– A polgármestersége, képviselősége idején honnan, hova jutott el a város?
– A nyolcvanas években leginkább a bundabotrány révén került a hírekbe Békéscsaba, a várost a kívülállók szürkének, középszerűnek tartották. Nagyon nehéz volt ezen változtatni, azt elérni, hogy pozitívumokat kössenek hozzánk, de lassan jöttek az eredmények. Az evangélikus gimnázium kiegyensúlyozott visszaadásától kezdve a kolbászfesztiválon és a Városházi Estéken át a Csabai Garabonciás Napokig, a határnyitogató szupermaratonig, számos színvonalas sportrendezvényig, a főiskola fejlesztéséig, vagy a Körösök-Völgye Natúrpark Egyesület létrehozásáig sok minden történt ez idő alatt. Az élelmiszeripar a rendszerváltás után a padlóra került, ami nagyon sok dolgozónak és beszállítónak okozott egzisztenciális gondokat, de aztán új munkahelyek jöttek létre. Megépült az inkubátorház, az ipari park, a hulladékkezelő mű, lakásokat, intézményeket újítottunk fel, számos fejlesztést hajtottunk végre a 2004-es uniós csatlakozás előtt is. Például már a '90-es évek elején beszéltünk arról, hogy jó lenne egy pláza típusú beruházás Békéscsabán, ami aztán a helyi befektetőknek köszönhetően valósággá vált. A Csaba Center később egy több száz embernek munkát adó call-centerrel is bővült, egy addig ismeretlen területet megnyitva az itt élők előtt.
– Hogyan alakult később az ön pályafutása?
– Rövid ideig a Békés Megyei Vízművek Zrt. beruházási osztályán dolgoztam, majd öt évig Szegeden, a MÁV Vagyonkezelő Zrt. központját vezettem – átszervezések történtek, engem pedig elküldtek. Bár két diplomám van, ezután másfél évig nem találtam munkát. Aztán a Békéscsabai Intézményellátó Centrum, később pedig a Békéscsabai Városgazdálkodási Kft. alkalmazott, most itt vagyok műszaki szakértő. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kidöntött jelzőtáblákat állítok helyre, szivattyúkat, belvízelvezető árkokat, hidakat, felüljárókat ellenőrzök, takarítok, levágom körülöttük a füvet – legalább kint dolgozom, a friss levegőn… Nem akartam külföldre menni, hiszen itthon vannak a gyerekeim, van hét unokám. Ma is szeretem Békéscsabát, figyelem a történéseket, és szívesen állok olyan kezdeményezések mellé, amelyek közel állnak hozzám (mint például a Hatvanezer Fa Egyesület munkája), és van még jó pár ötletem, amelyeket ma már általában csak a barátaimmal beszélek meg.
– A Heti Mérleg részben önnek köszönhetően indult útjára 30 éve. Milyen emlékeket őriz az indulásról és az újságról?
– A Csabai Hírmondó után valami egészen mást szerettünk volna létrehozni. A lap külső megjelenése, tipográfiája az induláskor Gécs Béla érdeme volt, a tartalomért, a szerkesztésért és a hitelességért pedig a tavaly novemberben elhunyt Sztojcsev Szvetoszláv tett meg mindent 15 éven át. A Heti Mérleg egyik nagy érdeme volt, hogy a különböző, sokszor egymással ellentétes vélemények is megjelentek, helyet kaptak benne. A tanácsi rendszer után végre itt, helyben dőlhettek el a várost érintő kérdések, a saját kezünkbe vehettük a sorsunkat, érvek és ellenérvek mentén hoztuk meg a döntéseket – a sárga újság pedig minderről hiteles tájékoztatást adott az itt élőknek.
Pap János négy cikluson át volt Békéscsaba polgármestere, a Heti Mérleg címlapja 1998-ban, amikor harmadszor lett a város vezetője:
.jpg "csabai-merleg-1998-37-page-001_(1)")
-400x225.jpg)
