Egy teljesen passzentos polcot próbáltunk feltenni a minap a gyerekszobába, de csak toldásokkal-foldásokkal sikerül valamennyire egyenesbe hozni. Mivel girbe-gurbák a falak.
Vélt és valós nyelvek szerint, a létező szocializmusban a panelszerelők a munkaidőben is gyakran szörpöltek – nyilván nem málnát. Az azonban más kérdés, hogy a vezetőik a legtöbbször szemet hunytak eme, ma már elképzelhetetlen szokás felett.
Mácsai Sándor építőmérnök mindezzel kapcsolatban elmondja: közel 38 éve, az egyik Lencsési panelház építése közben időnként el-eltűnt egy komplett brigád. Noha a művezetőjük kemény fickó hírében állt, még ő sem bírt az embereivel. Majd az építővállalat munkásellátási csoportja úgy döntött, kibaltáznak a melósokkal és térdig érő, fehér csizmákat rendeltek nekik.
Így a művezető a szomszédos tizesekből, akár 150 méterről is tisztán követhette a beosztottjai nyomvonalát, ha netán a szomszédos krimóba szöktek. Idővel az ivót nevezték el Fehér csizmásnak.
Továbbá elmeséli, egy-egy ház építésénél legalább négy szakma megfordult: panelszerelő, kőműves, burkoló, festő-tapétázó. Amikor már az egyik lakásban szinte minden kész volt, majdnem az utolsó munkafázisban a festők észrevették, hogy a falból kilóg egy vasbeton cső. Minden szaki láthatta, és ahelyett, hogy levágták volna, a festők oldották meg a problémát: körbetapétázták.
No és melyik Lencsési kocsmát híják Fehér csizmásnak?
a, Vili-Béni
b, Tölgyfa
c, Gyöngy
d, KO
(a helyes válasz: b)
