Az adventi koszorú a feljegyzések szerint a 19. század közepén, a Németalföldön jelent meg. Először valószínűleg 1839-ben, egy bizonyos Johann H. Wichern nevű lutheránus lelkész készített hasonlót: egy örökzöld ágakkal díszített kocsikeréken elhelyezett huszonnyolc gyertyát, amelyek közül négy nagyobb vörös színű volt, a többi pedig fehér.
– Nagyon érdekes dolog, hogy az adventi koszorú az egy őskép, ősjelkép, és a hagyomány szerint az első adventi koszorú német nyelvterületen éppen egy szekérkerék volt, vagy az volt a legelső, amit ilyen módon földíszítettek, felakasztottak a mennyezetre. Azért érdekes, mert viszonylag egy késői hagyományról van szó. Tehát három-négyszáz évre megy vissza az adventi koszorú állítása, használata – fogalmazott Harangozó Imre néprajzkutató.
Feketéné Hizo Gabriella virágkötő műhelyében bepillanthattunk az idei trend forma- és színvilágába. Ebben az évben előtérbe került az újrahasznosítás elve, így akár egy kötött sál is lehetett az adventi koszorú alapja. Emellett nagy hangsúlyt kaptnak a különböző méretű gömbök és gömbfüzérek.
– A lekötött alapoknál, vissza köszönnek a naturális jellegek. A toboz, az ánizs, a fahéj, narancshéj. Különböző trendeket különböztetünk meg minden évben, idén a natúr jelleg nagyon domináns. A modern letisztult lakásokban használják ezeket a kiegészítőket, ugyanúgy visszaköszönnek a klasszikus karácsonyi kiegészítők úgymond. A skandináv stílus, amiben megjelennek a piros kockás kiegészítők, masnis dekorok, piros gömbök – mondta el Feketéné Hizo Gabriella, a Levendula Virágműhely tulajdonosa.
A szakember hozzátette, hogy évről évre egyre többen készítenek adventi koszorút, amely eredetileg egy vallási jelkép, de ma már a karácsony egyik kelléke, a fény jelképe és a szobák gyönyörű dísze. Az adventi koszorú lényege, hogy hétről hétre figyelmeztessen bennünket a közelgő ünnepre, a lecsendesedésre és a készülődés fontosságára – elsősorban lelki értelemben.
Galéria
