A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. április 25-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, valamint a kor örömét, bánatát megélő emberek izgalmas világába. Ma az Orosháza újratelepítésének 225. évfordulójának ünnepléséről szóló beszámoló, a Békéscsabai Munkás Dalkörnél tett látogatás, továbbá egy, a békéscsabai Úttörő- és Ezermester Boltban készült és életképeket felsorakoztató riport kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg Orosházái a város újratelepítésének 225. évfordulójáról
Felavatták Táncsics Mihály szobrát
A város újratelepülésének 225. évfordulója alkalmából tegnap délelőtt ünnepi ülést tartott az orosházi városi tanács. Az elnökségben ott volt Frank Ferenc elvtárs, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára, Klaukó Mátyás elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Szabó Imre, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Párkány János, az orosházi járási pártbizottság első titkára, valamint az orosházi születésű Darvas József Kossuth- díjas író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Keresztes Mihály és Szemenyei Pál, a munkásmozgalom régi harcosai. Képviseltette magát a Tolna megyei Zomba község, ahonnan 225 évvel ezelőtt a honalapítók elvándoroltak.
Az ünnepi tanácsülést Násztor Sándor, a pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola kiszesei átadták a város tanácsának Orosháza zászlaját, amit maguk hímeztek, s amely őrzi az Orosházi Földművelők Egylete zászlajának hagyományait: a fehér alapon vörös szegélyű zászlón a „Szabadság”, Egyenlőség, Testvériség” felirat helyén a város új címere látható. Ezt követően dr. Sülé József, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet.
Bevezetőjében az 1744-es újratelepülés koráról szólt. A Tolna megyei Zomba községben lakó ősök azért, hogy szabadon gyakorolhassák protestáns vallásukat, s biztos megélhetést találjanak maguknak, vándorolni voltak kénytelenek.
Dénes Sándor tanító vezetésével hetven leendő árendás indult útnak az orosházi pusztába, hogy megvesse az új otthon alapját. Az elődök áldozatvállalása, küzdeni tudása végig kíséri a várost. E nép fiai hullatták vérüket 1891. május 1-én, vállalták a kínvallatást 1937-ben a nagy alföldi letartóztatások idején.
A két évszázad harcai után elért szabadság nem találta felkészületlenül az ország akkori legnagyobb magyar faluját. A kommunisták vezetésével megkezdte története legeredményesebb 25 esztendejét.
Az ünnepi beszéd kiegészítéseként felszólalt Gergely István és Boros Béla, Zomba község két képviselője és tolmácsolta a község lakóinak üdvözletét. Ezután Klaukó Mátyás elvtárs, az Elnöki Tanács, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a megyei tanács végrehajtó bizottsága megbízásából kormánykitüntetéseket, „Kiváló Dolgozó” jelvényeket nyújtott át. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Ács Pál nyugdíjas, bronz fokozatát Dimák Ferencné. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetésben dr. Bacsúr Kálmán főállatorvos és Arató József tsz-elnök részesült.
Az ünnepség a gimnázium előtti térségen folytatódott, ahol Táncsics Mihály képviselővé választásának 100. évfordulója alkalmából leleplezték a vörös republikánus szobrát, Antal Károly szobrászművész alkotását. A szoboravatásnál Darvas József, a város országgyűlési képviselője mondott beszédet.
Mai kommentár: Igazán szép, hogy ennyi elvtárs gyűlt össze Orosháza újratelepítésének 225. évfordulóján. A párt megyei lapja természetesen úgy állítja be a város történetét, hogy „A kommunisták vezetésével megkezdte története legeredményesebb 25 esztendejét.” Az állítás nyilvánvalóan nem igaz, hiszen az Alföld–Fiumei Vasút megépítése 1870-ben felgyorsította a község gazdasági fejlődését. A később kiépített szárnyvonalak révén Orosháza a Körös-Tisza-Maros közének vasúti csomópontjává vált. A századfordulóra megerősödött a helyi kisipar és kereskedelem, s különösen a mezőgazdasági feldolgozó ipar indult virágzásnak: baromfifeldolgozás, malomipar, s ehhez kapcsolódva az építőipar. A két világháború között Orosháza, mint „a legnagyobb magyar falu” szerepelt a köztudatban, 1936-ban már közel 25 ezer lelket számlált. Az egyre inkább mezővárosi fejlettségű településen pezsgő kulturális élet bontakozott ki. Az 1945 utáni rendszerben Orosháza ellentmondásosan fejlődött. 1946-ban Szentetornya csatlakozásával a település városi rangra emelkedett. Az ígéretesnek induló fejlődést azonban hamarosan a kisipari és kiskereskedelmi vállalkozások elsorvasztása, a parasztgazdaságok felszámolása követte, ami miatt megtorpant a fellendülés.
Isten éltesse Orosházát, az orosháziakat!
Munkásdalosok
Negyvenhat éves a Békéscsabai Munkás Dalkör. A Munkás Otthon 1923. december 30-i megnyitóünnepségén énekeltek volna először, szereplésüket azonban a városi rendőrtanácsos betiltotta.
Háromévi harc után, 1926-ban engedélyezték alapszabályukat, vezetőségi gyűléseiken azonban a rendőrök és a detektívek is ott ültek. A dalkör fényes pályát futott be a harmincas évek elején, 1932-ben a rádióban énekeltek, és ebben az évben volt vendégük Békéscsabán Kodály Zoltán. „Ez a kar unikum - írta egyszer - és szeretném kellő nyomatékkal követendő példának felállítani.”
Ma a Megyei Művelődési Ház az énekkar egyik mecénása, a másik az úttörőház, ahol próbatermet és klubot kaptak. Kökéndy József az új karnagy és Pribojszki György, a veteránvezető mégsem elégedett.
A dalkör most vegyeskar, és mégsem az, mert kevés a nő. A férfiak ugyan mintegy negyvenen vannak, az átlagéletkor viszont 60 körül.
„Kiöregszünk, és nincs utánpótlás. Írja meg, hogy aki szeret énekelni, jöjjön, kedden és csütörtökön este 6 órakor van próba, csak be kell kopognia hozzánk. Tárt karokkal várjuk!”
Dolgoznak. A nyári, békéscsabai munkáskórus-találkozóra készülnek. Karai: Barrikádra és Mendelssohn: Búcsú az erdőtől című művet próbálják.
Nem zavarunk tovább. Énekük fiatalos, tüzes. Nagy hagyományok dobogtatják itt a szíveket...
Mai kommentár: A Békéscsabai Munkásdalkör hivatalos megalakulását 1923. április 28-ára tehetjük, ugyanis az elnök ezen a napon jelentette be a Dalkör megalakulását Békés vármegye alispánjának. A cikkben említett, a Trefort utca 4. szám alatti munkásotthon betiltott átadásán a Munka dalt és a Szabadság dalt énekelték volna el a kör lelkes tagjai.
Érdekesség, hogy a dalkör vezetője a kezdetektől Wulcz Gyula kántor volt, akit zsidó származása miatt 1940-ben származása miatt eltiltották az énekkar vezetésétől. A kiváló zenei tehetségű, jól zongorázó és hegedülő Wulcz Gyulát feleségével és a többi békéscsabai zsidóval együtt 1944. június végén Auschwitz-Birkenauba deportálták, ahol mindkettőjüket idős koruk miatt a megérkezésük napján azonnal gázkamrába küldtek.
Csináld magad!
Ezermesterek az Ezermesterboltban
A tapasztalatok szerint ebbe az üzletbe tíz vevő közül nyolc úgy tér be, hogy nem tudja, mit akar vásárolni. Sokan hosszú percekig kutatnak a csavarok, szerszámok, lemezek között, tanácsokat adnak egymásnak és alkalmi vázlatokat készítenek.
A forgalmas kis üzlet a megye egyetlen Úttörő- és Ezermester Boltja. Évekkel ezelőtt havonta még csak 35 ezer forint értékű portéka talált itt gazdára, ma ennek közel ötszöröse. Az eladótér viszont változatlan maradt. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a bolt forgalmát elsősorban filléres cikkek teszik ki, akkor képet alkothatunk magunknak e 25 négyzetméteres üzlet mozgalmas hétköznapjairól.
Akvárium és lábvédő
Magas rangú katonatiszt plexi tv-előtétet vesz. „Kettévágom fűrésszel és lábvédőt csinálok belőle a motorra.” A szemlélők egyike megjegyzi: „Én kettőt vettem a múltkor, összeragasztva, lábra helyezve olyan akvárium lett belőle, mint a pinty.” Két fiatalember több méteres alumíniumcsövet fűrészel. „Tv-antennát csinálunk. Vehetnénk üzletben is, de így érdekesebb. Persze kevesebbe is kerül.” Nyugdíjas bácsi a gyalulatlan fenyőlécek között válogat „Virágállványt eszkábálok belőle az asszonynak.” Egy zenekarra való, hosszú hajú muzsikus, a hangszórókat kéreti le a polcról. „Vettünk egy erősítőt, de hangfalat házilag hozzuk össze.” Szemüveges férfi rádiócsövet kér. „Tudja, szabad időmben amatőrködöm. Van egy jó kis rádió-vevőm.”
És ez így megy reggeltől-estig...
Hobby?
Az utóbbi években egyre újabb és újabb híveket szerez magának a barkácsolás. A fejlett ipari országokban virágzik a „csináld meg magad” mozgalom. Az ilyen barkácsolás már túl megy a hobby fogalmán; hiszen amellett, hogy kellemes időtöltésül szolgál, kézzel fogható haszna is van. Sok országban felismerték a barkácsmozgalomban rejlő üzleti lehetőséget Angliában például csak egyetlen cég hatvan önkiszolgáló „ezermester szupermarketet” működtet Az NSZK-ban nagy népszerűségnek örvend a csomagküldő kereskedelemnek az a fajtája, ahol megrendelő lapon lehet kérni olyan komplett szerszámkollekciót, amely az összes háztartási gép javításához használható.
A szocialista országok közül az NDK dicsekedhet fejlett barkácsmozgalommal. A kereskedelem és az ipar jó kapcsolata alapján lehetőség nyílt viszonylag olcsó- és nagy választékú áruk forgalomba, hozására, a fúró-faragó emberek nagy örömére.
És nálunk?
Hét évvel ezelőtt alakult meg az Ezermester és Úttörőbolt Vállalat. Akkor 15 üzlete volt, ma 23 van. Az évi forgalom tavaly 85 millió forintra rúgott. Sajnos, az üzlethálózat fejlődése nemcsak a forgalomnövekedéstől, hanem a jogos igényekből is elmaradt.
A boltok egyébként kettős feladatot látnak el. Egyrészt kielégítik az úttörő- és ifjúsági mozgalom technikai szükségleteit, másrészt szerszámokkal, olcsó anyagokkal látják el az amatőröket, szakköröket, klubokat. Békéscsaba a forgalom döntő részét ez utóbbi teszi ki. Sok úttörőcsapat, szakkör vezetője viszont inkább Pestre megy vásárolni. A boltvezető, Bohus Pál szerint a lakosság egy részének még nincs bizalma az itteni üzlethez és általában az olyan árukhoz, amelyek olcsóbban szerezhetők be a hivatalos árnál. Pedig - a törzsvásárlók a megmondhatói - a nagy Tv-csomag például vagy a hatdarabos rádiócső-készlet, vagy a nagy amatőregység egyes alkatrészei nemcsak, hogy hibátlanok, hanem igen olcsóak, sőt, garanciálisak is.
A növekvő érdeklődésnek és az imponálóan felfelé ívelő forgalomnak tudható be, hogy néhány éven belül nem mesze a régitől, új, korszerű Ezermesterbolt nyílik Békéscsabán.
Műhely az alagsorban
A jövő elképzeléseit örömmel nyugtázhatják a barkácsolók. Nem véletlenül alakult meg a közelmúltban a KISZ Központi Bizottságának kebelén belül egy úgynevezett barkácsbizottság, amelynek feladata a fejlesztési elképzelések kidolgozása, s az ifjúság „csináld meg magad”- mozgalmának segítése. Szükség is van erre, hiszen ma még az ezermesterboltokban is hosszú a hiánycikkek listája. (Elsősorban szerszámok, olcsó alapanyagok nem mindig kaphatók.)
A „csináld meg, magad”- mozgalom nálunk csak akkor válhat valóban tömegméretű mozgalommá, ha a barkácsoláshoz szükséges szerszámok, anyagok választéka és ára a lakosság számára kedvező lesz. Gondolni kellene azokra is, akik valamilyen oknál fogva kimaradnak a szakkörök, klubok jól felszerelt műhelyeiből. Néhány új budapesti lakótelepen például barkácsműhelyt rendeztek be az alagsorban, ahol aztán ki-ki kedvére fúrhat, faraghat. Sok új lakó csinálna könyvespolcot, virágtartót, előszobafalat nálunk is, ha erre lehetőség lenne. Nemcsak azért, mert így tetszés szerint díszíthető, rendezhető be a lakás, hanem mert olcsóbb is.
Brackó István
Mai kommentár: Egy újabb bájos történetet olvashatunk Brackó István tollából, mely kiváló lenyomata az 1960-as évek végének magyar társadalmának. Az átlagemberek egyre több szabadidővel rendelkeztek, melyet voltak, akik barkácsolással töltöttek. Az épülő házakhoz egyre többen saját kis műhelyt építettek, ahol kedvükre fúrhattak-faraghattak. Az Úttörő- és Ezermester Bolt volt az elődje a mai barkácsáruházaknak, bár vélhetően ezekben az üzletekben az eladók nem jöttek zavarba egy-egy egyszerű kérdéstől. Nem úgy, mint manapság.
Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a „csináld magad” kifejezés az amatőr tevékenységet, a szakszerű segítség nélküli tevékenységet jelenti. Mint irányzat az 1950-es években az angliai Arts-and-Crafts mozgalommal indult, de ez már egy másik történet.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. április 25-ei Békés Megyei Népújság hátoldalán jelent meg A legjobb tánczenekarok között címmel és a békéscsabai Sigma-együttest ábrázolja. A felvétel rövid tudósítást is kapott: Megélénkül néhány napra Salgótarján élete. A város látja vendégül az ország legjobb tánczenekarait, énekeseit, akik a IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztiválon mutatkoznak be a közönségnek, s vetélkednek a legjobb helyezésekért.
Békés megyéből a megye tánczenekarainak versenyén aranydiplomával díjazott Sigma- együttes kapott meghívást a fesztiválra. A békéscsabai Megyei Művelődési Ház tánczenekara beat-kategóriában indul. Az 1968-ban újjászervezett együttes (Csecsei József szólógitáros kiválása után Leszkó Pál szólógitáros és Deák Tibor énekes lépett be a zenekarba) öt zenekari és két énekszámmal lép zsűri elé. A zenekari számokat saját feldolgozásukban mutatják be, s az énekszámok szövegei is „hazaiak”, szerzőik: Zsíros Judit, a Rózsa Ferenc Gimnázium harmadikos tanulója és Leszkó Pál.
Képünkön Kaposvári Jenő, Várfalvi Géza (szakszofon), mögöttük Tomka Attila (dob), Deák Tibor (ének), Veress Erzsébet (ének), Leszkó Pál (szólógitár) és Feigl Miklóst (basszusgitár) a Jókai Színházban rendezett Népújság - 69 esten.
A fotót Demény Gyula készítette.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
