A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1969. július 1-jén megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, a kor örömét, bánatát megélő emberek izgalmas világába. Ma egy tűzvédelmi ellenőrzésről készült riport, egy, a BMG békési üzemének terveit bemutató interjú, továbbá a Vasutasnap előkészületeivel foglalkozó tudósítás kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2019-es kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
A kenyerünk védelmében
Az esős, időnként hűvös időjárás ellenére is nap nap után szőkülnek a határban a gabonatáblák. Bár megyénkben már aratnak, amíg a malomba kerül vagy az asztalunkra a mindennapi kenyér, addig még sok veszély fenyegeti. Az egyik legnagyobb a „vörös kakas”, amely ha leszáll valamelyik táblára, csak fekete, üszkös hamut hagy maga után. Természetes, hogy mezőgazdasági üzemeinkben fokozott gondot fordítanak a gabona védelmére.
Néhány mezőgazdasági üzembe indultunk tűzrendészeti ellenőrzésre Várhegyi Ferenc tűzoltó alezredessel, hogy meggyőződjünk az előkészületekről.
Először a Gyulai Állami Tangazdaság szabadkígyósi üzemegységét kerestük fel. Karácsony János, a tűzrendészeti felelős kalauzolt végig a gazdaság szérűskertjében. Útközben elmondotta, hogy nemrégen tartották meg a szokásos gépszemlét, ahol ellenőrizték a tűzvédelmi előírások fokozott betartását. Hiszen a gépek néhány nap múlva indulnak ki a határba aratni. A Vámosi-féle, hideglevegős szárítóra rakott hatalmas hereszéna-kazalban a régi vaspálcák mellett megtaláltuk a higanyos hőmérőt is, amivel pontosan tudják ellenőrizni a belső hőmérsékletet. Rendben találtunk mindent, a hőmérő mindössze 21 fokot mutatott. A kazlak mellett - minden eshetőségre készen - ott álltak a színültig vízzel töltött cementkádak és a tűzoltáshoz szükséges egyéb felszerelések is.
Következő állomásunk a kétegyházi Béke Termelőszövetkezet volt. Kalcsó István, a község önkéntes tűzoltóinak parancsnoka tájékoztatott az előkészületekről, és az itt is nemrég befejeződött gépszemléről. Az aratást az egyik legtűzveszélyesebb helyen, a termelőszövetkezetet átszelő vasútvonal mellett kezdik meg, de addig is gondoskodtak a megfelelő őrzésről.
Tizenkét óra tíz perckor itt próbariadó volt. Három perc múlva vágtatott a tanácsházán levő tűzoltószertárhoz Gróza György a lovasfogatával. Még ugyanabban a percben érkezett Kassai János, a parancsnok helyettese, akit Kovács József, Rotár József, majd egy perc múlva kerékpáron Sztán György, Csumpilla István, a két Trippon testvér János és Vazul és Futaki János követett. Gyors, szakavatott mozdulatok - látszott a sok gyakorlat -, a két lovat befogták a kézifecskendő-kocsi elé, és már indult is a feltételezett tűz irányába.
A riadó elhangzásától a kocsi indulásáig mindössze tíz perc telt el, pedig sem hangosbeszélő, sem a harangok félreverése nem volt, amit igazi tűz esetén használnak.
A jól sikerült gyakorlat után azzal a megnyugtató érzéssel búcsúztunk, hogy lelkiismeretes emberek vigyáznak és jó felkészültséggel riasztják el a mindig és mindenkor zsákmányra éhesen leselkedő „vörös kakast”.
Béla Ottó
Mai kommentár: A nyári betakarítási munkák amellett, hogy nagy igénybevételt jelentenek a mezőgazdaságban dolgozóknak, igen tűzveszélyesek is. Az aratásra kellő körültekintéssel szükséges felkészülni, különösen fontos a betakarítási munkálatokban részt vevő erőgépek tűzvédelme, az aratásra, illetve a tarló és növényi hulladékok égetésére vonatkozó szabályok ismerete és betartása. Béla Ottó riportjában csodálatos kép tárul elénk egy lassan elfeledett korból, ahol még vörös kakasnak hívták a tüzet.
1969 óta a szabályok egyre szigorúbbak és az ellenőrzés is egyre hatékonyabb, de ennek ellenére még mindig évente több száz mezőgazdasági tüzet kell eloltaniuk a tűzoltóknak.
Új gyártmányok, termelési kapcsolatok, árupropaganda
Jó eredmények várhatók az első félévben a BMG békési gyárában
A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár (BMG) békési gyáregységéről valóban el lehet mondani, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának szellemében keresi az újat. Vonatkozik ez a gyártmányaira, a termelési kapcsolatainak kialakítására, az árupropagandájára és a munkaerőpótlására is.
Oláh Lajos főmérnök elmondja, hogy az idén kezdték meg a KULI gyártását, amely igen alkalmas eszköz a szemes termények és termékek mozgatásához, zsákolásához, rakodásához vagy átforgatásához. Villanymotorral működik, csak a békési gyárban készül. A Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy sikert arattak a konstrukcióval, amely a BMG műszaki fejlesztési főosztályának a találmánya. Az ország több gabonafelvásárló és feldolgozó vállalata rendelt belőle, s ennek alapján Békésen 125 KULI-t készítenek ebben az évben.
Ugyancsak az idén kezdték meg nagyobb mennyiségben gyártani az MTZ-traktorhoz a fék- és elektromos berendezést.
Ennek a szovjet traktortípusnak ugyanis sem a fék-, sem az elektromos berendezése nem felel meg a KRESZ előírásainak. A gyár így segít az MTZ-traktorral rendelkező gazdaságokon. Erre az évre 1600 berendezés elkészítését tudta vállalni, bár jóval több volt a megrendelés. Meg kell említeni, hogy a konstrukciót a gyár műszaki kollektívája tervezte és dolgozta ki, az érdem pedig elsősorban Petz Józsefnek, a műszaki fejlesztési főcsoport vezetőjének, valamint Bíró Jánosnak. a műszaki osztály vezetőjének az érdeme.
Törzsgyári kooperációban készül a MOBITOX, amely többcélú, mozgatható csávázó, rakodó és tisztítógép. Érdekességként lehet megemlíteni, hogy ahol eddig bemutatták, mindjárt sok vevő akadt rá. Nagy megrendelő a Szovjetunió. Belföldön is egyre több az igény belőle.
Érdekes és hasznos együttműködés alakult ki még négy évvel ezelőtt a jugoszláv Pobjeda céggel. A KS-69-es silózó géphez Jugoszláviában készül a szecskázó- és járószerkezet, a rendfelszedéshez és a kukoricasilózáshoz pedig Békésen, míg a szecskázáshoz a BMG törzsgyárában az adapter. A jugoszlávok az együttműködés révén jutottak be a szocialista országok piacára.
Most már itthon kevesebb kell belőle. Azok a gazdaságok rendelik meg, amelyek új lucernaüzemet létesítenek. Jövőre nagyobb exportmegrendelés remélhető. A BMG több más gép gyártására is kooperációs szerződésben áll a jugoszláv partnerrel.
Hagyományos termék a GZ-3 és GZ-6 jelzésű csigás rendszerű terménymozgató gép. aminél azonban a legújabb gyártmányú KULI jóval többet tud. Megrendelés azonban még van belőle.
A vállalat az ország minden részén tart bemutatót a szakembereknek, amelyen működés közben is láthatják a különböző gépeket. Orosházán augusztus 10-én kerül ilyen bemutatóra sor, amelyen a gyár valamennyi termékét láthatja a közönség. Az AGROTRÖSZT vállalatainál a vásárlók prospektust kapnak, melyen a BMG gépeire vonatkozó legfontosabb adatok megtalálhatók.
- Milyen új termék várható jövőre?
Oláh Lajos meglepetésnek tartogatja, ezért egyelőre nem árulja el, hogy mi is az tulajdonképpen. Annyit azonban elmond, hogy a gyár megvásárolt egy elmés találmányt. A gép prototípusa már készül, ősszel lesz a bemutató, amelyre minden érdekeltet meghívnak.
Újdonságnak tekinthető, hogy a gyárban július 1-től egy jól képzett szakembernek (alkalmilag a gyártó részlegek bevonásával) a piackutatás, a vevőszolgálat és a garanciális javítás irányítása lesz a feladata. Az eladott termékek minőségét ellenőrzi, gondoskodik a hibák kijavításáról, egyúttal igyekszik majd az igényeket is megismerni. Ezzel lényegében a gyár iránti bizalmat lesz hivatva erősíteni.
Ugyancsak nagy gondot fordítanak a gyárban a szakmunkás utánpótlásra. Tavaly 90 ipari tanuló volt, az idén 115 lesz. Ennek a létszámemelkedésnek megfelelően alakítanak ki tanműhelyeket. A 3. éveseket a legrátermettebb szakmunkások mellé osztják be. Mindez pedig azért is fontos, mert a következő években a gyár jelentős fejlesztésére kerül sor. Oláh Lajos kissé óvatos. amikor így fejezi ki magát:
- A harmadik ötéves terv időszakában a termelési értéket csaknem kétszeresére kell növelni.
Öröm a békési vasasoknak, akik közül ugyan már csak kevesen járnak más helyekre dolgozni. De a végzős ipari tanulók ebben a gyárban, a szakmájukban azonnal elhelyezkednek.
Még valamit az 1969. I. félévi eredményről!
Oláh Lajos úgy véli: igen jók a kilátások. Pontos adatokat természetesen csak a félév után szolgáltathat. A dolgozókban azonban az év eleje óta megvan a törekvés, amiért csak elismerés illeti őket.
Pásztor Béla
Mai kommentár: Az 1900-as évek elején a fővárosban, a Római-fürdőn egymás mellett tevékenykedett három gyár. Más tulajdonossal, de mindhárom a fémművesség, a gépgyártás valamely területével foglalkozott sikeresen. A három gyár közül elsőként a legnagyobb 1948 januárjában került állami kezelésbe, Roessemann – Harmatta Gép- és Csőgyár néven. Ebbe 1949. áprilisi döntésével olvasztották be a Fonó Miklós Gép-, Bányaberendezés és Fúrószerszámgyárat, jelentősen megnövelve kapacitását. Az építőipari gépgyártás iránti megsokszorozódott igényeket kiszolgálva a gyár termelési szerkezetének profiljai többször módosultak, előtérbe került a nagy kapacitású építőipari gépek gyártása.
A változásoknak megfelelően 1950 elején módosult a gyár neve: az új Roessemann Szállítóberendezések Gyára névben a hajdani tulajdonos neve a külföldön ismert és keresett márkának szólt.
1954 elején megkezdődött a termelés átállása a mezőgazdasági gépgyártásra, azonban a sok nehézséggel, szervezetlenséggel terhelt folyamat eredményeként csak 1960-ban kapta meg a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár nevet, majd 1963-ban – öt gyár egybeolvasztása révén nagyvállalati törzsgyár lett. A BMG 15 éves sikeres története egy váratlan és egészen más jellegű átcsoportosítással zárult, 1976-ban megszüntették, és a törzsgyárat a Ganz Villamossági Művekhez csatolták. De mindez már egy másik történet.
A BMG békési üzeme az 1960-as évek elejétől működött a településen. Pásztor Béla kiváló anyagának gazdaságtörténeti érdekessége, hogy kiderül: a KULI rakodógépet akkoriban kizárólag Békésen gyártották.
Megkezdődtek az előkészületek a július 13-i XIX. Vasutasnapra
Az idén július 13-án tartják meg hazánkban a XIX. Vasutasnapot. Megyénkben is megkezdődtek már az előkészületek a Vasutasnap méltó megünneplésére. A különböző szolgálati helyeken ünnepi műszakokat rendeznek, amelyeknek vállalásai egy részét képezik a hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaversenynek.
A jelentősebb csomópontokon július 12-én, szombaton rendezik meg a vasutasnapi ünnepségeket. A békéscsabai vasúti csomópont dolgozói is ezen a napon tartják meg délután 6 órai kezdettel ünnepségüket a MÁV Vécsey utcai művelődési otthonában, ahol Vajda János, a Vasutas Szakszervezet Szegedi Területi Bizottságának titkárhelyettese mond ünnepi beszédet. A megemlékezés után többen részesülnek soron kívüli előléptetésben, valamint megkapják a Kiváló Dolgozó jelvényt és oklevelet. Ugyancsak július 12-én rendezik meg a vasutasnapi ünnepséget Orosházán, Mezőhegyesen, Vésztőn, Lökösházán és megyénk más vasútállomásain, szolgálati helyein.
Mai kommentár: A vasutasnapot első ízben, 1951-ben rendezték meg kis hazánkban, ekkor még augusztus második vasárnapján. Tíz év múlva, 1961-ben a dátum július második vasárnapjára módosult. 1961-ben a 19. alkalomra készültek a szakma dolgozói, 2019-ben már a 69. ünnepnapot várják. Az ország nagyobb városaiban rendezik meg a vasutasnapot, ahol a dolgozók családtagjaikkal ünnepelhetnek egy egész napon át. A szakma ünneplésén és a szórakoztató programokon túl, ekkor adják át a kitüntetéseket, a munkájukat legjobban végző vasutasoknak. A ma már több mint 150 éves múlttal rendelkező magyar vasút 1969-ben még a közösségi közlekedés abszolút főszereplője volt. 2019-ben a közösségi közlekedés massza nem játszik olyan fontos szerepet, mint 50 esztendeje. Az okai sokrétűek, melyek közül a két legfontosabb a technológiai fejlődés és az emberek életkörülményeinek, életmódjának megváltozása.
Egy fotó
Mai fotónk az 1969. július 1-jei Békés Megyei Népújság hátoldalán jelent meg A csónakos asszony címmel.
A felvétel hosszabb szöveget is kapott: A békéscsabaiak és a gyulaiak közül sokan ismerik.Ő a festői szépségű Szanazug csónakos asszonya. Ott, ahol a Fehér- és a Fekete Körös összefolyik, csónakjával egyik parttól a másikra viszi és hozza az embereket. A teljes nevét jóformán senki sem ismeri, mindenki csak úgy szólítja: Portörő néni. S amikor elhangzik a túlsó partról a kiáltás, készségesen indul csónakjával, hogy áthozza az utast. Mindig szíves szóval köszönti az embereket, a kirándulókat, az üdülőket, de vannak törzsvendégei is, akik naponta átjárnak: a közeli tanyák lakói. Csak az a baj - mint mondja -, hogy az idő múlik, és bizony néha el is fárad. Lenne egy javaslatunk: Szanazug megérdemelne egy motoros kompjáratot.
A fotót Demény Gyula készítette.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1969-ben készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
