– Nagyon gazdag kulturális kavalkádnak ígérkezik a program, de miről szól majd valójában az esemény?
Bauer Barbara: – Íróként mesélő vagyok, és A hídépítő című regényt azzal is kezdem, hogy nagy mesélő hírében állok. Korábban el nem tudtam volna képzelni, hogy ne csak írásban, hanem szóban is meséljek. Amikor Sanyi korábban megkeresett az ötlettel, nagyon meghatódtam.
Mácsai Sándor: – Engem először Barbarának A leggazdagabb árva című könyve fogott meg, de olyannyira, hogy úgy gondoltam, nekünk találkoznunk kell. Ez meg is történt, éppen a szabadkígyósi kastélyban. Szintén mély benyomást tett rám a Most élsz című könyve Máté Péterről, aki pedig zenélt anno abban a kollégiumban, ahol diákként laktam. Akkor felmerült bennem, hogy a Mos élsz történetét a közönség elé kellene vinni valamilyen formában, először tavaly szeptemberben történt ez meg, nagy sikerrel. Majd újabb találkozások következtek, és felötlött a gondolat, hogy A hídépítőt is az emberek elé kellene vinni.
– A hídépítő esetében két kötetről beszélünk, ám egy történetről, amely viszont 300 évet ölel fel. Az első kötet A múlt ereje, a második A jövő ígérete alcímmel jelent meg. Hogyan, milyen főbb pontok mentén lehetett ezt a 300 évet bemutatni?
Bauer Barbara: – Arra törekszem, amikor családregényt, történelmi regényt írok, hogy a hétköznapi ember szintjére vigyem a történelmet, mert akkor válik érthetővé. A családok, az emberek sorsfordító pillanatait keresem a nagy egészben. 1718-ban indul A hídépítő, amikor megérkeznek a tótok Csabára a kút mellé, és előveszik a Tranosciust. Innentől kezdve azokat a történelmi pillanatokat kerestem, amelyek befolyásolták az itteniek életét. Ez nemcsak történelem, hisz megjelennek az építmények, épületek, szó van a természeti katasztrófákról, járványokról, és a tágabb hazában, illetve a világban zajló történelmi eseményekről, hisz ezek mind-mind befolyásolják az emberek életét. Megjelennek fontos személyek, akik lehet, hogy a maguk korában még nem is azok, és hétköznapi személyek, családok is. Ebbe szőttem bele egy fiktív család történetét – rajtuk keresztül hömpölyög Csaba sorsa. Aki nem itt él, annak ez egy családtörténet, az itteniek azonban sokkal többet fedezhetnek fel benne.
Mácsai Sándor: – Amikor elmentünk a különböző partnerekhez a Csabai Mesék ötletével, jó volt megtapasztalni, hogy mindenki szívesen csatlakozott – közel száz szereplő lesz majd október 6-án az evangélikus kistemplomnál. Az evangélikus egyházat kerestem fel először, azonnal mellénk álltak és segítenek. A Jókai színház szintén készséggel csatlakozott. Lokálpatriotaként nekem minden nagyon fontos, ami Csabával kapcsolatos – jó érzés, hogy A hídépítőt, ezt a nagyon szép könyvet egyedülálló módon, együtt megpróbáljuk megjeleníteni.
Bauer Barbara: – Amit magunkénak érzünk, abba beleadunk apait-anyait. Ennél a történetnél is ezt érzem. Az egyházközség, a színház, a hagyományőrzők, az önkormányzat, az egyes művészek, szereplők, zenészek, diákok – mindenki a magáénak érzi ezt. Mintha mindenki büszke lenne arra, hogy csabai.
– Mi lesz az október 6-ai program menete?
Mácsai Sándor: – 18 órára várjuk a közönséget az evangélikus kistemplomhoz. A templom kapuját nem nyitjuk ki azonnal, az udvaron és a templom környékén érdemes gyülekezni, mert meglepetésekkel indul a program. Utána együtt bevonulunk majd a templomba.
Bauer Barbara: – Innentől kezdve mesélni fogok, és a szavak életre kelnek zenével, tánccal, muzsikával, énekkel, színjátszással, díszlettel – gyakorlatilag egy színházi produkció lesz a templomban. 10 generáció maga a regény, ezért 10 felvillanása lesz Csaba történetének, így haladunk majd előre az időben. Megható, hogy az előadáson ott lesznek majd a gyerekek is, ők már a 11. generáció, róluk nem írtam a regényben, de az életben ők szövik tovább a történetet.
A Csabai Mesék szereplői: Bauer Barbara író, mesélő; Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar; Szlovák Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium tanulói; a Békéscsabai Jókai Színház művészei; Balassi Táncegyüttes táncosai; Kemény Gitárklub; Strapce citerazenekar; Nagy István, tárogató; Szűcs Benjamin Ottó, orgona; Pribojszki Ferenc, furulya; Scholtz András, festőművész.
