

Megosztás:

Címke: , ,