Sztojcsev Szvetoszláv
Sztojcsev Szvetoszláv (1959-2020) író, újságíró 1991 és 2006 között volt a Heti Mérleg, majd a Csabai Mérleg felelős szerkesztője. Fájdalmasan korai halála miatt abból az írásából idézünk, amelyet még 2016-ban, az újság fennállásának 25. évfordulójára írt, Hagyaték címmel.
„Az egyetemi évek és a szófiai újságíróskodás mellett ez a tizenöt év volt életem (eddig) legszebb időszaka. Határidő határidő hátán, folyamatos, ám jótékony stresszben élés, ezer fokon égés, folytonos feszültség. Most, ennyi idő távlatából, akár a reggelig tartó közgyűlésekre is szívesen emlékszem (akkor még a városháza dísztermében is gond nélkül dohányoztunk), valamint a mindig idegtépő országos és helyi választásokra.
A Mérleg felelős szerkesztőjeként felettesemtől, Pap János polgármestertől már a nulladik naptól kezdve teljes szabadságot kaptam – egy újságíró számára nincs ennél nagyobb szerencse/ajándék. Munkám során azon voltam, hogy minél több információval szolgáljunk az önkormányzatról, Békéscsaba mindennapjairól és történetéről egy stílusában és mondanivalójában korrekt, külső megjelenésében pedig nem szokványos lap révén. Külföldi voltom miatt soha semmiféle hátrányt nem szenvedtem, Békéscsabát befogadó városnak ismertem meg, a kollégáim elfogadtak.
Érzelmileg erősen kötődtem ehhez a laphoz. Sajnálom, hogy számomra vége lett, de örülök, hogy külső nyomás és kényszerek nélkül lehettem szabad újságíró…”
Fábián Tamás
„Cél. Jacques eltűnődött, hogy mi is az a cél. Vajon Napóleon mikor ért célhoz, mikor megkoronázták vagy a Szent Ilonán? Az a vonat, amely azzal tűnik ki a többi közül, hogy kisiklik és megöl egy csomó embert, az ér célba? Vagy inkább az, amelyik az állomásra érkezik?” Jean Cocteau moralizál a fenti szavakkal A nagy mutatvány című könyvében.
Most, egy újabb emlékezésre kérve – ugyanúgy, mint a lap 25 éves jubileumára írt pár sorban – a Csabai Mérleg vezetésére nekem adatott hét hónapon gondolkodtam. Nem a történteken, hanem az időtartamon. Szemben a többi felelős szerkesztő több (akár tizenöt) évével, ez akár kínosan rövid is lehetne. De nem feszengek.
Átmeneti időszak volt a Mérleg szempontjából az a hét hónap: már nem az 1990 óta dolgozó városvezetésé, s még nem a 2006 őszén hatalomba kerülőé. Velem a cél pedig ennek az időszaknak a túlélése volt. Jó is ez így. Őszinte köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki lehetővé tette, majd segítette a munkámat. Megtisztelő itt szerepelni.
Kívánom a lap mai készítőinek, hogy büszkeséggel végezzék munkájukat ők is! Mindenki másnak pedig, hogy segítse őket, hadd tegyék a dolgukat!
A képemnél és a fenti pár karakternél többet mond a Csabai Mérlegről szóló elképzeléseimről, viszonyomról szülővárosom lapjához az, amit az általam szerkesztett utolsó számban fogalmaztam meg. A lap ide kattintva érhető el.
Fehér József
Délkeletes újságíróként nem pályáztam a Csabai Mérleghez, viszont 2007-ben mégis úgy hozta az élet, hogy megkeresésre elvállaltam a felelős szerkesztői posztot.
Öt évfolyamon át, 2011-ig maradtam, amit azóta sem bántam meg, mert mindig is azt gondoltam, hogy komoly szakmai kihívás, felelősségteljes szerep egy megyeszékhely 28 ezres példányszámú lapját készíteni.
Kiváló kollégáim nélkül, akiknek felsorolásától most csupán helyhiány miatt tekintek el, nem sikerülhetett volna megfelelni az elvárásoknak, utólag is köszönet a munkájukért.
Formailag és tartalmilag megújítottuk a lapot, eljövetelemkor egyetlen megválaszolatlan levél, feldolgozatlan téma vagy elhallgatott megkeresés sem akadt, ajtónk mindig, mindenki előtt nyitva állt.
Kozma János és Borbíró Zoltán felelős kiadótól, Vantara Gyula polgármestertől szabad kezet kaptunk, a cenzúrát nem ismertük, az újság a szerkesztőségből egyből a nyomdába ment.
A sajnálatosan fiatalon elhunyt Sztojcsev Szvetoszlávval kapcsolatban nincs lelkifurdalásom, mert nem közvetlenül őt váltottam, másrészt megpróbáltuk visszahívni újságírónak, de nemet mondott. Később, amikor ő már a megyei könyvtárban tevékenykedett, szinte baráti viszony alakult ki közöttünk, gyakran beszélgettünk, recenziót írtam a könyvéről. Legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy - bár a korabeli kulturális-közéleti-politikai erőviszonyokat kár volna tagadni – sikerült a Csabai Mérleget a sajtószabadság írott-íratlan szabályai szerint működtetni.
Botyánszky Mária
Tíz évvel ezelőtt nagy volt a nyüzsgés a szerkesztőségben. Mindenki az ünnepi, négyoldalas mellékleten dolgozott, és azokon az újdonságokon, amit erre a kerek évfordulóra terveztünk.
A húszéves lap születésnapjára valami igazán újat, innovatívat akartunk adni az olvasóknak. Modernizáltuk a fejlécet, új szlogen került a lap címoldalára, ami azóta is ott olvasható, hiszen most is méltó a lap értékrendjéhez, ma is „Minden számnak helyi értéke van!”
Ami azonban a legnagyobb a büszkeséggel töltött el bennünket az a Mérleg-online volt. Felkerültünk a világhálóra, a cikkeinket már nem csak a jól megszokott sárga újságban lehetett olvasni. Ahogy ezt leírtam, kiült egy mosoly az arcomra, ma már tudjuk, hogy nem létezhet egy médium sem internetes felület és közösségi média nélkül. Digitalizálva elérhetővé tettük az összes, addig megjelent újságot, ma már azonban a behir.hu az a felület, ahol minden fellelhető, a húszévnyi lapszám pedig harmincévnyire bővült.
Szerintem a mostani születésnapra is kellene valami igazán értékteremtő ajándék. Mivel városunkban is van települési értéktár, jó lenne oda felvenni, CSABAIKUMKÉNT rangot adni a Csabai Mérlegnek. Mert három évtizednyi dokumentáció áll rendelkezésre városunk fejlődéséről, működéséről, az itt élő emberekről. Például visszakereshetjük az összes diákpolgármester-jelöltet, megnézhetjük milyen volt a Csabagyöngye előtt az ifiház, hogyan közlekedtünk autóval a mostani főtéren, milyen volt a régi híd Jaminában, milyen eredmények születtek az önkormányzati választásokon.
Bővüljön hát a Békéscsabai Települési Értéktár a Csabai Mérleggel!
(Botyánszky Mária 2011-2012-ben, majd néhány hónapig 2014-ben volt a lap felelős szerkesztője.)
Hatala Boglárka
Jövőre lesz 20 éve annak, hogy Békéscsabán élek, akkor indult a „kapcsolatom" a Csabai Mérleggel, először csak olvasóként. A médiában dolgoztam, nem volt olyan hírforrás, amit ne olvastam, hallgattam, vagy néztem volna meg. A sárga újság volt az egyik olyan forrás, amely az akkor még hiányos közéleti ismereteimet bővítette.
Hat évvel ezelőtt a Békéscsabai Médiacentrum létrehozásával a Csabai Mérleg főszerkesztője is lettem. Mielőtt elvállaltam, ellátogattam az ország több médiacentrumába, tanulmányoztam az újságaikat is. A tapasztaltaknak és az olvasói igényeknek megfelelően új rovatokat indítottunk, megváltoztattuk az arculati elemeket, technikai újításokat vezettünk be, de a bevált és kedvelt alapokhoz nem nyúltunk – és olvasóink visszajelzései szerint ezt jól tettük.
Úgy gondolom, a Csabai Mérleg nemcsak egy lap, ez Békéscsaba lapja, amelyben olvashatunk a képviselő-testület döntéseiről, a városban zajló fejlesztésekről éppúgy, mint a település és akár a megye kulturális, sport és turisztikai életéről.
Egy pillanatra pillantsunk be a kulisszák mögé. Egy- egy lapszám mögött óriási munka van, a cikkeket nemcsak megírni kell, de fontos a jó fotó, a tördelés, a korrektúra, és nem utolsó sorban a nyomdára és a terjesztőre is feladat hárul. A Csabai Mérleg mozgatórugója, az újság lelke Mikóczy Erika. Ő az újság felelős szerkesztője, a lap „tyúkanyója”, aki szinte minden munkafolyamatban jelen van, ezúton is köszönöm kitartó munkáját. Olvasóinknak pedig azt kívánom hogy még hosszú éveken át forgassuk együtt az újságot.
Opauszki Zoltán
Hanó Miklós alpolgármester kérdezte még 2014 telén, hogy lennék-e a létrehozandó önkormányzati médiacég ügyvezetője, hiszen korábban, polgármesteri kabinetfőnökként sokat dolgoztam együtt a média munkatársaival.
A közgyűlés 2015 márciusában döntött arról, hogy megalapítja a százszázalékosan önkormányzati tulajdonban lévő Békéscsabai Médiacentrum Kft.-t.
A cég nem indulhatott volna el kellő eredményességgel, és nem foglalhatta volna el jelenlegi helyét a megye médiapiacán Hatala Boglárka főszerkesztő, valamint az induláskor összeállt, felkészült csapat áldozatos munkája nélkül.
A kft. létrehozását megelőzően, magántulajdonú médiacégektől vásárolt az önkormányzat megjelenési lehetőségeket, az önkormányzati élet történéseinek, híreinek a lakossághoz való eljuttatása érdekében. Ma az önkormányzat a saját tulajdonában álló televízióban, a minden békéscsabai háztartásba, ingyenesen eljutó Csabai Mérlegben, és a behir.hu online hírportálon sokkal kiterjedtebb, átfogóbb módon tudja a város, a megye lakosságát tájékoztatni. A rövidesen hatéves 7.Tv körzeti televízióként nemcsak Békéscsabán, hanem Békés megyében is fogható, híreink ennek megfelelően az egész megyét lefedik – büszke vagyok arra, hogy 2019-ig részese lehettem ennek a folyamatnak.
Képviselőként, de egyszerű csabai polgárként is követem térségünk, városunk történéseit, jó érzés viszontlátni volt munkatársaimat, hiszen a közel öt esztendő, amelyet közöttük tölthettem, szép emlékeket idéz. Sokat tanultam a kollégáktól, melyből ma is tudok meríteni.
Diós Zsolt
Magyarországon a II. világháborúig jellemzően városi lapokból tájékozódtak a polgárok. A szocializmusban vezették be a szigorú és könnyedén irányítható egy megye - egy lap rendszert. Majd jött a rendszerváltás és vele a demokratikus politikai rendszer egyik fontos vívmánya az önrendelkezés és önigazgatás elve. A megalakuló önkormányzatok többsége rövid időn belül felismerte, hogy az a legcélravezetőbb, ha közvetlenül kommunikál a település lakóival és saját újságot alapít. Így történt ez Békéscsabán is, ahol a Heti majd a Csabai Mérleg az önkormányzatiság jelképévé vált és az ma is. A csabaiak kedvenc sajtóterméke immár 30 esztendeje látja el egy helyi lapok legfontosabb feladatait, úgymint tudósít a helyi közélet híreiről, kulturális, sporteseményekről, erősíti a békéscsabaiak identitástudatát és dokumentálja a jelent, a jövő, a következő nemzedékek számára. A három évtized alatt sok változáson ment keresztül a lap, de a fejlődése, a korral való lépéstartása megkérdőjelezhetetlen. Mindez annak az öt főszerkesztőnek és a mindenkori csapatának köszönhető, akiket a városlakók által megválasztott képviselőtestületek bíztak meg a feladattal.
Sokan, sokszor temették már a nyomtatott sajtót és mondták azt, hogy a mai fiatalok már nem olvassák ezeket a termékeket. Termesztésen nincs igazuk, ugyanis a 2021-ben készülő Csabai Mérleget nem csak olvassák, hanem írják is a mai fiatalok. A lapot kiadó Békéscsabai Médiacentrumnál hat olyan ifjú is dolgozik, akik fiatalabbak, mint a 30 éves Csabai Mérleg.
(Diós Zsolt 2019 szeptemberétől a BMC ügyvezetője.)
Mikóczy Erika
Két asztal, két írógép és néhány szék a Szent István tér 9. szám alatti picinyke irodában. Ennyi volt a szerkesztőség, amikor úgy harminc éve beléptem az ajtón azzal, hogy írtam valamit, hátha jó lenne a Heti Mérlegbe.
Ettől kezdve külsősként írogattam néhány hónapig, amikor Sztojcsev Szvetoszláv szólt, hogy kellene valaki, aki segít neki a számlázásban, egyéb teendőkben, és ír, ha kell. Így történt, hogy amikor 1992 szeptemberében a legkisebb fiam elkezdte az óvodát, már én is ott ültem a picinyke irodában, abban a tudatban, hogy részese lehetek valami izgalmas, jó dolognak. Sokat tanultam Szvetótól, a munka révén pedig rengeteg embert ismerhettem meg. Mindenhol ott szerettem volna lenni, ahol történik valami, találkozni minél több emberrel, és dióhéjban átadni, megírni mindent, de mindent, amit csak lehet.
Szinte hihetetlen, hogy azóta eltelt harminc év, és én még itt vagyok. Ma már – több fenntartóváltás után – a Békéscsabai Médiacentrum kötelékében, egy huszonegyedik századi szerkesztőségben, körülvéve tehetséges, fiatal kollégákkal; de még mindig a sárga újságnál…
Hálával tartozom azoknak, akikkel beszélhettem, akikről írhattam, akikkel együtt dolgozhattam, és mindazoknak, akik bármikor közreműködtek abban, hogy megszülessen az újság. Hálás vagyok az olvasóinknak a kritikákért, a visszajelzésekért, és hálás vagyok azért is, hogy mindig voltak és vannak emberek, történések, események, akikről/amelyekről egyszerűen muszáj írni, mert nélkülük szegényebb lenne Békéscsaba, szegényebb lenne ez a világ.
-400x225.jpg)
