Mihály napra várhatóan befejeződik a felújítás
– Zajlik a múzeum homlokzat-felújítása. Hol tartanak jelenleg?
– A homlokzati rész fele már készen van. Most a két utcafronti részen dolgoznak a mesterek, és még hátravan a díszkapu felújítása, valamint egy fogadópult elkészítése, de ez utóbbi szintén folyamatban van. Reményeink szerint szeptember vége felé, Mihály napra már teljesen megújulva tudjuk megnyitni a kapukat.
– Minek köszönhető a mostani beruházás?
– Ez a történet jó pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor a minisztérium képviselőinek meg tudtuk mutatni, hogy belül már megújultunk, azonban a múzeumra kívülről is ráférne egy megújulás. Szerencsére nyitott fülekre találtunk, úgyhogy a kormányzat az biztosított ehhez elég forrást. A város támogatásával, illetve a koordinálásával az idei esztendőben el tudtak indulni a felújítási munkálatok. Ez magában foglalja a külső homlokzatot, a gyepes rész is megújul egy kicsit, valamint a fogadópult és néhány nyílászáró. A kerítés kérdése is napirendre került, azonban úgy tűnik, hogy ez a történet nem ért véget, ezzel lesznek még feladatok. De minden a tervek szerint halad, a kivitelező tartja a határidőket, és izgatottan várjuk a végét.
– Műemléképületről beszélünk, így sok szabály köti akár az intézményt, akár a felújítást végző szakembereket. Ilyenkor mennyivel bonyolultabb a munka?
– Sokkal. Szinte mindenben egyeztetni kell a műemlékvédelmi hatósággal. Itt komoly feltáró – ha nem is régészeti, de restaurátor – munka előzte meg a felújítást. Meg kellett találni azokat az elemeket, amelyek az eredeti állapotot tükrözik. Voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy bizony nem mindig fehér volt a múzeum színe, ezért szélesebb körű egyeztetést tartottunk arról, hogy milyen színt kapjon a múzeum, ami közel áll azért az eredetihez, de a megszokottól sem üt el. Szerintem egy nagyon jó kompromisszum született. Ez a múzeum hátsó frontján már látható, és nemsokára majd látszik elölről is. Van egy felirat is, amelynek a betűi már elöregedtek, itt csere lesz, illetve a városi címer kerül föl még majd a múzeum homlokzatára.
Egy eddigi még kevéssé ismert Munkácsy kép látható a múzeumban
– Néhány héttel ezelőtt újabb tárggyal bővült az állandó Munkácsy kiállítás. Nem is akármilyennel, amelyet a Múzeumok Éjszakáján mutattak be. Miről van szó?
– A szegedi múzeummal meglévő jó kapcsolatnak köszönhetően ide került egy újabb Munkácsy kép. Ez eddig nem nagyon volt ismert a szakma előtt, hiszen egy magánszemély tulajdonában van, aki letétként helyezte le a Móra Ferenc Múzeumba Szegeden. Fogas Ottó igazgató úr segítségével sikerült rávenni a tulajdonost: járuljon hozzá, hogy ez a kép jódarabig itt legyen Békéscsabán, az új állandó kiállításban. Ez 1873 környékén született kép, „Egy tál meleg leves” a címe. Valószínűleg Munkácsy nem ezt a címet adta neki. Jól ismert alakok láthatók rajta. Maga a kompozíció egy kisgyermeket ábrázol, aki gondos figyelemmel visz egy tál levest egy koldusféle személynek.
Mind a két figura megjelenik más-más képen is. Sőt, mi több, a kislányban talán föl is fedezhetjük Steiner Jakabnak a lányát. Steiner magyarosította nevét Kövi-re, tehát Kövi Etelkát fedezhetjük fel benne. A férfialak pedig az „Éjjeli csavargók”-on, illetve az ahhoz készült fényképekről ismerős figura. A kép érdekessége, hogy gyakorlatilag restaurálás nem történt rajta, úgyhogy az eredeti, hamísítatlan, tiszta Munkácsy ecsetvonások figyelhetők meg rajta. Eddig csak kétszer láthatta a nagyközönség. Egyszer Szegeden, a Múzeumok Éjszakáján, illetve a szegedi Munkácsy kiállításon. Most már itt Békéscsabán is, reméljük, jó hosszú ideig. Az emlékházzal együtt már 41 Munkácsy képet tudunk itt megmutatni.
Időszaki kiállítások: sör, Jankay-gyűjtemény és egy kis kelet
– Beszéljünk az időszaki kiállításokról is, jelenleg hány látható a múzeumban?
– Ha időrendben nézzük, akkor a legrégebben az „Ez sör!” című vándorkiállítás nyílt meg a múzeumban. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, illetve a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum közös, nagyon izgalmas sörtörténeti kiállítását tudjuk bemutatni. Olyan adatokkal, illetve olyan élményekkel, ami újdonság erejével hat szinte mindenkinek, még annak is, aki esetleg komolyabban belevetette magát a sörfőzés rejtelmeibe.
A Múzeumok Éjszakáján nyitottuk meg az új Jankay tárlatot. Itt nem is kifejezetten az ő művészetét, hanem a törzsi gyűjteményét mutatjuk be, illetve azt a hatást, amit ez a gyűjtemény elért az ő művészetében. Ezt két termes kiállításban tekinthetik meg a látogatók. Nagyon izgalmas tárlat, Afrikától Óceánián át nagyon sok helyről gyűjtött maszkokat és szobrokat Jankay, ezekből a legjobbakat mutatjuk meg.
Legutóbb a „Nihonga” kiállítást nyitottuk meg: egy japán művésznőnek a tradicionális technikával készített festményei láthatók a múzeum Pátkai termében. Hallatlanul izgalmas, teljesen más jelentéstartalommal, illetve más szempontok alapján vizsgálandó képekről van szó. Hiszen azért ezeknek a mögöttes tartalma őrzi azt a keleti gondolkodást, ami nekünk egy kicsit fura. Fura, de megérthető.
– Mennyire fontos például egy átvett kiállítás esetében, hogy legyenek Békés vármegyei kötődések?
– Amikor fogadunk egy kiállítást, mindig törekszünk egy picit hozzátenni a magunkéból. Az Ez a sör kiállításunkhoz nem tudtunk sok mindent hozzátenni, bár szereztünk be olyan régi számlákat, iratokat, amelyek a sörfogyasztásra utalnak. Illetve egy-egy sörfőzdének vagy kocsmának a napi, vagy éppen egy havi rendelését láthatjuk. Itt inkább arra törekedtünk, hogy a megyei sörfőzdéket mutassuk be, vegyük föl velük a kapcsolatot. A megnyitón a Szent András Sörfőzde segített ki bennünket egy kis sörrel, ők biztosították a büfét a Múzeumok Éjszakáján is. Azóta volt egy nagyon izgalmas előadás is a kisüzemi sörfőzésről, amit szintén a Szent András Sörfőzdének köszönhetünk. Július 19-én pedig lesz egy olyan tárlatvezetésünk, aminek a vége az lesz, hogy egy békéscsabai kis sörfőzdét, a KöblöSör főzdét fogjuk megtekinteni, és ott kóstolásra is lesz lehetőség. Természetesen ezekre a rendezvényekre főképp 18 éven felüli, nem autóval érkező vendégeket várjuk. De vannak alkoholmentes sörök is, amelyeket majd lehet kóstolni.
– Mi a helyzet a Jankay-gyűjteményből rendezett időszaki kiállítással?
– Több, mint 3000 Jankay festmény, grafika és szobor van a múzeum gyűjteményében, ami óriási szám. Ezt egy tárlatban szinte lehetetlen megmutatni. Ráadásul ez a gyűjtemény színesíti is az ő életművét, hiszen ezeket ő inspirációnak is szánta. Kordivat volt egy időben ilyeneket gyűjteni, és kiaggatni a falakra, Jankay pedig nagyon jó érzékkel gyűjtögette össze. Ezeknek a tudományos feldolgozása még nem teljes, specialistákat kell segítségül hívni, hogy tudják számunkra értelmezni a maszkokat, hiszen afrikai vagy óceániai kultúrában keresendők ezeknek a gyökerei. Viszont a kiállítás egy olyan részletet tud megmutatni az ő munkásságából, ami eddig kevéssé volt ismert.
– A japán tradicionális festészetet bemutató tárlatról mit tudhatunk?
– Goto Mayumi festőnőnek a képeit tekinthetjük meg ebben a tárlatban. A japán kultúrában vannak bizonyos elemek, amelyek rendkívüli fontossággal bírnak. Ilyen a Fudzsi, de talán az egyik legfontosabb a cseresznyefa virágzása ezek itt is megjelennek. Itt nemcsak a képek lenyűgözőek, hanem maga a technika is, illetve ahogy a művésznő fest, szabadtéren. Kimegy hóban, kimegy szélben, kimegy napsütésben, és fest, azért ez nem semmi technikai tudást feltételez. Azt gondoltuk, hogy ezt érdemes megmutatni. Hiszen azért nem mindennap találkozunk japánokkal. A szombathelyi Magyar-Japán Baráti Társaság a gyulai Magyar-Japán Baráti Társaság révén talált meg bennünket, és küldött egy anyagot. Megnéztük, és mivel nagyon érzékeny képekről van szó, helyet adtunk neki.
– Mit terveznek a múzeumban a közeljövőben?
– Az elkövetkezendő időszakban egy olyan művészeti ág kerül túlsúlyba, ami eddig nem nagyon, ez pedig a fotóművészet. Elkezdtünk egy sorozatot, a természetfotó pályázatot, ennek a tavalyi nyertesei idén meg tudják mutatni, hogy mit látnak a kamerán keresztül, és lesz megint természetfotó verseny. Martin Wanda már állított ki nálunk, de Martin Gáborral együtt, édesapjával együtt még nem. Volt egy rendkívüli tárlatuk a Mai Manó Házban, most ez Békéscsabára is eljön, és meg fogjuk tudni nézni szeptemberben. Novemberben pedig barlangfotókat fogunk bemutatni, és a képzőművészeti gyűjteményünk is bemutatkozik.
