Martin Gábor a posztjában leírja, a Békéscsabai Panelüzem 1970-ben kezdte meg a termelést a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, az ÁÉV üzemeltetésében. Nem tartozott az ország óriási házgyárai közé, kapacitása évente mintegy négyszáz lakás volt, ám jelentősége így is messze túlmutatott a méretén. Hazai technológiával készültek az előregyártott betonpanelek, amelyekből az 1970-es évektől kezdve Békéscsabán és a megye más településein is egyre több lakás épült.
A panelprogram mögött egy nagyon is kézzelfogható társadalmi probléma állt: a lakáshiány. A tömeges, gyors és viszonylag olcsó lakásépítés ígérete sok család számára jelentett esélyt az önálló otthonra. Békéscsabán ennek egyik látványos eredménye lett a Lencsési lakótelep, de a belvárosban, a Bartók Béla úton és más városrészekben is sorra nőttek ki a földből a panelépületek.
A korszak azonban nem csupán tízemeletes házakat hagyott maga után. A helyi szakemberek olyan megoldásokkal is kísérleteztek, amelyek jóval megelőzték korukat. Ezek között meghatározó szerepe volt Mácsai Sándor építőmérnöknek, aki kezdő technikusként már 1969 nyarán bekapcsolódott a munkába, később pedig a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után visszatért az ÁÉV-hez.
Mácsai megkeresésünkre elmondja, a pécsi tervek alapján a Poligon rendszer fejlesztését is irányította. A konstrukció különlegessége az volt, hogy az előregyártott elemeket nem kizárólag hagyományos panelházakhoz lehetett felhasználni. A rendszerrel kizárólag csabai előregyártott elemekből épült például a Békés Megyei Könyvtár, a főiskola, valamint számos ipari és mezőgazdasági létesítmény.
Látod, a tízesnek is van Holdja – Fotó: Such Tamás / behir.hu
És talán a legérdekesebb példa a Lencsési mintalakótelep: ott 21 olyan sorházi lakás készült, amelynek szerkezete szintén a paneltechnológiára épült. Mácsai Sándor ma is az egyik ilyen épületben él, immár évtizedek óta. Ahogy fogalmazott: a ház azóta sem dőlt össze.
Sőt, szerinte éppen ezek az épületek bizonyítják, hogy a paneltechnológiát talán méltatlanul írta le a későbbi közvélekedés. A megfelelően felújított panelek ma is korszerű és élhető otthonok lehetnek. Nyílászárócsere, külső hőszigetelés és korszerűsítés után egy jól megtervezett panelépület továbbra is megállhatja a helyét.
A békéscsabai szakember szerint az előregyártott szerkezetek ráadásul ismét kezdenek visszatérni az építészetbe. Lehet, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek mérnökei bizonyos értelemben valóban megelőzték a korukat.
A panelépítési program végül a nyolcvanas évek második felére kifulladt. Csökkentek az állami megrendelések, a készletek felhalmozódtak, a rendszerváltás környékén pedig a legtöbb hasonló üzem leállt. A békéscsabai panelüzem is eltűnt, de az általa létrehozott épületek ma is a városkép részei.
Talán éppen ezért érdekes a felvetés, amely Martin Gábor posztja alatt született: vajon nem lenne érdemes újragondolni egy államilag koordinált, szigorú költségvetésű, nagy volumenű lakásépítési modellt? Olyat, amely nem a luxuslakások piacát célozza, hanem elsősorban a fiatalok és az átlagos jövedelmű családok számára teremtene megfizethető otthonokat.
Lehet, hogy a technológia változott, az építőipar is teljesen másképp működik, és a régi rendszer hibáit sem lenne érdemes visszahozni. Egy dolgot azonban érdemes megfontolni: a békéscsabai panelüzem története azt mutatja, hogy a tömeges lakásépítés és a mérnöki innováció nem feltétlenül jelentett silány minőséget.
Néhány ilyen ház pedig immár több mint negyven éve áll. És vannak, akik ugyanabban a panelben élnek ma is, amelynek megszületésében egykor ők maguk is részt vettek.
