Áprilisban tölti be a 84. életévét Gécs Béla, aki ma is ugyanolyan kíváncsisággal és tenni akarással éli az életét, mint 1991-ben, amikor a Heti Mérleg indulását készítette elő nyomdászként, grafikusként és tipográfusként.
– A Heti Mérleg első száma 1991. október 2-án jelent meg, a fejlécet és a lap tervét ön készítette el. Hogyan került kapcsolatba az induló városi lappal?
– Pap János polgármester úr keresett meg 1991 nyarán azzal, hogy a korábbi Csabai Hírmondó helyett egy új lapot szeretne indítani a város, amelyben hetente tájékoztatnák a lakosságot a legfontosabb történésekről, eseményekről. Felkért arra, hogy tervezzem meg a fejlécet és készítsek laptervet. Megismerkedtem Sztojcsev Szvetoszláv alapító főszerkesztővel, neki mutattam meg az első vázlatokat, terveket. Amikor eldőlt, hogy melyik fejléccel indul majd az újság, elkészítettem a laptervet. Elmondtam, hogy nem fekete-fehér újságban gondolkozom, hanem olyanban, ami kicsit kitűnik. Akkor még a Kner Nyomdában dolgoztam, ott tekercsben volt olyan papír, amit lényegében borításként használtak a gyorssajtó-gépeknél. Ez egy nagyon szép, világos sárga színű papír volt, amit Diósgyőrben gyártottak… Később aztán ez is átalakult, amikor már nem gyártották ezt a papírt, akkor úgy nyomtatták rá a színt a „sárga újságra”.
– Kezdetben hol és hogyan történt a nyomdai előkészítés?
– Az első két-három újság szedése még a Kner Nyomdában történt. Akkoriban a szerkesztőség a Szent István tér 9. szám alatt működött, ahol két kicsi iroda volt, az egyikben a Heti Mérleg, a másikban az A and M Gyorsnyomda munkatársa dolgozott, és az én feladatom volt tipográfia. Igazán családias hangulatban tudtunk együtt dolgozni, mindent meg tudtunk beszélni, az életem és a szakmai munkám egy igen szép időszaka volt ez. Amikor elkészültünk, az újságot elvittük a Mozi Nyomdába, ahol kinyomtatták. Ezután sok-sok változáson, fejlődésen ment keresztül minden, de számomra talán ez volt a legemlékezetesebb időszak.
– Béla bácsi nevéhez fűződik a Mérleg egyik legkedveltebb rovata a Békéscsaba anno is. Ez hogyan indult?
– Ez már 1993-ban történt. Mondtam Szvetónak, hogy jó lenne egy olyan rovatot indítani az újságban, ami helytörténeti dolgokkal foglalkozik, hogy ismerjék meg a csabaiak, milyen volt régen a városunk. Úgy tűnik, ez jó ötlet volt, már a kezdetektől nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, és a járvány előttig gyakran megállítottak az utcán is emiatt. Gyakorlatilag 28 éve készül ez a rovat, amelyben nemcsak az egykori épületeket mutattuk be, hanem azt is, milyen volt az élet egy-egy időszakban anno. Bevallom, az induláskor nem gondoltam volna, hogy ez majd több évtizedig is a laphoz köt majd. Nekem a nyomdászat és a helytörténet az életem, örülök, hogy ennél a lapnál mindkettőt alkalmam volt megmutatni.
– Ön elkészítette a világ legkisebb újságait több alkalommal is, kétszer a Mérleg mini változata lehetett ennek a címnek a birtokosa.
– Lényegében szakmai kihívásként és hírverésként a Tevan centenárium évében, 1989-ben elkészítettem az elsőt, a Békés Megyei Népújság 55x80 milliméteres változatát. Aztán egyre kisebbek és kisebbek következtek, 1990-ben a Typográfia (45x65 mm), 1992-ben a Heti Mérleg (40x60 mm), 2000-ben a Csabai Inter Reklám (21x31 mm), 2006-ban a Csabai Mérleg (19x27 mm), majd 2015-ben a Gutenberg (17x25 mm). Ezeket az Aacheni Nemzetközi Újságmúzeum ritkaságai közt őrzik és a mainzi Gutenberg Múzeum állandó kiállításán láthatók. Emellett 1992. október 12-ére, Amerika felfedezésének 500. évfordulójára az irányításommal a Kner Nyomdában bélyegblokkon elkészítettük a világ legkisebb bélyegét is.
– Mit jelent önnek most a Csabai Mérleg?
– Rengeteg szép emléket őrzök, és megtisztelőnek érzem, hogy a mai napig számítanak rám, a mai napig írhatok az újságnak. Bár a járvány korlátoz, de ma sem tudok tétlenül ülni, él bennem a kíváncsiság, a kutatás vágya, és hogy átadjam az embereknek is a tudást.
